Naponta megdöbbenhetünk azon, hogy a koronavírus-járvány hogyan csupaszítja le a dolgokat, és mutat rá a lényegre. A többi között rávilágít arra is, hogy globalizált világunkban minden mindennel összekapcsolódott. Mint egy zsineggel összekötözött kártyavár, úgy omolhat össze minden, ha nem figyelünk oda. Ami most történik, annak hosszú távon következményei lesznek, visszafordíthatatlan változások indultak el, miközben mindenhol arra koncentrálnak, hogy visszatérjen minden a régi kerékvágásba.
A pandémia a világgazdaságra, a kereskedelemre, a termelési láncokra, az élelmiszer-termelésre és önmagában, de áttéteken keresztül is hatással van a geopolitikára is. A világot az egyébként fenntarthatatlannak tartott, de mégis megszokott rendjéből zökkentette ki. Sajnos, ha bizonyos trendeket előrevetítünk, akár káosz is kialakulhat, de azért bízni kell abban, hogy nem a legsötétebb forgatókönyv válik valóra.
Közhelyes, de igaz, hogy az új korszak egyformán jelent kihívásokat és lehetőségeket. A tőkepiacokon jelentős átrendeződések zajlanak, miközben az átlagember a napi adatokon szörnyülködik, mások a korlátozások miatt bosszankodnak. A felszín alatt viszont valóban egy „nagy játszma” folyik. Ez nyilván nemcsak egy összeesküvés-elmélet, hanem a rideg valóság.
Miközben azt várja mindenki, hogy majd lesz gyógyszer vagy védőoltás, és minden visszaáll a régi kerékvágásba, kevesen gondolnak arra, hogy a jövőben újabb járványok megjelenésével kell számolnunk. A járvány terjedésével pedig máris egy új világrend van kialakulóban.
MEGOLDÁSRA VÁRÓ DILEMMÁK
Számos civilizációs, valamint társadalmi és gazdasági dilemmát vetett fel a mostani helyzet. Ha egyetlen nézőpontból a lényeget próbáljuk láttatni, az alapdilemma, hogy a megoldás – legyen az vakcina vagy hatékony gyógyszer – megtalálásáig a betegségben elhunytak száma és a gazdasági aktivitás összefüggésében kellene megtalálni a lehető legkevésbé rossz megoldást. Mert ilyen relációkon belül jó megoldás nincs, csak rossz vagy kevésbé rossz.
Biztató lehet, hogy az elmúlt időszakban már felhalmozódott némi tudományos ismeret és gyakorlati tapasztalat a vírus természetével, terjedésének módjával kapcsolatban. Ugyanakkor a korlátozó intézkedések gazdasági és társadalmi hatásaival kapcsolatban is gyűlnek a tapasztalatok. Talán ezeknek tulajdonítható, hogy ma már másként próbálják kezelni magát a betegséget is, és másfajta korlátozó intézkedéseket vezetnek be.
Azt már tudjuk, hogy a radikális korlátozások csökkentik a terjedést, ugyanakkor súlyos gazdasági és mélyreható társadalmi hatásaik vannak. Amikor viszont nincsenek drasztikus megelőző intézkedések, valójában csak kullogni lehet az események után. Ha akkor vezetünk be korlátozásokat, amikor jelentősen megugrik az esetszám, azzal nem sokat teszünk a megelőzés terén, hiszen kezdetben a fertőzés terjesztői tünetmenetesek. Egy-egy intézkedés hatékonysága is megkérdőjelezhető, de ez egy külön téma lehetne.
Amíg egyesek a korlátozások ellen ágálnak és tüntetéseket szerveznek, megfigyelhető, hogy a lakosság egy része önkorlátozó magatartást vesz fel kényszerítő intézkedések nélkül is. Ez a kettősség okozza, hogy nem működik hatékonyan egyik fajta hozzáállás sem. Szokás mondani, hogy nem vagyunk egyformák, és ez jó, ez a valódi érték. A járványhoz tanúsított hozzáállás terén viszont a hasonlóság, azonosság hozna csak jó eredményt.
KIÚT A NEGATÍV SPIRÁLBÓL
A különböző iparágak és szektorok máshogyan szenvedik meg a járványt. A vendéglátóipar, az idegenforgalom és egyéb szolgáltatóipari tevékenységek továbbra is nehéz helyzetben vannak, és ez már a közeljövőben tovább fokozódhat.
A válság kezelésére, következményeinek enyhítésére foganatosított gazdasági és pénzügyi válaszintézkedések nem fokozhatók a végtelenségig.
A kormányzatok mozgástere a magas költségvetési deficitek, a növekvő adósságok és az egyre bizonytalanabb devizapiaci mozgások miatt csökken. A jegybankoknak a monetáris politika terén kifejtett tevékenysége sem korlátlan, hiszen szűkül a mozgásterük, elfogy a levegő. Végül a gazdaság is lélegeztetőgépre szorul, mint azok a betegek, akiknél súlyos szövődmények lépnek fel.
Megváltoztatja a koronavírus a munka iránti viszonyunkat is. A digitális és távmunkamegoldások gyors terjedése figyelhető meg, ennek mélyreható társadalmi következményeivel együtt. A visszafordíthatatlannak hitt demográfiai negatív spirálból is egyfajta menekülési útvonal lehet, ha megváltozik a család és a munka viszonya. A család szerepe ismét egyre fontosabb lesz, ami talán meghozhatja a gyermekvállalási kedvet azokon a területeken is, amelyeken a lakosság elöregedését a népszaporulat drasztikus csökkenése okozta. Mindeközben – máris látható módon – az életterek is újraértékelődnek. A közepes kisvárosok, kertvárosrészek felvirágzását hozhatja a helyzet, de a falvak is vonzóvá válhatnak ismét.
