Törődik-e vajon valaki azzal, mi történik az ember lelkében, ha elveszti a munkáját, vagy átszervezés okán menesztik a munkahelyéről, ahol esetleg két-három évtizedet húzott le, becsülettel, a szakmájának élve? Ismerőseim körében nem egy van, akit elbocsátottak, munkalehetőség pedig alig. Idegesek, félnek a holnaptól, különösen, ha kiskorú gyerekek is vannak a családban. És mind több az ilyen, már-már hétköznapi jelenséggé vált a munkátlanság.
Növekszik azoknak a recepteknek a száma is, melyekre a neurózis különféle, olykor kívülről is érzékelhető következményei ellen írnak föl gyógyszert az orvosok. Persze, nem csak azoknak, akiket a munkahelyük elvesztése kínoz testileg-lelkileg.
Ez derült ki az igazán dinamikus Belgrádi Krónikából, mely sok éve az SZRT egyik legkedveltebb műsora a kora esti órákban. A műsor egyik témája volt a félelem, a velünk született, a természetes, amely, mint a fájdalom, egyfajta jelzőrendszerként működik, megelőzendő a bajt, valamint az úgynevezett szerzett félelem, mely másról is jelzést ad, mint az ember egészségi állapotában, idegrendszerében bekövetkezett romlásról, például a valóságban, a társadalomban létező bajokról. A beszélgetést megelőző bejátszásban az eltakart arcú riportalanyok közül az egyik például elmondta, azóta fél, amióta elrabolták a lányát.
Mindenki fél. Bevallva-bevallatlanul. Ki ettől, ki attól. És egyre inkább, egyre gyakrabban, túl a normális szinten. Ilyenképpen a félelem, a szorongás, a féltés meghatározója életünknek, mozgásterünknek. Miközben észrevétlenül kikezdi egészségünket.
Mindezzel talán tisztában vagyunk egy-egy felvilágosító, intő szándékú televíziós műsor nélkül is, nagyobb tét, mennyire tudjuk felvenni a harcot ellene, mert ugye, ez lenne a cél.
A vetélkedők kiváló üdítőnek bizonyultak minden korban. Nagyobb hatásuk lehet, mint bármily neurózisra felírt gyógyszernek. Ennek a kimondottan tévés műfajnak egy új kiadásával lepte meg nézőit az m1 a héten, A következővel. Már a vasárnap esti bemutatkozóban kirajzolódott, hogy sok játékos, változatos kérdések, izgalmas játék vár bennünket. És a kiváló Gundel Takács Gábor. Ő szólítja a következő játékost a sorakozók/várakozók közül, ha az előző bakizik és kiesik. A dinamikus vetélkedésben remekül helyt áll, ideje marad egy-egy választ körbemagyarázni, a játékosokat nézőközelbe hozni, vagy éppen viccelődni. Igazi gyógyír hétköznapi bajainkra! Minderről a nézők munkanapokon 18.30-tól meggyőződhetnek.
A vasárnap esti premiert követően azt reméltem, végre egy magyar találmány a tévé háza táján. Hát nem az! Az 52 perces vetélkedő a spanyol és az olasz csatornákon már nagy sikert aratott Next One! címen. Marad a remény, hogy majd a következő!
