Bordás Győző ifjúkorától fogva szenvedélyesen érdeklődött, érdeklődik a vajdasági magyar irodalom és képzőművészet múltja és jelene iránt. Szerkesztői, szervezői tevékenysége, írásai jól példázzák ezt. Prózaíróként is ifjúkorától jelen van a vajdasági irodalomban.
Most, 70. születésnapjára jelent meg az a kötet, amely válogatás Bordás utóbbi évtizedekben írt szövegeiből. A könyv alcíme – Velünk történt – utal arra, hogy a vajdasági irodalmi, képzőművészeti élettel, a vajdasági alkotókkal foglalkozó írások teszik ki a kötet java részét. A beválogatott irodalmi alkotások, legyen szó tragikomikus novelláról vagy épp dokumentumnovelláról, szintén a vajdasági lét, a vajdasági félmúlt lenyomatát adják.
Amikor a szerző például Szeli Istvánról, Huzsvár Lászlóról, Gerold Lászlóról, Fehér Kálmánról, Vukovics Gézáról, Hangya Andrásról, Balázs G. Árpádról ír, Bori Imrét, Bányai Jánost, Bela Durancit emlegeti, az adatok, tények mellett mindig ott van egy személyes vonal is. Az, hogy Bordás szerkesztőként, munkatársként, kiadóvezetőként kapcsolatba került, eleven kapcsolatot tartott fenn azokkal, akikről ír, és minden írásában van egy olyan elem, emlék, amit csak ő mesélhet el arról a művészről, alkotóról. Amikor Göncz Árpád, Günter Grass vagy épp Kántor Lajos, Juhász Ferenc halálhírére reagál, akkor is felidézi a személyes találkozás(ok) emlékét.
A kötetbe rendezett szövegekből és Danyi Magdolnának Bordás Győzővel készült és a könyv végére beválogatott interjújából egy roppant izgalmas életpálya, szilárd irodalmi, képzőművészeti ízlés bontakozik ki. Csak néhány gyermek- és ifjúkori mozzanat ebből az életpályából: Verbászon kertszomszédjuk volt a Pechán család, festői műtermük, fényképészműhelyük a Bordás gyerekek játszótere volt. Szintén szülővárosában Szirmai Károly felfigyelt Bordás Győző első szárnypróbálgatásaira, ő avatta be az irodalom iránt érdeklődő fiút a Kalangya történetébe, fontos olvasmányokkal látta el. Huzsvár László verbászi plébánosként bejáratos volt a családhoz, a Hitéletben közölte a zágrábi egyházi lapból átvett fordításait. Szerzőnknek és fivérének verbászi házukban olvasta fel Domonkos István A kitömött madár első fejezeteit. Bordás negyedikes gimnazista volt, amikor Fehér Kálmán felkérte, szervezze az Ifjúsági Tribün magyar nyelvű előadásait. A Hídban 1966-ban jelent meg első prózai írása, és e folyóiratban évtizedekig együtt szerkesztett Bori Imrével, Bányai Jánossal, míg például Ács Józseffel a Magyar Szó művelődési rovatán dolgozott együtt. Sokrétű pályája során számos íróval, képzőművésszel került ismeretségbe, és ennek lenyomata maradt újságban, folyóiratban, könyvekben. E kötetben is, amely korrajz elmúlt évtizedeink művészeti életéről, és nem csak arról, hisz művelődéstörténeti, földrajzi, közéleti szempontból is jóval tágabb területre kalauzol el bennünket Bordás Győző, ezt példázza egyebek mellett a Danilo Kiš József Attila-fordításai vagy a Széchenyi Szerbiában című szöveg.
