Szomorú belegondolni, mennyit nevetünk ma a tíz-tizenöt évvel ezelőtti reklámok minőségén, pedig a maiak sem sokkal jobbak, ugyanolyan sok köztük a silány és az idegesítő is, mint akkoriban, és sajnos nagyon kevés az igazán profi módon elkészített reklám, írta a minap egy kommentelő az egyik reklámokkal foglalkozó internetes fórumon, amelyen a hozzászólók azzal kapcsolatban szálltak vitába egymással, melyik a legidegesítőbb televíziós reklám. Konszenzusra persze nem jutottak.
Kétségtelen azonban, hogy a reklámok akarva, akaratlanul is fontos részeit képezik a mindennapjainknak, feltéve persze, ha viszonylag rendszeresen figyelemmel kísérjük a különféle televíziós csatornák műsorait, amelyeknek megtekintése közben gyakran felvetődhet bennünk a kérdés, mit is kínálnak számunkra, műsorokat megszakító reklámblokkokat, vagy inkább a reklámblokkok közötti időszakok kitöltésére szolgáló műsorelemeket. A választ a készítők pontosan tudják, mi, nézők pedig, ha nem vagyunk valamilyen szempontból bennfentesek, legfeljebb sejtjük. Ennek ellenére újra meg újra képesek vagyunk felhúzni magunkat azon, ha a kedvenc műsorunk legizgalmasabb pillanatainál szakítják meg. Azt gondolhatnánk, hogy a televíziónézők többsége nem kedveli a reklámokat, és azonnal távirányítót ragad, ha szembesül velük. Ennek azonban némiképp ellentmond az, hogy egy néhány évvel ezelőtti magyarországi kutatás eredményei szerint egy átlagos tévénéző a reklámblokkok műsoridejének nyolcvanhat százalékát végignézi. A kutatás készítői ugyanakkor azt is megállapították, hogy az iskolai végzettség emelkedésével is csökken a reklámok végignézésére való hajlam.
Joggal merülhet fel persze a kérdés, vajon csak nézzük vagy látjuk is a reklámokat. A választ nyilvánvalóan ebben a kérdésben is sokféle tényező befolyásolja. Ám amennyiben nem tudunk semlegesek maradni velük szemben, hanem megengedjük, hogy érzelmeket és reakciókat váltsanak ki belőlünk, sőt, beszélünk is róluk, akkor minden kétséget kizáróan elérik elsődleges céljukat, legyen szó akár pozitív, akár negatív kontextusba helyezett beszélgetésekről. Ha viszont képesekké válunk arra, hogy túltegyük magukat azon a kezdeti dühön, amit a kedvenc műsorunkba, sorozatunkba vagy éppen filmünkbe beágyazott reklámblokkok elindulása vált ki belőlünk, akkor a reklámok akár érdekesek is lehetnek. Mindehhez azonban az kell, hogy megfelelő tudatossággal közelítsünk feléjük, és a helyükön kezeljük őket, nemcsak reklámszünet idején, hanem máskor is.
