Hatvanadik alkalommal is megnyitották az egykor meglehetősen nagy térségre kiterjedő pulai filmfesztivált, mely a távolinak tűnő 1953-ban is ugyanúgy a hazai filmnek adott otthont, mint most, még ha a „haza” időközben meg is változtatta alakját. Aki vételezni tudja a horvát tévécsatornákat, az erről már értesülhetett, hiszen a pulai Aréna két hete alatt nem maradhat észrevétlen.
Ugye, emlékeznek még Pulára?
Talán nosztalgiát ébreszt sokakban, de az is lehet, nem ez a pontos állapot-meghatározás. Pula ugyanis a film ürügyén kicsit az egész ex-yu térségben „hazaivá” vált, de mintha a város, a fesztivál szervezői sem tudnának szabadulni ettől az örökségtől. Mert nem lehet véletlen, hogy az idei fesztivál nemzetközi szelekciója zsűrijének elnökévé Neda Arnerićet nevezték ki, tagjaivá pedig egy-egy szlovéniai és boszniai rendezőt. Ezenkívül egy sor „ex-yu” –közöttük szerbiai – színészt, filmmunkást látnak vendégül, ott lesznek Milena Dravić, Ljubiša Samardžić, Srđan Karanović, Goran Marković, Goran Paskaljević, Slavko Štimac, a FEST vezetői, és sokan mások.
A televíziónak köszönhetően azzal szembesülhetünk, hogy talán az arénát leszámítva a pulai filmfesztivál sem a régi már, megváltozott, alig hasonlít egykori önmagára. De nemcsak a fesztivál, hanem a tévé tálalási módja is új keletű. Szinte hihetetlennek tűnik, de igaz, hogy mennyire tömör, alig néhány perces összefoglalókba sűrítve számolnak be a napi eseményekről, ízelítőt adnak a történésekből. Még csak nem is sejthetjük, miről maradtunk le, de a rövid megfogalmazás, a változatos, dinamikus illusztrálás azt eredményezi, hogy néhány percben is informálni képesek. A rövidre szabott krónika nyomán úgy érezzük, semmiről sem maradtunk le, noha egészen bizonyosan nem így van. Más szóval a modern horvát televíziózás teljesítményéről is meggyőződhetünk a játékfilmfesztiválnak köszönhetően.
A palicsinál hosszabb, csak a jövő szombaton záruló fesztivál Pulán mindig is turistacsalogató volt. Palicson is lehetne az. Különösen, ha a fesztivál közönsége olyan hűséges lesz, mint a pulai. Mert tévedés lenne azt hinni, hogy a turisták adják meg az ottani fesztivál savát-borsát. Az Adria-parti rendezvényt sokan sajátos jelenségnek tartják amiatt, hogy a helybeliek messze földön híres spontaneitásukkal évtizedeken át kitartanak a nemzeti film és a saját fesztiváljuk mellett. Mint az egyik megkérdezett mondta: nincs szebb „évszak” Pulán, mint amikor a csillagok alatt filmeket vetítenek.
Mintha a film és a város összenőtt volna, legalábbis együtt lélegezne. Nyilván ez a siker egyik titka. Az pedig már csak ráadás, hogy a tévének hála mindebbe messze földön is belekóstolhatunk. Közvetlen élmény sajnos csak kevés kivételezettnek jut.
