Mindig nagy élvezet Krekity Olga interjúit olvasni, amelyeket abszolút újságírói felkészültség, az interjúalany iránti őszinte kíváncsiság, élvezetes stílus jellemeznek. Ezért is örültem annak, hogy kötetbe foglalva megjelentek ezek az ismert, népszerű írókkal, színészekkel, festőkkel, zenészekkel, újságírókkal és a közélet más területén tevékenykedő személyekkel folytatott beszélgetések, amelyeket annak idején a Hét Nap hasábjain már olvashattunk.
,,A kiindulópont mindig egy adott eset/esemény volt: egy-egy díj vagy elismerés, új szerep, megjelent könyv, jeles nap... De a másfél-két óra hosszú ,,mélyben halászáskor” bizony sokszor-sokszor elsodortak bennünket a hullámok a végeláthatatlan messzeségbe. Számomra voltaképpen mindig ezek a percek voltak a legizgalmasabbak és legtanulságosabbak, mert a fesztelen(ebb) csevegésben – nyílt tengeri páros úszásban?! – őszintén kitárulkoztak előttem a megszólaltatottak.” – írja könyve előszavában a szerző. S tényleg, Olga olyan, mint a gyöngyhalász: a tenger mélyéről felhozza azt a kagylót, amely az igazgyöngyöt rejti. Ezek az igazgyöngyök pedig az interjúalany/beszélgetőtárs olyan gondolatai, mondatai, amelyeket lehetséges, hogy még önmagának is most fogalmazott meg, mondott ki először az Olgával folytatott beszélgetés során.
Ami külön varázsa ezeknek az interjúknak, az az, hogy szerencsére szó sincs személytelen távolságtartásról, Krekity Olga az interjú bevezetőjében, a beszélgetés/párbeszéd során a beszélgetőtárssal kapcsolatos véleményét is megosztja az olvasóval, a régi ismeretségek, barátságok okán egy-egy jellemző anekdotát, s ez hitelesebbé, meghittebbé teszi az írást.
Bevallom, jóleső érzéssel nyugtáztam, hogy a kollégákkal, a díjazott újságírókkal készült interjúk kerültek a kötet élére: Fischer Jenővel, Varga Horgosi Ildikóval, Kabók Erikával... Nem kis meghatottsággal olvastam az Orosz Ibolyával készült interjút, amelynek sokatmondó a címe: Mesteremnek, hálával, és ugyanilyen szemléletes az alcíme is: Beszélgetés mesteremmel, az életműdíjas Orosz Ibolya újságírónővel.
Igen változatos, gazdag tematikájú kötetről van szó, lehet, hogy valaki a színészekkel, más a képzőművészekkel, írókkal vagy épp a pszichológusokkal készült beszélgetéseket olvassa megkülönböztetett figyelemmel. Én valahol a közepe táján kezdtem az olvasást, ott „bóklásztam”, majd megragadott a kötet elejéről egy cím, tehát ott folytattam a kalandozást, másnap a kötet végén található interjúkat vettem sorra.
Olga nem mindig a hivatásról faggatja interjúalanyait. Nagyon izgalmas, amit Kálló Béla a színművészet mellett másik nagy szerelméről, Indiáról, vagy Béres Márta az El Caminó-i zarándokútról mesélt, vagy Nagy Farkas Dudás Erika az anyaságról, és közben itt is felszínre kerültek, megcsillantak az emberi lélek mélyén őrzött, rejtegetett igazgyöngyök, a kérdező gyöngyhalászi bravúrjának köszönhetően.
