Magyar író kapta az irodalmi Oscar-díjat – adta hírül az egyik hírportál, amikor Londonban közzétették, hogy Krasznahorkai Lászlónak ítélték oda az idén a brit Man Booker Nemzetközi Díjat, amelyet szakmai körökben az egyik legjelentősebb elismerésnek tartanak az irodalmi Nobel-díj után. Olyan írók kaphatják, akik vagy angolul írnak vagy jelent meg munkájuk angol fordításban. A díj történetében Krasznahorkai volt az első magyar író, akit erre az elismerésre jelöltek. Tíz döntős közül választotta a legjobbnak az öttagú zsűri.
A díj átvételekor az író háláját fejezte ki családtagjai, barátai, tanárai, kiadói és fordítói, Ottilie Mulzet és George Szirtes iránt, valamint számtalan írót felsorolt, akik nélkül ő sem lenne az, aki: „Köszönöm Max Sebaldnak, a csodálatos írónak és barátnak, aki már nincs az élők sorában, ahogy »túl sokáig nézett egyetlen fűszálat a réten«.” Elhangzott Berzsenyi Dániel, Pilinszky János, József Attila, Hajnóczy Péter, Mészöly Miklós neve, de meleg szavakkal emlékezett meg többek között Franz Kafkáról és A kastély című regényéről, Allen Ginsbergről, valamint az olasz reneszánszról általában. Számos zenész munkássága bizonyult inspirálónak számára: Bach, Jimi Hendrix, The Beatles, Nick Cave és Víg Mihály, a zárszavakban pedig a magyar nyelvnek és Istennek adott hálát, idézi a litera.hu hírportál a New Statesman hetilapban közzétett beszédet.
Krasznahorkai László 1954-ben született Gyulán, az érettségit követően a szegedi, majd a pesti egyetemen jogot hallgatott, és elvégezte az ELTE magyar-népművelés szakát is, diplomamunkáját Márai emigrációs pályájáról írta. 1977 és 1982 között a Gondolat Könyvkiadó dokumentátora volt. 1982 óta írásaiból él. Első nyomtatásban megjelent munkája, a Tebenned hittem című elbeszélés volt, amely 1977-ben a Mozgó Világ című folyóirat hasábjain jelent meg. Első regénye az 1985-ben publikált Sátántangó, amelyből Tarr Béla filmrendező elkészítette a mindmáig leghosszabb, hét és fél órás magyar filmet is. Krasznahorkai forgatókönyve alapján forgatta Tarr A torinói ló című filmjét, amely 2011-ben elnyerte a Berlini Filmfesztiválon a zsűri nagydíját és Oscar-díjra is jelölték.
Az író a rendszerváltás óta csak megszakításokkal él Magyarországon, sok időt tölt Németországban, de lakóhelyét időről időre változtatgatja – élt Franciaországban, Spanyolországban, az USA-ban, és még sokfelé a világban, Kínában és Japánban is.
Az ellenállás melankóliája című regényének 1989-es megjelenése óta szinte minden évben új könyvvel jelentkezik, ezek között elbeszéléskötet (Az urgai fogoly; Megjött Ézsaiás; Seiobo járt odalent; Az utolsó farkas) és regény (Háború és háború; Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó; Rombolás és bánat az Ég alatt) egyaránt megtalálható.
Krasznahorkai művészetét kritikusai vizionárius vagy mágikus realizmusnak nevezik. Prózáját többek között Kafka, Faulkner, Márquez és Bernhard szövegvilágához és szemléletformáihoz hasonlítják. Susan Sontag „az apokalipszis Gogolt és Melville-t idéző magyar mesterének” nevezte Krasznahorkait.
Írói munkásságáért számos rangos magyarországi és külföldi elismerést kapott.
Műveit számos nyelvre lefordították, az Egyesült Államokban 2013-ban és 2014-ben is elnyerte a Rochesteri Egyetem Three Percent című irodalmi magazinja által alapított legjobb lefordított könyv díját. 2011-ben a The New Yorker magazin az irodalmi Nobel-díj legesélyesebbjei között említette.
Krasznahorkai 1998-ban részt vett Újvidéken azon a konferencián, amelyet a Magyar Tanszék és az MTA Irodalomtudományi Intézete szervezett munkásságáról, 2013-ban a Belgrádi Nemzetközi Könyvvásár vendége volt, mert ekkor jelent meg Az ellenállás melankóliája című regénye szerb nyelven.
