Koncz Zsuzsa énekesnőnek, előadóművésznek ítélték oda a Gundel Művészeti Díj idei életműdíját, jelentették be néhány nappal ezelőtt az elismerést odaítélő bizottság tagjai. A kivételes előadói képességekkel rendelkező előadó az elmúlt évek, évtizedek során számos rangos elismerésben részesült, hiszen 1977-ben Liszt Ferenc-díjjal, 1989-ben Érdemes művész díjjal, 1992-ben Kazinczy-díjjal, 1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével, 1998-ban Huszka Jenő-díjjal, 1999-ben Emerton-díjjal, 2000-ben Hungaroton-életműdíjjal és Arany Zsiráf-életműdíjjal, 2001-ben Maecenas-díjjal, 2001-ben a Francia Becsületrend Lovagja kitüntetéssel, 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével, 2008-ban pedig Kossuth-díjjal és Prima Primissima díjjal ismerték el előadóművészi tevékenységét.
Koncz Zsuzsa Magyarország második világháború után született nemzedékének meghatározó előadóművésze, aki a ’60-as évek elején a Magyar Televízió Ki Mit Tud? vetélkedőjében tűnt fel, ahol a gimnáziumi osztálytársnőjével, Gergely Ágival közösen előadott Gézengúz című dallal azonnal országos sikert aratott, aminek köszönhetően több akkori sztárzenekar, köztük az Omega, az Illés, valamint a Metro is megkereste, amelyekkel a későbbiekben össze is fonódott a pályája. A Ki Mit Tud?-os szereplést megörökítő lemez után sorra jelentek meg kislemezei, köztük az Illés zenekarral felvett Rohan az idő, amely a magyar nyelvű rockzene első, minden eladási rekordot megdöntő felvétele volt. 1967-ben látott napvilágot az első magyar rock LP az Ezek a fiatalok című film zenéjével, ami jelentős állomása volt Koncz Zsuzsa pályájának, hiszen amellett, hogy főszereplője volt a filmnek, amely óriási közönségsiker lett, ekkor énekelt először olyan társadalmi, szociológiai ihletésű dalokat, mint például a Szőke Anni balladája, a Mr. Alkohol vagy az Ez az a ház, amelyeknek saját bevallása szerint alapvető szerepe volt abban, hogy emberi-művészi karaktere, nézetei, illetve későbbi dalai, milyenné alakultak. Nem sokkal később, a Színes ceruzák című dal sikere nyomán megjelent Koncz Zsuzsa első LP-je is, Volt egyszer egy lány címmel, amely az addigi évek útkeresését dokumentálta, egyben előfutára volt a következő, az igazi áttörést jelentő Szerelem című albumnak is.
Az úgynevezett különutasság, amely a mai napig jellemzi munkásságát, már ebben az időszakban is tetten érhető volt dalaiban, hiszen a megzenésített versek, a tematikus, társadalomkritikus szövegek jelenléte a kezdetektől fogva folyamatos volt, ami később a rendszerrel való összeütközések forrásává is vált. Az Illés zenekarral készült öt lemezből az 1973-as Jelbeszédet politikai okok miatt betiltották, felvételeinek nagyjából felét, a Magyar Rádió hasonló okok miatt nem játszotta, ám mindeközben mind Koncz Zsuzsa, mind a szövegíró Bródy János számára egyre fontosabbá vált annak megvalósítása, hogy dalaik az erőteljes cenzúra ellenére is az önkifejezés eszközei maradhassanak. Az 1974-ben készült két lemezén, a Gyerekjátékok és a Kertész leszek című albumokon Koncz Zsuzsa először énekelt kizárólag megzenésített verseket. „Bródy szövegei mindig is többrétegűek voltak, és bár meg lehetett fogni bennünket, de többnyire volt menekülő útvonal is. Lehetett mondani, hogy ez nem az, aminek látszik. És szoft interpretáció mindig akadt, csak partner kellett hozzá. Kétségtelen, Bródy dolga nehezebb lett, de én úgy éreztem, ő ezt kicsit élvezte is. Ez bújócska volt – egyfajta macska-egér harc, hogy átverjük-e azokat, akiket kell –, ami, ha nem is állandóan, de szórakoztatott bennünket” – nyilatkozta évekkel később egy vele készült interjúban, majd hozzátette: „A cenzúrában mindig is, bármely korban, az volt szép, hogy nem volt benne ráció. Szertelen és nagyon szubjektív dolog volt. Ami az egyiknek megfelelt, az a másiknak nem. Ebben a helyzetben viszont beindul a különböző szintű szereplők öncenzúrája, és azt sem engedik át, ami úgy egyébként a nagy rostán átmenne. Az egész teljesen abszurdnak, kiszámíthatatlannak tűnt, így nem is törődtünk vele.”
