A Duna a tévéből is kilép lassan, nemhogy a medréből, pedig az árhullám még csak most érte el Vajdaságot. Bő egy hete a tévéhíradók – különösen a közép-európaiak és a magyarországiak – vezértémájaként szolgál. Ismét nagy úr a víz.
Talán újat nem mondok azzal, hogy a magyar közmédia meglehetősen drámaian kezelte a kétségkívül vészterhes helyzetet, hisz aki figyelemmel követi a Magyar Televízió 1-es, 2-es csatornáját vagy a két Duna TV-csatornát, az tudja, hogy a híradó időtartama megnyúlt, körkapcsolásban több helyszínről jelentkeztek tudósítók, és naponta láthattuk az ország miniszterelnökét, aki a szerbiai gyakorlattal ellentétben nem szerepel épp minden áldott este a híradóban, akár több ízben is. Újat nem mondtam, hisz olvasóink zöme jól tájékozott, viszont a fokozott drámaiság ecsetelésével sem lennék éppen eredeti, mert azt választotta Jó reggelt-je témájául a héten egy kollégám. Nagyon is egyetértek vele, hisz a drámai helyzetből valódi drámai hangulatú műsorokat építettek föl a magyarországi közmédia híradósai. Az sem mellékes, hogy ezekből az ellenzék teljesen kivonult. Talán nem azért, mert nincs meg a kellő segítőszándéka, hanem azért, mert ráérzett, ha ilyen helyzetben is támadja a teljes mellbedobással helyt álló hatalmon levőket, azzal sokat árt magának.
Az adrenalinszint mindenesetre egykettőre a magasba szökött ezeknek a híradásoknak – azon belül is különösen a helyszíni bekapcsolásoknak – köszönhetően, így valóban jót tett, hogy a stúdióban ülő műsorvezetők teljes hidegvérrel végezték munkájukat. Hasonlóan jellemezném a Vajdadásági Televízió magyar híradásait, melyek ugyan még „nem léptek ki medrükből”, ám a helyszíni jelentkezés több ízben is szükségessé vált, és jó volt, hogy ezt a nézőknek lehetővé tették.
Roppant nehéz feladat lehet szemben állni a kamerával és a mögötte levő nézősereggel, ráadásul élőben, miközben néhány mondatban tömör helyzetjelentést kell adni. Nem lehetett könnyű dolga a műszakilag vélhetően gyengén felszerelt helyszíni tudósítóknak, hiszen megtörtént, hogy azt sem tudták pontosan eltalálni, mikor kapcsolják őket adásba. Mindeközben képileg meglehetősen keveset látattak abból, amit ők maguk láthattak. De még azt a keveset is jókora homály fedte, mert borús időben este 7 óra tájt – különösen fák árnyékában – nem is lehet másként. Megvilágítás nélkül különösen nem.
A tömör fogalmazás a helyszíni jelentéseknél különösen fontos, ezért a „puska” nagyon hasznos lehet a tévés újságírónak. Sőt, sok nézőt a felolvasás sem zavarna – a meggyőzőbbnek tartott és szakmailag szorgalmazott élőbeszéd helyett –, közöttük engem sem. Inkább a szabatos, értelmes felolvasás, mint a szavakat kereső, zavarával küszködő újságíró. Egyébként is elhisszük, hogy a helyszínre küldött újságíró ott van, főleg ha a környezetet is látjuk. De nem az újságíróra vagyunk kíváncsiak, finomabban fogalmazva, nemcsak arra, hanem magára az eseményre, ami miatt odaküldték. A háttérből különben is nyugodtan lehet olvasni, nem zavar senkit. Vagy könnyű ezt mondani?
