„A csillagokra nézz, ne a földre.”
Stephen Hawking
Furcsák a számok, néha nagyon furcsák, de annak eldöntését, hogy bizonyos egybeeséseket a véletlennek tulajdonítunk, vagy valami mögöttest látunk bennük, magukra bízom. Ám itt egy furcsa egybeesés. Galileo Galilei itáliai fizikus, csillagász, matematikus, híres természettudós 1642. január 8-án halt meg, Albert Einstein elméleti fizikus, a 20. század legnagyobb tudósa pedig 1879. március 14-én született. Stephen Hawking kozmológus, elméleti fizikus, korunk egyik legnagyobb agya (300 évvel később) Galileo halálának napján született és (139 évvel később) Einstein születésnapján, a nemzetközi π-napon, 76 éves korában halt meg. Furcsa ez az univerzum.
Kevés olyan emberről tudok, aki ne ismerné a ritka sorvadásos betegsége miatt szinte teljesen megbénult, a külvilággal csak számítógép és a védjegyévé vált hangú hangszintetizátor révén érintkező kozmológust. Átgondolva életét és munkásságát, nem sok újat lehet mondani róla, hiszen a sajtó szinten minden szavára odafigyelt, minden mozdulatát dokumentálta. Talán nem túlzás azt állítani, hogy korunk egyik legnépszerűbb tudósa volt. Nem csoda, hiszen Hawking nemcsak úttörő elméleti munkái, hanem ismeretterjesztő művei és a popkultúrában betöltött szerepe miatt tömegeket tudott megszólítani, miközben sokan a világ legokosabb emberének tartották. Könyvei milliós példányszámban keltek el, életét megfilmesítették. Nemcsak tudományos dokumentumfilm-sorozatokban tűnt fel, hanem a Futurama című animációs sorozattól kezdve, a Simpson család rajzfilmen, a kultikus Star Trek és a mostanság kedvelt Agymenők sorozat epizódjáig mindenhol láthattuk. Szerepelt több reklámfilmben is, hangját a Pink Floyd Division Bell című albumán is hallhatjuk. Súlyos betegségével folytatott sok évtizedes küzdelme, illetve az ennek ellenére egész életében kitartóan folytatott tudománynépszerűsítő tevékenysége, éles jövőlátása korunk egyik legnagyobb emberévé tették. Mindezzel együtt tudományos érdemei is elvitathatatlanok, és elméleti fizikai munkásságával kétségtelen alakítója volt az elmúlt fél évszázad tudományos gondolkodásának. A legnagyobb tudományos érdeme, hogy olyan alapvető, mégis nehezen összeegyeztethető fizikai elméletek összebékítésének szentelte az életét, mint a gravitáció, a kvantummechanika, a termodinamika és a kozmológia. A kozmológia szinte mindegyik ágával foglalkozott, legyen az kvantumgravitáció, fekete lyukakból szivárgó szubatomi részecskék, kozmológiai infláció, húrelmélet, féreglyukak, vagy az univerzum sűrűségmátrixa. Az általa művelt tudomány jellegéből adódik, hogy gyakorlati bizonyíték vagy éppen cáfolat csak elvétve akad az elméleteire, amelyek hatása megkérdőjelezhetetlen, holott az emberek nagy része számára azok felfoghatatlanok. Sokszor viccelődött is ezzel: egy interjúban megkérdezték tőle, hogy ha egy dolgot kellene választania, mi az, amit az embereknek mindenképpen meg kellene érteniük a munkásságából, miközben teljesen biztos, abból egy árva szót sem fognak fel az egészből, Hawking a képzetes időt választotta. Megjegyezte, hogy ez az egyetlen dolog, amit a sci-fi-írók nem használtak fel a munkásságából, mivel ők sem értették. Ám nem csak közvetlen és vicces személy volt, hanem képes volt az önkritikára is, bevallotta, ha tévedett, sőt pár tudományos sikert e tulajdonságának köszönhet.
Amikor Hawkingot 17 évesen felvették az Oxfordi Egyetemre, az évfolyama legtehetségesebb fizikusai között volt, és az egyetem evezőscsapatába is beválasztották. Fényes út állt előtte, ám harmadéves korában, néhány nappal a 21. születésnapja után, a mozgatóidegek visszafordíthatatlan sorvadását okozó ALS-t diagnosztizáltak nála, és közölték vele, hogy miközben elméje tiszta marad, fokozatosan meg fog bénulni az egész teste, két-három év, vagy ha nagyon szerencsés, talán tíz év után pedig meg fog halni. Hawking, aki ekkor már túl volt Einstein általános relativitáselméletének kiterjesztésén, és összetett matematikai modellbe öntésén, úgy döntött, nem fejezi be a doktorátusát, hiszen nem lenne rá ideje. Elkeseredettségéből Jane Wilde, a szintén oxfordi egyetemista zökkentette ki, akit 1965-ben, amikor az orvosok első jóslatai szerint elvileg meg kellett volna halnia, feleségül vett. 1985-ben tüdőgyulladást kapott és a szövődmények miatt életveszélyes állapotba került. Annak érdekében, hogy megmentsék, Hawkingon gégemetszést hajtottak végre, aminek következtében végleg elveszítette maradék beszédképességét. Azonban hiába gondozta őt mindent feláldozva felesége, hiába született három gyerekük, 1991-ben elvált tőle, és elvette a nála sokkal fiatalabb ápolónőjét. E házasság is válással ért véget 2006-ban, ezt követően pedig jelentősen javult Hawking családi kapcsolata gyermekeivel és volt feleségével is. Stephen Hawking később Lucy lányával gyermekkönyveket készített a tudományról. Három unokája van.
Bárhogy látjuk életét, egy olyan előrelátó és hatalmas elme távozott közülünk, akinek szavain az egész világ csüngött, szóljanak azok az Isten létezéséről, a túlvilágról, a földönkívüliekről, vagy a saját jövőnkről. Két éve a mesterséges intelligenciát egyszerre nevezte az emberiség reményének és a rá leselkedő legnagyobb veszélynek, tavaly pedig arról beszélt, hogy többet kell foglalkozni az űrutazással, mert a klímaváltozás és a természeti erőforrások kimerülése miatt az embernek 100 éven belül el kell hagynia a Földet, különben kipusztul. Tartalmas életet élt és csupán egy dolog nem adatott meg az életében, amelyet, bár sohasem vallott be, biztosan nagyon hiányolhatott: a Nobel-díj. Személye, éles elméje után a világmindenség már nem marad ugyanaz.
