Köztudott dolog, hogy a rajzfilmeket nem csak a gyerekek szeretik, a játékosság nem veszik ki a felnőtt emberből sem. Bizonyára volt már másoknak is olyan élménye, mint nekem, hogy egy rajzfilm láttán a hasamat fogtam a nevetéstől, miközben a mellettem ülő kisgyerek értetlenül nézte a képernyőt. Mert, ugye vannak olyan rajzfilmek, amelyek kifejezetten felnőttek számára készülnek. Viszont vannak olyanok is, melyek még felnőtteknek sem ajánlhatóak, mégis kicsinyeknek szánt csatornán, vagy időpontban sugározzák.
A BBC ebből kiindulva közvélemény-kutatást végzett, és megvizsgálta, hogy melyek a legnépszerűbb rajzfilmek (főként sorozatok), amelyeket gyermekektől függetlenül a felnőttek előnyben részesítenek, a maguk szórakoztatására. Mint kiderült, a felnőttek körében legkedveltebb a Simpson család, melyet sajátos humora és mögöttes jelentéstartalmai miatt kedvelnek a nézők. A második helyezett, feltehetőleg hasonló okokból a Shrek, de meglepő módon dobogóra került a Flúgos futam is. Az örök kedvenc, Tom és Jerry csak a negyedik, a Flintstone család pedig éppen hogy befért a legjobb tízbe.
Olyan kimutatást – ezúttal legalábbis –, nem végeztek, mely megmutatná mi a gyerekek kedvence. Pedig kíváncsi lennék rá. Kíváncsi lennék, tényleg az-e a kedvencük, ami a legvadabb, a legerőszakosabb. Mert ha nem, akkor miért tűznek a tévécsatornák igen gyakran épp ilyen tartalmakat gyerekeknek szánt műsoridőben. Később még csodálkozunk, hogy felborult a világ értékrendje, azonban belül is főleg a fiataloké. Nincs min csodálkozni. Alulteljesítenek a család, az iskola. És hol vannak azok a kulturális, ifjúsági intézmények, szervezetek, melyek képesek lennének érdekfeszítő tartalmakkal, játékokkal, játszóházak szervezésével vagy mással ellensúlyozni tömeges mértékben az agresszivitásra építő értékszemléletet? Kérdezhetjük, noha tudjuk, ezeregy oka van a filmkultúra, illetve legfőbb közvetítője, a televízió amerikanizálódásától kezdődően a társadalmi történéseken át életvitelünkig. Ebben a varázskörben természetesen a gyerekek vannak leghátrányosabb helyzetben, akiknek ellensúly híján a rózsaszín Barbie-k és a véraláfutásos nagyverekedők a hősei. Ráadásul ezekre a gyakran profi módon tálalt látványosságokra vevők a felnőttek is. Üzlet ez a javából. Ilyenképpen Amerikától Új-Zélandig beszélhetnek, publikálhatnak tudós fők, orvosok, írók, hogy a mozivásznon és a tévé képernyőjén keresztül lelki-tudati környezetszennyezés, emberrombolás folyik, bizonygathatják, hogy bizony összefüggés van az efféle filmek, valamint a bűnözés, azon belül a gyermekbűnözés növekedése között. Kit érdekel? Pénz beszél, kutya ugat.
Nem vitás, külön tanulmányt érdemelne, hogy mindez a Balkánon vagy itt, a Vajdaságban, és ezen belül is a vajdasági magyarokra hogyan vetül. Kíváncsiak lennénk rá sokan.
