2024. december 24., kedd

Összefüggések könyve, nem kevés tanulsággal

Káich Katalin: Otthon a nagyvilágban

– Milyen jó lenne tanulni belőle! – ez a mondat kimondva vagy kimondatlanul gyakran szerepel Káich Katalin cseppet sem szokványos útikönyvében. Lappföldön például, a gyönyörű, áttetsző vizű, hulladékmentes Kemi folyót nézve a szerzőnek óhatatlanul a Duna újvidéki szakasza, a szennyvízcsatornákká szentségtelenített öntözőcsatornák, a bemocskolt folyóvizeink meg a kloákasorsba taszított Palicsi-tó jut eszébe. Az, hogy mennyire nem tiszteljük a természetet, és önmagunkat sem.

Rodoszon nemcsak a János-lovagok öröksége nyomába ered a szerző, nemcsak a gazdag történelmi múlt emlékei kötik le a figyelmét, hanem az is feltűnik neki, hogy mennyi őszintén mosolygó emberrel lehet találkozni, a minden cselekedetben megnyilvánuló derűlátás mennyire sajátja a rodoszi embernek. Holott a történelem viharai nem kímélték az ott élőket sem. Ám megtanultak valami fontosat: tanulni a történtekből, megtanulni azt, miként kell megoldani az életben adódó kellemetlenségeket, bonyodalmakat, szerencsétlenségeket. „A rodosziak a pillanatot és a távlatot egyszerre magában hordozó idő ellentmondásosságát tanulták meg feloldani, kezelni, azt, hogy az idegen hódítók jönnek-mennek, de ők mindig maradnak. Ez az önazonosság-tudatuk lényege, s ez ösztönzi a szigetlakókat arra, hogy – szárazföldi honfitársaikkal ellentétben – az életigenlés mellett tették le voksukat, s elejét vegyék a minden/mindenki felé irányuló gyűlölet elhatalmasodásának. S hogy ne felejtsenek el őszintén mosolyogni.”

Kubában, tudjuk jól, óriási a szegénység, ám – mint a szerző fogalmaz – utazásai során még sohasem találkozott annyi víg kedélyű, mosolygós, táncos mozdulatú emberrel, mint ott. Ezt olvasván óhatatlanul párhuzamot vonunk saját közegünkkel, amely anyagi szempontból mindinkább kezd hasonlítani a kubaihoz, ám mi sajnáljuk a kedvességet, az őszinte mosolyt embertársainktól, és a kedvetlenség, a depresszió az uralkodó kedélyállapot, a nevetés, az életigenlés hiánycikknek számít.

A Bajkál-tónál, Huzsérban a sámán – a burjátok leszármazottja, aki „civilben” a helyi múzeum igazgatója volt –, amikor megtudta, hogy a szerbiai utazási irodával érkezett csoportban egy vajdasági magyar nő is van, azonnal kijelentette: ő a testvérem. „Mert ez az ember tudta azt, amit mi magyarok – tisztelet a kivételnek – elfelejtettünk. Hogy valamikor, két-három évezreddel ezelőtt egy hatalmas és színes, virágzó kultúra része voltunk. Elfelejtettük azt, hogy a varázslatos, a tüneményes napkelet gyermekei vagyunk, és azt is, hogy nem igaz, hogy egyedül vagyunk ebben a nagyvilágban...” – vonja le a tanulságot Káich Katalin. Egy-egy úti célja megválasztásakor meghatározó szerepe van az iskoláztatása során szerzett tudásának, az említett lappföldi, szibériai utazására is azért került sor, mert mindig vonzotta a nomád korban élt eleink története.

Jeles művelődéstörténészünk könyve nem olyan útleírások gyűjteménye például Dél-Amerikáról, a Szentföldről, Németországról, Rodoszról, Lappföldről, amelyek bármely útikönyvben megtalálhatók. Segítséget szeretne nyújtani az olvasónak teremtett világunk törvényszerűségének a megértéséhez, olyan szempontokat kíván nyújtani az olvasónak a világunkról való gondolkodáshoz, amelyek rávilágítanak a saját környezet és a más vidékek, látszólag más feltételek között élők közti összefüggésekre. Azt vallja, az önmegértés és a mások/a másság megértése alapfeltétele egy élhetőbb világ kialakításának. Annak, hogy otthon legyünk otthon és a nagyvilágban.

Az Otthon a nagyvilágban lapunk Kilátó című mellékletében, valamint a Hét Napban megjelent útnarratívák, kisesszék alapján állt össze, ám érdemes így kötetbe szerkesztve is elolvasni ezeket az írásokat, hisz gyarapítják szellemtörténeti, vallási, történelmi, irodalmi, képzőművészeti, földrajzi ismereteinket. Nemcsak azoknak a felnőtteknek hasznos olvasmány, akiket a különböző oktatási rendszerek különbözősége, vagy a nürnbergi Dürer-ház és a máltai székesegyház múzeumának Dürer-gyűjteménye érdekel, vagy az, hogy hogyan néz ki a természetvédelem és az épített örökség védelme német vagy skandináv módra, hanem akár az iskolai oktatásban is jól hasznosítható ez a kötet.

80 éves a Magyar Szó, Magyar Szó Online kiadás