Ma, június 4-én ünnepli 75. születésnapját Kozma Imre irgalmas rendi szerzetes, a Betegápoló Irgalmas Rend vezetője, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke. Most is rengeteget dolgozik, gyakran elkíséri a segélyszállítmányokat a Föld távoli pontjaira is, hisz azt vallja, a bajbajutottaknak nagyon sokat számít a személyi jelenlét, az a fontos, hogy ezek az emberek megtapasztalták, nem maradtak magukra, hanem értük, miattuk emberek elindultak tízezer kilométerekről.
Születésnapja egybeesik a nemzeti összetartozás napjával. Ő is mindig ezt az összetartozást, nemzetben gondolkodást hangsúlyozza. Az elmúlt évtizedekben nem egy alkalommal bebizonyította, hogy nem anyaországi és határon túli magyarságban, hanem egységes Kárpát-medencei magyarságban gondolkodik.
Kozma Imre 1940-ben Győrzámolyban született, a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban érettségizett, majd papi szemináriumot végzett Esztergomban. Egyházi szolgálatát Tát-Dorogon kezdte 1963-ban. 1966 és 1968 között a zugligeti Szent Család-plébánia káplánja volt. 1968-tól 1977-ig a budapesti Ferenciek terén található Alkantarai Szent Péter-templom lelkészeként tevékenykedett. Beszédeit gyakran 1000–1500-an is hallgatták, magnóra vették, és szamizdat kiadványként terjesztették, prédikációi után nem egyszer állambiztonsági ügynökök kísérték kihallgatásra.
1977-ben a zugligeti Szent Család-plébániára helyezték át. Ott felkarolta a környék szegényeit, és határokon átnyúló segélyakciókat szervezett. 20 évig volt a zugligetiek plébánosa.
A nyolcvanas évek második felében a Németországban élő Csilla von Boeselagerrel előbb a szegények támogatásának lehetőségeiről, majd adományok elosztásáról egyeztek meg, végül létrehozták a Magyar Máltai Szeretetszolgálatot, amelyet Magyarországon hivatalosan 1989. február 10-én jegyeztek be. 1989 őszén az akkori nyugatnémet követség kérésére a zugligeti plébánia kertjében keletnémet menekülteknek adtak szállást. Az idővel 48 ezresre duzzadt budapesti menekülttáborok lakóinak ellátása három hónap alatt az egyik legnagyobb európai segélyakcióvá nőtte ki magát.
Kozma Imre és a szeretetszolgálat karitatív munkája során segélyt (élelmiszert, gyógyszert, ruhaneműt) juttatott el a romániai forradalmi események idején bajba jutottaknak. A délszláv háború alatt sebesültek százait szállították magyarországi kórházakba, és menekültek ezreiről gondoskodtak. Személyes közbenjárására a szerb hadsereg a város rommá lövetése előtt 4500 civilt engedett ki az ostromlott Vukovárból.
– Úgy gondolom, az embernek meg kell tennie azt, ami a feladata, és ez mindig kockázatvállalással jár. Ha visszatekintek az elmúlt évtizedekre, azt hiszem, a Jóisten megadta nekem azt a kegyelmet, hogy elvette a félelmet. Meggyőződésem, hogy kockázatvállalás nélkül nincs élet, vagy pedig olyan élet van, amelyet a Szentírás is langyosnak mond – vallja.
1997-ben belépett a Betegápoló Irgalmas Rendbe. Ma a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöki tiszte mellett a három rendi kórházat működtető szervezet vezetői teendőit is ellátja.
Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el.
Életszemléletét jól illusztrálja az alábbi gondolata:
– Az ember egyetlen, megismételhetetlen, és ugyanakkor mindegyikünk a közösség tagja is. Egy közösségbe születünk bele, a közösség nevel fel bennünket, és az egész életünk egy közösségben zajlik. Szolgálnunk kell a közösséget, amelyben mindegyikünknek meg kell találnia a maga helyét, jól kell éreznie magát a helyén, és mindegyikünknek olyan feladatokat kell végeznie, amely jóleső érzéssel és örömmel tölti el. Ez ad értelmet életünknek.
