Meglőtte, lelőtte, kilőtte, felrobbantotta, elütötte, nekirohant, elűzte, lerohanta, kirabolta, becsapta, kihasználta, megtévesztette, elnyomta, szétlopta, elbutította. Sorolhatnám még, de nem teszem. A mindennapi tévéprogramok tartalmát és mondandóját az előbbi szavakkal jórészt le lehet írni, kezdve a hírműsoroktól egészen a filmekig, sőt egyes esetekben a rajzfilmekig. Ilyen a világ, mondhatnánk mentegetőzve. De ez biztos így van? Vagy csak nekünk csomagolják így a tévéműsorokban, amelyekben a hatalomvágy, a pénz, az erőszak és a szex a meghatározó. Természetesen elkápráztató képekkel és látvánnyal fűszerezve. Mindez számomra már jó ideje nézhetetlennek számít, és inkább okoz csömört, undort és dühöt, mint örömöt
Az ételeket, az italokat és a fűszereket viszont nagyon szeretem, nemcsak kóstolgatni, hanem még tévéműsorban is nézni. Így rákaptam gasztronómiai műsorokra. Bár otthon főzögetni nem szoktam. Azt inkább a feleségemre bízom, aki ért is hozzá, és finomakat szokott sütni-főzni. Visszatérve a gasztronómia műsorokra, közülük jó sokat végigkóstolgattam. Volt olyan, amelyik tetszett és olyan is, amelyik nem. Találkoztam olyannal, amely az én ízlésem, divatosan mondva, az ízvilágom számára teljesen idegen volt, magyarán ehetetlen ételeket mutatott be. Bár ezek között is volt olyan műsor, amelyet érdekesnek találtam. Viszont találkoztam olyan műsorokkal is, amelyeknek minden pillanatát élveztem, és úgy éreztem, hogy én is ott állok a tűzhely mellett és azonnal belekóstolok valamelyik finomságba.
A gasztronómiai műsorok közül nagy csalódás volt a Gordon Ramsay-féle A pokol konyhája című szakácsképző-verseny. Bár kezdetben érdekesnek találtam, de néhány rész után elegem lett a műsor lelkületéből és a műsorvezetőből is. A résztvevők megalázása, a kíméletlen versenyszellem, a mindenáron győzni akaró versenyzők, a hatalmi játszmák, az étel iránt tanúsított tiszteletlenség sok volt nekem. Szerintem az ember nem egyszer használatos papír zsebkendő, amelyet ha már elhasználtunk vagy hibázott, akkor eldobjuk. Az ételt is szent dolognak tartom, amit azért nem nevezünk szemétnek, mert nem felel meg valaki gasztronómiai és esztétikai igényeinek, habár egyébként teljesen ehető.
Már hosszú ideje a legkedvesebb főzőműsorom a Borbás Mária által vezetett Gasztroangyal, amely a hazai ételeket és italokat mutatja be. A levesektől kezdve a sülteken, a kalácsokon át a borokig és a pálinkáig. A hazai ízeknek ugyanis nincs párja. Nagyon színes, érdekes és szórakoztató műsornak tartom. Számomra jóval több, mint egy főzőműsor, hiszen a gazdag és változatos magyar gasztronómiát népszerűsíti és mutatja be, ami a mi műveltségünk része. Azokat a húsokat, zöldségeket és gyümölcsöket, amelyekből annyi ismert, és kevésbé ismert étel és ital készül Kárpát-medence-szerte. A szellemisége is nagyon tetszik, mert üzeni, hogy főzni jó és a szakácstól mindig tanulhatunk valami újat és különlegeset. Az étel pedig adomány, amit mindig meg kell becsülni.
