Mi lett volna, ha az 1956-os események nem szakítottak volna minket szét? Mi lett volna, ha ’56 decemberében ketten, kéz a kézben indultunk volna neki a nagyvilágnak? Vagy egyáltalán, mi lett volna, ha az ’56-os forradalom sikerrel járt volna? S így feltehetek kérdést kérdés hátán: mi lett volna…? Válasz nincs, meddő feltevések, amik mind válasz nélkül maradnak. Talán így a legjobb, maradjunk a reális világban, ne bántsuk magunkat teljesületlen álmokkal – írja levelében a négy tárcaregény egyikének főhőse, az évtizedek után Budapestre hazalátogató András egykori szerelmének, Andreának, aki annak idején, a magyar forradalom leverése után – amikor kétszázezren vágtak neki a bizonytalannak – nem vállalkozott arra, hogy elinduljon vele a nagyvilágba. Most viszont, amikor ismét egy városban vannak, András ódzkodik attól, hogy ennyi évtized után viszontlássák egymást.
Az 1929-ben született szerző, Körmendy Károly is az emigránsok között volt. Az ötvenes évek legelején mint osztályidegent eltávolították a budapesti jogi egyetemről, és kémia-biológia szakon szerzett diplomát, majd a forradalom után elhagyta Magyarországot. Ausztriában, majd az USA-ban próbált szerencsét, gyógyszervegyészként dolgozott, számos tudományos munka, szabadalom fűződik a nevéhez. Dr. Körmendy Károly jelenleg Frankfurtban él. Hat évtized után kezdett el ismét magyar nyelven írni. A kötetbe foglalt négy tárcaregényben négy emberpár történetén keresztül igyekszik bemutatni gyermekei, unokái korosztályának a huszadik század magyar történelmének e viharos szakaszát, és azt, milyen kihatással voltak e kor körülményei személyes életük alakulására. Részletesen leírja, hogy ő és környezete hogyan élte meg a második világháború utáni Magyarország sötét éveit, az egykori polgári osztály tagjainak és az egyházi személyeknek a meghurcolását, a „csengőfrász” korszakát, egyszóval mindazt, aminek logikus következménye az ’56-os forradalom volt. Azoknak, akik ennek véres leverése után szülőföldjük elhagyása mellett döntöttek, a sorsuk különbözőképp alakult: volt, aki sorozatos személyes rossz döntések miatt – mint az első tárcaregény főhőse, Miklós – nem találta fel magát sem az Egyesült Államokban, sem Európában, derékbe tört az élete, családját elvesztette, mind mélyebbre süllyedt, és végül már legszűkebb családtagjai, barátai sem tudtak hollétéről, hogylétéről semmit. Egy másik tárcaregényben a hazalátogatónak egykori jó barátja mesél Jánosnak, az egykori katonatisztnek a tragikus sorsáról: a második világháború utáni Magyarországon tornatanárként dolgozik, és belesodródik az ötvenhatos eseményekbe. Lelkiismerete tiszta, felesége régen áhított gyermeküket várja, tehát a férfinak eszében sincs távozni az országból. Letartóztatják, a kínzások miatt súlyosan megbetegszik, a börtönkórházban hal meg.
Körmendy egyik tárcaregényének hőse, Feri emigrálása után Ausztriában orvosként dolgozott. Csak 1980-ban talált rá New Yorkban gyermekkori szerelmére, a zsidó származású Marikára, akit 1944-ben családjával egy német koncentrációs táborba hurcoltak, s Budapestre való visszatérése után a háború utáni magyarországi viszonyokból is kiábrándulva Izraelbe távozott, de sem ott, sem élete későbbi színterén, az Amerikai Egyesült Államokban soha nem érezte otthon magát. S Körmendy legtöbb hősét ez jellemzi: a karrier, a biztonságos környezet, a jólét sem tudta feledtetni velük szülőföldjüket, családjukat, az egykori barátokat, az új hazában valami lényeges hiányzott ahhoz, hogy igazán otthon érezzék magukat, mintha lelkük egy darabja ott maradt volna gyermek- és ifjúkoruk helyszínein.
A tárcaregényeken érződik, hogy a szerző nem szépíró, de saját tapasztalatai és a hallott élettörténetek alapján megírt, a romantikus szálakat sem nélkülöző történetek rendkívül olvasmányosak. Teljes mértékben eleget tesz a kitűzött céljának: a saját és sorstársai szemszögéből képet ad egy korszak áldozatainak életéről, arról, hogy mi történik akkor, ha a politika eljátszadozik a kisemberek sorsával, kényszerpályára kényszerítve őket. Körmendy úgy érezte, el kell mesélnie mindazt, amit átélt, megtapasztalt, sorstársaitól hallott, mert ezek a történetek kétségtelenül közelebb hozzák az adott kort az ifjabb olvasókhoz, mint a száraz történelemleckék.
