Ma már egyértelmű, hogy a divatáruházak, bevásárlóközpontok komoly kutatások, pszichológiai tanulmányok alapján vannak berendezve, és egész tudományágak foglalkoznak a vásárlás mikéntjével. A megamarketek, hipermarketek polcai úgy helyezkednek el, hogy végig kelljen sétálni a leghátsó részekre is, és közben lehetőleg elcsábulni, elámulni és főleg vásárolni. A szemünk magasságába teszik a drágább árut, hátha nem vesszük észre az egy-két polccal alacsonyabban elhelyezkedő jutányosabbat. A pénztáraknál óhatatlanul nagy polcokon roskadoznak a simán kihagyható encsembencsemek, mintegy utolsó csábításként, hátha leemelünk belőlük, és megszabadulunk pénzünktől…
De gondolta volna-e valaki, hogy a marketing már pontosan ugyanígy működött 1883-ban is? Vajon Zola álmodhatta-e, hogy 2012-ben a válság idején könyve épp olyan aktuális lesz, mint mikor kéziratán megszáradt a tinta éppen 130 évvel ezelőtt? A francia író több regényét megfilmesítették (Patkányfogó, Germinal, Tisztes úriház, Nana…), némelyiket nem is egyszer, a Hölgyek öröme 1930-ban francia romantikus filmdrámaként már „átesett” egy filmesítésen, sorozat azonban először készült a regényből. A BBC tavaly adta közre nyolcrészes sorozatát, és a Magyar Televíziónak köszönhetően április 9-től kedd esténként kísérhetjük figyelemmel az M1-n. A kosztümös filmek és regények rajongói biztosan örömmel fogadták, noha Zola a női lélek elemzésén és a romantikus szerelem megnyilvánulásán túl óhatatlanul mélyebb társadalmi vizsgálódást is végez. Regénye helyszíne egy fényes divatáruház, mely egyes hölgyeknek reményt ad a megélhetésre, másoknak kiszolgálja az igényeit. A tulajdonos a párizsi újgazdagok eszeveszett pompaszeretetét kihasználva hideg módszerességgel elnyeli a kispénzű konkurenciát, és a végsőkig kizsákmányolt elárusítónők hadával megteremti a divathölgyek tündérálmát, a káprázatos, csillogó „modern” áruházat. Arisztokrata nők, színésznők, könnyűvérű lányok, a párizsi élet ezer meg ezer „csodabogara” szédül bele az omló csipkék, a fényes selymek, a lenge tüllök lobogásába...
A francia regényből készült brit sorozat azonban egészen rózsaszín világba röpít. Nyoma sincs az elárusítónők kizsákmányolásának, a hidegvérű és jól számító kereskedőnek, aki érdekházasság révén jut előkelő üzlethez, és a vásárlók megtévesztésének sem, hanem mindezzel szemben azt látjuk, hogy az áruházban dolgozó nők lehetőséget kapnak önmaguk eltartására, esetenként az önmegvalósításra is, az érdekházasság helyett a mély gyásztól szenvedő, önmegtartóztató, és visszafogottan számító főhőst látjuk viszont, a vásárlók pedig elsőosztályú kiszolgálásban részesülnek, olyanban, amilyenről manapság csak álmodhatunk. Magyarán, túlzottan is szépre, romantikusra kerekedett Zola BBC-s változata. Noha a látványvilág pazar, hangulatos, a történet döcögős, és szinte köszönőviszonyban sincs a remek Zola-regénnyel. Mindenesetre az irodalomra irányítja a figyelmet, és a sorozat jó apropóul szolgálhat, hogy újra kézbe vegyük a rég elfelejtett XIX. századi regényirodalmat. Igyekezni kell, mert a Magyar Televízió máris megrendelte a sorozat második évadát, és őszre műsorra tűzi.
