Ha nem tévedek, a szerbiai televíziózásban a B92 volt az a tévécsatorna, mely a jól szervezett, kiterjedt jótékonykodásban találta meg egyedi hangvételét. Később, az ország szegényedésével párhuzamosan, a média mind inkább folyamodik ehhez a lehetőséghez, hogy a közönség kegyeibe férkőzzön. Ez esetben nem lehet rossz néven venni az igyekezetet, hiszen a cél szentesíti az eszközt.
Szemtanúi lehetünk ugyanakkor az országos napilapok szegényeket felkaroló akcióinak, csakúgy a rádió, a televízió sorozatos megmozdulásainak. A Blic napilap és a Pink Televízió különösen élen jár ezen a területen az utóbbi időben. Hétfőn 21 órakor a rózsaszín televízión Teleton címmel mindennek a csúcsaként egy hatalmas humanitárius show-t tart mintegy félszáz közismert személy részvételével, akik felsorakoztak a Szív a gyerekekért elnevezésű akció körül. Énekes, színész, és sporthírességekkel beszélgethetnek majd a nézők, és a beszélgetés percdíjával járulnak majd hozzá az ínséges sorsú gyerekek megsegítéséhez. Egy hívás 120 dinárba fog kerülni, egy perc beszélgetés ugyanennyibe.
Hasonló megmozdulást láttunk már a magyar televízión is. Az effajta, megfelelően előkészített műsorok rendre olyan jól sikerülnek, hogy nem remélt összegek gyűlnek össze. A ritkán tapasztalható segítőkészségen, a jóindulaton pedig meghatódik néző, szervező, ajándékozó, ajándékozott, „közvetítő” egyaránt, mert a szó szoros értelmében megbizonyosodik: segíteni kiváltság. Ez esetben valóban nem szópufogtatásról van szó, a szókapcsolat valóban „életre kel”. A rádió, az írott sajtó közvetítésével mindezt nehezen lehet elérni, noha a helyzet korántsem reménytelen esetükben sem. A segélynyújtásnak ugyanis mind változatosabb fajtáival találkozunk.
A gazdasági válság mélyülésével nemcsak a gazdagok és a szegények közötti szakadék növekszik, hanem mind szerteágazóbb a rászorulók megsegítésének formája is. Hallottak-e humanitárius turizmusról? Utazni és segíteni – így foglalható össze ennek a különleges utazási formának a lényege. Magyar tévécsatorna számolt be a lehetőségről, inkább mint kuriózumról, mintsem tömeges megmozdulásról. Évente csupán néhány tucat kalandvágyó turista élhet a lehetőséggel. Ettől azonban még vígan terjed a fogalom. Ki tudja, lehet, idő kérdése, és mozgalommá fejlődik! Az effajta utazás mindenesetre jó lehetőség azok számára, akik a pihenés, megismerés mellett egyúttal jót tenni is szeretnének. Tehetnek is, egy tíznapos program során három-négy napot töltenek segítségnyújtással. Mindegyik út más-más érdekes programmal, de ugyanazzal a céllal indul. Felfedezni egy-egy távoli vidék kiaknázatlan természeti és kulturális gazdagságát, és eközben segíteni a rászorulókon: munkával, anyagiakkal.
Valami hasonló, hihetetlen megnyilvánulást tapasztalhattunk a héten az Újvidékre érkező skót szurkolók részéről. Nemcsak ideutaztak, várost néztek, szurkoltak, hanem havat lapátoltak, és pénzt gyűjtöttek az árva gyermekek részére... valósággal ámulatba ejtve az ittenieket. Hát így is lehet? Létezne már szurkolói turizmus is? Bizony, a skótok feladták a leckét.
