Kicsit már közhelyes az állítás, de tagadhatatlanul igaz: napjainkban az adat számít a (digitális) kor aranyának. Az adatok és a feldolgozásukkal, értelmezésükkel kinyerhető információk nélkül ma már az élet egyetlen területén sem lehet sikeresen és hitelesen tevékenykedni.
A mindennapi életünkben, a legegyszerűbb dolgokkal kapcsolatos döntésekben is nagy szerepük van az adatoknak, információknak. Kormányzati és nem kormányzati szervezetek, vállalkozások, cégek irányítását sem lehet ma már hosszú távon sikeresen végezni, ha nem rendelkezünk megfelelő mennyiségű és az adott témakörnek megfelelő minőségű adatokkal. A trendeket, várható fordulatokat, eseményeket csakis adatok birtokában tudjuk előrelátni, készülni rájuk. De ahhoz is adatok kellenek, hogy mely esetben mi lehet a hatékony válaszlépés.
CSAK A MÓDSZER ÉS A TECHNOLÓGIA ÚJ
Őseink barlangrajzai is egyfajta adatrögzítést is jelenthettek, bár a művészettörténészek lehet, hogy az ébredő kreativitást, a művészi kifejezést látják benne inkább. A későbbi időkre datálható ékírás, amelynek evolúciója végül elvezetett a könyvnyomtatáshoz, mára pedig a digitális adattároláshoz, mind-mind azzal az emberi törekvéssel azonosítható, hogy felismertük annak a hasznosságát, hogy valamilyen módon kezelni kell a korábban felhalmozott információkat.
Az oktatás, a tudomány, de a gazdaság és a politika sem létezhetne ma, a már előzőleg felhalmozott adatok és a bennük kódolt tudás nélkül. Lassan hatszáz éves a forradalmi újdonság, a könyvnyomtatás. Gutenberg találmánya a középkor végét hozta el, azzal, hogy a nyomtatott betű vált a tudáshoz és a kultúrához vezető út kapujává. Ezen a kapun átlépve juthatunk hozzá a korábban már felhalmozott tudáshoz, ami azt jelenti, nem kell minden generációnak újra felfedezni mindent, vagy bizonytalan, szájhagyomány útján terjedő információkra hagyatkozni.
A könyvnyomtatás előtti korban az emberek gondolatai általában velük együtt múlottak el. A nyomtatott könyv azonban azonkívül, hogy a generációk szoros kapcsolatát teremtette meg, azt is lehetővé tette, hogy ne csak kevés, de nagyszámú ember számára legyen elérhető ugyanaz az információ. Amíg ugyanis korábban a kézzel írt könyveket nem kis munka árán csak egy újabb példányban tudták „átmásolni”, a könyvek igény esetén nagy példányszámokban nyomtathatóak.
ELVESZÜNK AZ ADATHALMAZOK KÖZT
Társadalmunk egyik alappillérét tehát ma már az adatok képezik. A statisztikai hivatalok által begyűjtött, feldolgozott, majd közzétett adatok közvetlenül és a politikai döntéshozatal eszközeiként közvetetten is befolyásolják mindennapi életünket. Emberi sorsok meghatározói ezek, minden túlzás nélkül.
Az utóbbi évtizedekben, melyet a digitalizáció korának szokás nevezni, a világban rendelkezésre álló adatok – mind a mennyiség, mind a témák kiterjedtsége, mind az adatok elérhetősége tekintetében – forradalmi változáson megy keresztül. Az adatokat ma már képtelenség „gyalogszerrel” feldolgozni. Begyűjtésüket és feldolgozásukat is a technika és a technológia vívmányaival tudjuk csak elvégezni. Itt merül fel a kérdés, hogy a technika a matematika terén valószínűleg tévedhetetlen, viszont a következtetéshez már értelemre van szükség. A statisztikának a járványhelyzet változó igényeihez történő igazítása, a világjárvány társadalmi és gazdasági hatásainak mérése új impulzust adhat az adatfeldolgozás fejlődésének.
Rendszeresen felbukkannak olyan cikkek, tanulmányok, melyekben az információs túlterheltségről olvashatunk. Ennyi információt már nem lehet feldolgozni, abszurddá vált a helyzet, összeomlás következik – gyakran riogatnak ezzel bennünket. Ez sem tekinthető modern kori meglátásnak, aggodalomnak. Már az ókori filozófusok is ezzel ijesztgettek. De egy korban közelebbi, a tizenhetedik században élt ír katonaorvosról Barnaby Rich szindrómának nevezték el az aggodalmat az irodalom, szakirodalom, a felhalmozott tudás túlcsordulása, exponenciális szaporodása, féktelen burjánzása miatt. Barnaby Rich (1540–1617) csaknem fél évezreddel ezelőtt úgy vélte, az emberiség képtelen helyzete hozta önmagát egy feldolgozhatatlan, áttekinthetetlen tudásmennyiség felhalmozásával.
Barnaby Richnek azonban részben talán mégis igaza lehetett? Sokáig szinte egyáltalán nem foglalkoztunk az információs túlterheléssel. Ma sem ez a központi téma. Sokkal inkább a hiányos információk kötik le a közgazdászok figyelmét is. A negyedik ipari forradalom alapja a digitalizáció és az internet. A folyamatos adatgyűjtés és elemzés forradalmasításával az élet számos területén jelentős hatékonyságnövekedést lehet elérni. Az információs társadalomban az információ különleges értéket képvisel, melynek birtoklása gazdasági, politikai, hadászati és egyéb előnyökkel jár. Ilyen szempontból az információ fegyvernek is tekinthető. Az adatok, az információ mennyiségének drasztikus megnövekedése azonban kellemetlen mellékhatásokkal is járhat. Az elképesztő információáradatra úgy is tekinthetünk, mint egy hatalmas könyvtárra, melyből nem kell minden kötetet elolvasnunk.
