Gérard Depardieu-nek kiruccanós hete volt: hétfőn Földes László Hobóval közösen szavalt egy irodalmi esten Budapesten. Annak a libanoni Ali Ahmad Szajid Eszbernek, művésznevén Adonisnak a verseiből olvastak fel, aki most részesült Janus Pannonius Költészeti Díjban. Csütörtökön már Belgrádban volt.
Járt a Filmmúzeumban, betoppant a Belgrádi Filharmónia próbájára is, ahol Csajkovszkij Szláv indulóját játszották a zenészek, mégpedig kétszer is, mert Depardieu a karmesteri dobogóra állva szintén levezényelte a művet. Aleksandar Vučić kormányfővel a szerb kultúráról és jó borokról beszélgetett, kiderült, hasonló az ízlésük – mint ahogyan azt a színész a találkozót követő sajtótájékoztatón elárulta. Azt is kijelentette: örül annak, hogy Szerbia nem csatlakozott az Oroszország elleni szankciókhoz, bár – tette hozzá –, nem érzi magát illetékesnek, hogy az ukrán helyzetet kommentálja. „Az élet túl szép ahhoz, hogy a konfliktusokkal foglalkozzunk” – mondta Depardieu. Az újságírók, tévés stábok a Skadarlijára is elkísérték a francia színészt, aki végigkóstolta a szerb konyha remekeit. A szerb politikai vezetők abban bíznak, hogy Gérard Depardieu – aki tavaly óta Montenegró kulturális nagykövete – Szerbiának is jó szolgálatot tehet azzal, hogy a világban az ország jó hírét kelti majd.
Mint említettem, Depardieu járt a Filmmúzeumban is, amely vezetője Radoslav Zelenović, egyúttal a palicsi nemzetközi filmfesztivál igazgatója is. Nem hiszem, hogy a csütörtöki rövid találkozásukon szóba került az a film, amelyet 2001-ben a palicsi filmes seregszemlén vetítettek: az akkori zsűrielnök Vlagyimir Menysov The Envy of Gods című alkotásáról van szó, amelynek hivatalos magyar címe nincs is, a szerb fordítása Dobra godina (Jó év). Az Oscar-díjas orosz rendező (Moszkva nem hisz a könnyeknek), fent említett, 2000-ben forgatott filmjében Depardieu is játszott, mégpedig a moszkvai főhősnő szerelmét, egy francia újságírót alakított, akit az orosz hatóságok politikai okok miatt egyszerűen kiutasítanak az országból. A francia színész abban az évben összesen hét filmben játszott, nem csoda, hogy a leggyakrabban foglalkoztatott és a legjobban fizetett francia színészek között tartották évtizedekig számon. Holott, majdnem elkallódott.
Az 1948-ban francia munkáscsaládban született Depardieu nehezen kezelhető kamasz volt: 13 évesen kimaradt az iskolából – épp mint az 1990-ben Hollywoodban forgatott Zöld kártya című filmben az általa megformált francia származású főhős –, ideje nagy részét csavargással töltötte. Roppant fizikai erejét verekedésre, lopásra használta, sokszor meggyűlt a baja a rendőrséggel. Egy szociális munkás ajánlotta neki a színjátszást, hogy megmentse a teljes elzülléstől. Az ifjú Gérard azonnal átadta magát ennek az új szenvedélynek. Jean-Laurent Cochet színitanodájában folytatott tanulmányokat.
Tagja volt Romain Bouteille 1969-ben alapított társulatának, a Café de la Gare-nak; és a színházból egyenes út vezetett a filmezéshez. A filmvásznon az igazi áttörést 1974-ben Bertrand Blier rendező filmje, a Herék, avagy a tojástánc hozta meg számára, 1976-ban a nagy olasz rendező Bernardo Bertolucci Huszadik század című filmjében láthattuk. François Truffaut Az utolsó metró c. filmjével elnyerte a legjobb színésznek járó César-díjat; Jean-Paul Rappeneau 1990-ben megjelent Cyrano de Bergerac című filmjének főszereplőjeként ismételten César-díjat kapott, az alkotás pedig – meghódítva mind a kritikusokat, mind a nagyközönséget – Arany Pálmát nyert Cannes-ban, majd Oscar-díjra jelölték.
Ő volt Kolumbusz Kristóf Ridley Scott 1492 – A Paradicsom meghódítása című filmjében. Ki ne emlékezne a Pierre Richard-ral forgatott filmjeire, a Balfácánra, a Balekokra és a Négybalkezesre? Vagy egy másik nagy filmsikerre, az Astérix és Obélixre?! Képtelenség felsorolni mindazokat az emlékezetes filmeket, amelyekben játszott.
Kiváló borszakértő, ő maga is termel bort a Loire menti szőlészetében. Két étterem tulajdonosa Párizsban. Híres szakács, egyes filmjeiben is előszeretettel sürög-forog a konyhán.
Mint közismert róla: Gérard Depardieu erősen vallásos, különösen csodálja Hippói Szent Ágostont. Sajnos nem kerülték el a személyes tragédiák: fia, Guillaume 2008. október 13-án meghalt, a hivatalos jelentés szerint hirtelen fellépő, vírusos tüdőgyulladás következtében.
Depardieu 2012-ben élesen bírálta a francia adópolitikát, kijelentette, inkább feladja francia állampolgárságát, és külföldre költözik, mint hogy a szerinte igazságtalanul magas adót megfizesse. 2013. január 3-án orosz állampolgárságot kapott. Orosz neve Zserar Renevics Gyepargyjo. A Háry János című operaprodukcióban Napóleon szerepében láthatta a nyáron a Szegedi Szabadtéri Játékok közönsége.
