Ami Amerikában történik, az meghatározza a világgazdasági trendeket, ez nyilvánvaló. Arra lehetett számítani, hogy az eredmények ismeretében majd komoly elemzések látnak napvilágot azzal kapcsolatban, hogy mi várható a jövőben. Sejteni lehetett, hogy szoros lesz az eredmény, és azt is, hogy a vesztes a győztest majd csalással vádolja. Az elemzőket mégis meglepték a fejlemények, mint a téli szolgálatokat nálunk a decemberi hóesés.
Annyira bonyolult most a helyzet, hogy tényleg nehéz a jövendölés, miközben paradox módon a járványhelyzet a világgazdaságban is a valóságot mezteleníti le, egyértelműen megmutatva, mi az igazán fontos és mi az, ami nélkül talán meglennénk „békeidőben” is.
Amerika, itteni perspektívából nézve, mindig egy álomország volt a mögöttünk hagyott 20. században. Aztán a szemünk előtt zajlott le az amerikai álom lerombolása. Sokan mondták az utóbbi napokban, hogy ha ez az igazi demokrácia, akkor az eléggé furcsa lenne. Az utóbbi időszak történései mutatták meg, mennyire megosztott az Egyesült Államokban a társadalom, milyen feszültségek vannak, és milyen mély törésvonalak húzódnak. Az amerikai jólét nem szüntette meg a faji feszültségeket, a vagyoni és jövedelmi egyenlőtlenségek pedig továbbra is szakadékszerűen tátongnak az egyes társadalmi csoportok között. Sokáig ez a szakadék egyben húzóerő is volt, hiszen az álom valójában azt (is) jelentette, hogy mesés vagyonokat lehetett összegyűjteni. Az általános jólét és folyamatos fejlődés pedig összességében talán mindenkinek jó volt, de lehet, hogy ez csak a felszín. Ugyanakkor, a berendezkedés alaptermészetéből eredően, a rendszerben talán mindaz kódolva volt, ami most történik ott.
TŐZSDEI REAKCIÓK
A pénzpiacok mindig bizonytalanságot látnak a változásokban. A tőkepiaci elemzők többsége azt mondta, hogy a tőzsde a folyamatosságot tekinti biztosabb verziónak. Ugyanakkor sokan kiemelték, hogy mennyire fontos az is, hogy bárki nyer, ne legyen szoros az eredmény, mert az hosszas huzavonához vezethet, ami nem tesz jót az üzleti életnek.
Sok szempontból lehet a mostani helyzetet vizsgálni, és kifejezetten érdekes tanulságokat lehet majd levonni a közeljövő történéseiből. Például azt, hogy a tőzsdéken lehet-e nagyokat szakítani azzal, ha valaki pontosan meg tudja jósolni a jövőt. Ott tartunk most, hogy sem a jelent, sem a múltat nem tudjuk már értelmezni a jövő ismerete nélkül. Egyszerűbben fogalmazva, nem tudni, ez hova vezet.
MEGMARAD A BIZONYTALANSÁG
Hívei természetesen dicsérik, ellenfelei bírálják Trump gazdasági eredményeit. Mert azoknak is igazuk van egy bizonyos nézőpontból, akik remek időszaknak nevezik, de – főleg az utóbbi időszak eseményei miatt – még ezt is csak ellentmondásosan lehet megítélni. Sajnos sohasem tudjuk meg, mi lett volna, ha másképpen alakul minden. Mert összességében gazdaságilag nem tudta túlszárnyalni elődje eredményeit, de ha a koronavírus felbukkanása előtti időszakot nézzük, akkor viszont igen.
A megosztottságot jellemzi, hogy Trump mellett volt a leszakadó fehér középosztály, a leggazdagabb befektetők, de a fosszilis energiaszektor, a fegyvergyártók is. Biden és értelemszerűen a demokraták mellett viszont az IT-szektor, a nem kis befolyással bíró szórakoztatóipar, a szakszervezetek, az energiaszektoron belül pedig a megújuló forrásokra alapozók.
Az Egyesült Államok GDP-jének kétharmadát a lakossági fogyasztás adja. Ha bizonytalan időszak jön, az senkinek sem lesz kedvező, mert amikor az emberek óvatosak, mert nem tudják mi lesz a munkahelyükkel, kevesebbet költenek.
A bizonytalanságot az is fokozhatja, ha Biden lesz az elnök, a szenátusban viszont valószínűleg a republikánusok lesznek többségben. A két nagy pártnak egyezségre kell jutnia a második körös mentőcsomagról, amelynek elfogadásáról Trump és a republikánus szenátus nem tudott megegyezni a demokrata többségű képviselőházzal.
Fordulat várható Amerika globális szerepében is. A külpolitikai aktivitás szintje várhatóan megmarad, de a módszerek változhatnak. Kínával kapcsolatban a két nagy párt között nincs komolyabb véleménykülönbség. Mindenki úgy véli, fel kell tartóztatni előrenyomulását. Biden esetében azonban kevésbé valószínű, hogy a Trump által preferált módszerekkel próbálkozik majd. Ugyanakkor, az amerikai tőkepiacok hosszú távú tapasztalatai mutatják, hogy az elnök személyénél és pártállásánál sokkal fontosabb és meghatározóbb a gazdaság hosszú távú trendje, ami sajnos nem látható világosan a járvány gazdasági hatásai miatt. Így aztán azt sem lehet megjósolni, hogy térségünk, azon belül országunk, még szűkebbre fogva az egyes szektoraink számára mit hozhat a jövő. Mellesleg meg lehet jegyezni, hogy ezekben a napokban a kínai export és az import ismét rekordokat döntöget. Szintén mellesleg, a hatalmas ázsiai ország esetében a közeljövőben jó eséllyel nem kell az amerikaihoz hasonló elnökválasztási bizonytalansággal sem számolni.
