Az éjjeliedényt az utcára öntötték reggel, az ételmaradékot a ház elé dobálták Aquincumban, Óbuda egykori területén, a római időkben. Ez akkoriban nem jelentett különösebb problémát, mert a szemetet rendszeresen elszállították, a kövezett utakat naponta lemosták vízzel. Ám a Római Birodalom bukása a köztisztasági rendszer összeomlását is magával hozta, nem csak Magyarországon. Több száz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy – a sötét középkor után – a szemeteskocsik újra elinduljanak. A szemét persze nemcsak egykor volt gond, ma is az, sokkal inkább mint bármikor. Mégis kevés tévéműsor foglalkozik vele, noha mindennapos gond. Olyannyira, hogy üzletággá fejlődött, sőt vannak, akik meggazdagodtak belőle. A Magyar elsők sorozat egyik ismétlését sikerült a napokban elcsípnem, melyet a Duna World tűzött újra műsorra. Bizonyosan sokan ismerik a Rózsa György nevéhez köthető kiváló dokumentumsorozatot, amelyet könyv formájában is kiadott. A negyedórás epizódok témája rendre ismeretlen, szokatlan, kíváncsivá tesz, bemutatja az első magyar kővárat, szentté avatott apácát, régésznőt, sorsjátékot, művészeti iskolát, filmes néptáncgyűjtőt, sziámi ikreket, jogosítványt, kerékpárt, labdarúgó-mérkőzést, védett növényt, stb.
Valóságos felüdülés ez a műsor a napi eseményekkel gyakran sokkoló esti híradások után. Mert ha nem a hétvégi kilengések, az erőszak legkülönfélébb megnyilvánulásai a tét, akkor is jut (legalább) egy-egy „bomba”, vagy szenzáció minden napra.
Ilyen bombának bizonyult a napokban a tej. Vasárnap az egész régiót felrázta annak a horvát tejnek a híre, amely rákkeltő anyagokat tartalmaz. Ugyanazon az éjszakán megnyugtattak bennünket, hogy nálunk szerbiai tej van forgalomban, nyoma sem lehet a horvát „méregnek”. Az ellenőrzést egyébként is elvégzik a határon. Hogyan? És mi van a tejtermékekkel? Meg úgy egyáltalán mi az, hogy élelemellenőrzés?
Amikor kinyílt Pandóra szelencéje, szinte egymást érték a további hírek: a briteknél lóhúst forgalmaztak marhahús fejében (ők még ebből is kérdést csinálnak?!), előkerültek a szteroidtól dagadó kispulykák (nem hagyják őket testépíteni!?), nemkülönben a különféle kukacoktól hemzsegő halak! Az összeesküvés elméletek hívei nem hinném, hogy mindebben nem találtak sokat sejtető összefüggést. Sőt, hallottam is egy-két okfejtést. Egyik szerint elérkezett a böjt időszaka, és valaki mindenáron el akarja adni a behozatali fagyasztott tengeri halat, ezért „sározza” be a folyami halállományt...
Ugyanakkor az is lehet, nincs véletlen, sem összeesküvés, csupán levegőben van a téma. Feldobta a televízió a szerb parlamentben zajló nyilvános vita közvetítésével (továbbra is a Szerbiai RTV 2-s csatornája az ügyeletes), melynek témája a famózus, génmódosított élővilág és élelmiszeripar volt. Olyan érzésem volt, hogy a téma sorsdöntő fontossága ellenére a nyilvánosság nemigen mutatott érdeklődést iránta. Mindenesetre a tudomány, a szakmai világ nem idegenkedik az efféle élelemgyártástól – mint mondják, az inzulint is génmódosított élőlényekből: disznókból nyerik –, mégis a társadalmi szféra erőteljesen ellenzi. Az extrém jobboldaliak (mint a Dveri) és az antiglobalista baloldaliak egyaránt úgy vélekednek, hogy Szerbiának minden lehetősége megvan az egészséges élelem előállítására, és nem szabad engednie a nyomásnak. Persze, hogy nem! Csak azt mutatná meg valaki, mi az egészséges, mi a gyanús és mi az ártalmas! Meg hogy melyik tejet, halat, húst merjük leemelni a polcról. Akkor sokkal okosabbak lennénk.
