A tévében szívesen nézek bűnügyi filmsorozatokat, mert a témájuk mindig egy-egy rejtély megfejtése, vagyis egy bűntény felderítése és az elkövető leleplezése. Elszórakoztat a bűnügyi rejtélyek felderítése, amit nézőként az események folyamatában izgulhatok végig, és közben magam is különféle elméleteket gyárthatok a bűntény megoldására, az elkövető kilétére vonatkozóan. A film végére ugyanis mindig kiderül, hogy kinek a lelkén szárad a bűntény és azt hogyan követte el. Az efféle filmeknek már előre borítékolható a végkimenetele, ami szinte kivétel nélkül a jó győzelmét és a gonosz megbűnhődését jelenti. Ez még némi megnyugvással is eltöltheti az embert, hiszen a való világban ennek sok esetben éppen a fordítottja igaz.
Mostanság a tévében nincs hiány krimiből, minden napszakban vetítik. Van olyan tévécsatorna, amely egész nap krimit sugároz, és ezt a nevében is feltünteti. A magyar nyelvű csatornák is szívesen sugároznak bűnügyi filmsorozatokat. Mindössze két kereskedelmi tévécsatorna napi krimikínálatát számoltam össze. Ezeken összesen tizenkét bűnügyi filmsorozat szerepel. Kétségtelen, hogy a tévécsatornákon krimidömping van, amit nyilván a nézői igények generálták.
Krimi és krimi között persze nagy különbség lehet, és van is. Én a nyugat-németországi Derrick bűnügyi filmsorozaton nőttem fel. Ha emlékezetem nem csal, akkor ezekben erőszakot, vért és hullát csak elvétve lehetett látni, azt is csak néhány pillanatra. A filmsorozat egy-egy része egy adott bűnügyre és annak felderítésére fókuszált, amit folyamatában követhettünk és izgulhattunk végig. Ezért tartozik ma is a kedvenceim közé a Columbo- és Poirot-filmsorozat, amelynek központjában a bűnügy áll, mint a nagy rejtély és rejtvény. Ezt aztán hosszadalmas nyomozás során, lépésről-lépésre deríti fel a kifinomult intelligenciával, nagy adag ravaszsággal és kitartással megáldott főszereplő. Ezek jelentik számomra a szórakoztató bűnügyi filmsorozatokat.
A műfaj többi, manapság nagyon népszerű alkotásai, viszont már inkább ártanak, mint használnak, és szerintem mérgezik a társadalmat. Az utóbbiak között tartom számon azokat a fajta krimiket, amelyeknek a főszereplői különféle helyszínelők. Ezekben a nyomozás, vagyis a rejtély megoldása már a második helyre szorul. A főhangsúly a kriminalisztikai látványosságon van, vagyis a hullákon, a bűnjeleken és a bűnügyi helyszíneken. A kivitelezés pedig tökéletes, és ezzel együtt gyomorforgató. Még szerencse, hogy nincs szagos tévé, ami a képekhez kapcsolódó „illatokat” is képes lenne produkálni, mert a szagok és látvány együtt garantáltan pokoli lenne. Ennek ellenére számomra van még egy szörnyűbb csoportja is a krimiknek. Ezek az antiszociális és pszichopata bűnözőkre fókuszáló filmsorozatok, amelyek az említett személyek módszereit és viselkedését elevenítik meg. Szerintem ezeket legfeljebb oktatófilmként lenne szabad vetíteni zárt körben a szakembernek, köztük a pszichiátereknek, a szociális munkásoknak és a rendőröknek. Mindenesetre nem ez a gyakorlat, ugyanis a krimik két utóbbi csoportja uralja a tévéképernyőt.
