Talán megbocsátják nekem, ha kicsit távolabbról indítok. Történt velem, hogy egy zömmel szerbekből álló csoporttal délkelet Magyarországon utazgattam nemrégen. A mellettem ülő vajdasági magyar útvezető – miután már harmadik napja volt együtt a társaság –, családias hangulatban, számomra mégis váratlanul azon kezdett hahotázni, hogy ki látott még hűséges magyar nőt, mutassunk neki akár egyet is. Rászóltam, mert rá kellett szólnom, ám ő a százkilós emberek hangerejével viháncolt tovább, áh, ő csak az anyaországiakra gondolt. Ez, ugye, vigasztaló? Nagyon kellemetlenül éreztem magam, és furcsállottam, hogyan tudja valaki ekkora derűvel gyalázni saját fajtája egyes tagjait más nemzetiségűek társaságában. Ne csodálkozzunk, ha a magyar nőkről kialakított sztereotípia él, ha mi magunk gerjesztjük! Azt már csak mellékesen teszem hozzá, hogy a „vicc” nem keltett általános derültséget. Pedig voltak a buszban szerb férfiak is, csak nem igen csípték a témát. És még véletlenül sem terelték a szót saját nemzetiségük nőtagjaira..
Ennek az élményemnek a keserűsége jutott eszembe az EU eheti parlamenti ülését nézve. Noha ritkán teszek ilyesmit, a Tavares-jelentés kíváncsivá tett. Épp Bokros Lajos felszólalásakor kapcsoltam be a tévét, aki kertelés nélkül, a fenti példából megismert „elkötelezettséggel” ócsárolta saját kormányát. Mert nem volt elég a többi EP-képviselő. Meg aztán ezt otthon úgysem tehetné meg, főleg nem ekkora hallgatóság előtt, és ilyen súllyal?!
Azért meg kell állapítanom, hogy hasznosak ezek a tévés közvetítések! Meggyőződhetünk például, hogy nemcsak a szerbiai parlamentben ül „mindenféle” ember. Megtapasztalhatjuk továbbá, milyen a működőképes soknyelvű parlament. Hogyan funkcionál a multikulturális közeg, hogyan élhet sok-sok nyelv egymás mellett valódi életet. Mert mi ezt nem tudjuk, noha sokan azt állítják.
A közvetítések ezenkívül a kényelmünket is szolgálják. Ki se kellett mozdulni a hűs szobából, és a múlt pénteken Ceca is, CeeLo Green is besétált hozzánk. A Pink TV csapott le a koncertekre, és ahogy hírlik, az EXIT-et sem fogja elszalasztani. Mindenesetre a nagyvilágban, ahol a szerzői jogoknak kissé nagyobb a jelentőségük, mint nálunk, kevés koncertet közvetítenek élőben. Mert nem érdekük. Itt viszont épp az volt az érdek, hogy minél többen láthassák, mi történik Belgrádban a Száva és a Duna torkolatánál, illetve mi zajlik Újvidék főterén. Az állami szervek részéről kissé meghurcolt Ceca mindig is kiválóan érezte, mit kell tennie, hiszen egy ország imádja, noha bűntények egész sora fűzhető nevéhez és családjához. Zeneileg is fejlődik – tetszik ez vagy sem –, a turbo folk királynőből lassanként pop királynő lesz. Ráérzett, hogy a büntetések kinyögése után meg kell mutatnia rajongóinak, ellenlábasainak, hogy csúcsformában van, hogy képes zsigerből akár százezer embert maga köré gyűjteni. Minél többen látják, annál nagyobb a népszerűsége. S ez előbb-utóbb megtérül.
Az már meglepett, hogy a képernyő tanúsága szerint csaknem hasonló korosztály ünnepelte Újvidéken az EXIT 13. születésnapját CeeLo Greennel, mint Cecát Belgrádban. Mintegy harmincezren toporogtak a nyári estében, látszólag jó hangulatban a városban. És még mennyien a képernyő előtt?