Miközben pályája mindenkor szorosan kötődött a hazához, a sajátosan magyar viszonyokhoz, gondolkodásmódhoz, temperamentumhoz, sorra aratta a külföldi sikereket. Koncertezett egész Európában és a volt Szovjetunió országaiban is, de Amerikát is többször megjárta, emellett több lemeze is megjelent külföldön, sőt fesztiváldíjakat is szerzett. De Magyarországon is folyamatosan készítette a lemezeit. Az 1979-es Valahol című albumot például a szaksajtó az évtized lemezének választotta. A ’80-as évek elején a Fonográf együttes megszűnésével lezárult egy korszak az életében, amelyet követően a dalai szövegeit ugyan továbbra is Bródy János írta, de lemezei már nem voltak többé zenekarokhoz köthetők, sokkal inkább változó összetételű zenei műhelyekben készülők. Így született meg a rendszerváltást megelőlegező Fordul a világ, vagy később az Ég és föld között című album, illetve a negyedik verslemez, az Egyszerű ez… című, amely a Kertész leszek által megnyitott sort folytatta, valamint legutóbbi lemezei is.
Koncz Zsuzsa több tucat albummal és számos rangos szakmai elismeréssel a háta mögött ma is sportcsarnokokat tölt meg koncertjeivel, annak ellenére, hogy nem szerepel nap mint nap a televízióban, sem az újságok címlapjain. Egyszerűen azért, mert – ahogyan egy interjúban fogalmazott – más dolgok foglalkoztatják, más az ízlése, az értékrendje. Ugyanakkor saját bevallása szerint nagyon hálás azért, mert a közönsége ezt elfogadja tőle. Kivételes előadói képessége lehetővé teszi, hogy az intim hangulatú koncertektől a sportcsarnokok sokezres nézőseregét mozgósító koncertekig mindenhol otthonosan mozogjon. Nem tagadja, ma is a koncertek jelentik számára az igazi örömet és a teljes kibontakozás lehetőségét. „Mikor új műsort állítok össze, folyamatosan hallgatom a dalaimat, és aszerint válogatok, hogy hogyan rezonálnak bennem, mennyire fedik mostani érzéseimet, gondolataimat, a mostani időket. Ez személyes viszony köztem, a dalok, és a – ha lassan is, de azért – változó világ között. Ezekben a szövegekben, versekben az a szép, hogy felkínálják a lehetőségét, hogy aznapi önmagunkra leljünk, hogy aktuális világunkat lássuk bennük, függetlenül attól, hogy mikor is készültek. Ezért nem az a kérdés, mikor születtek, hanem az, hogy kifejeznek-e valamit abból, amilyenek most vagyunk, ami most van velünk” – magyarázta egy interjúban, egy másikban pedig annak fontosságát hangsúlyozta, hogy a daloknak szerinte mindig általában kell kifejezniük vagy megfogalmazniuk valamit, ami sokaknak, így neki is fontos. „Elgondolkodtató, mulatságos, szomorú, vagy épp örömteli, esetleg tragikus dolgokról szeretek énekelni, amelyek fölhívják a figyelmemet valamire. A dalok mindig széles érzelmi skálán mozogva mondják el történeteiket. Nem szeretem, és megtévesztő is, ha politikusnak aposztrofálják némelyik számomat. Politika a hírekben, az újságokban, a televízióban van. A dalaim arról szólnak, ahogyan az ember megéli az őt körülvevő világot” – hangsúlyozta a saját bevallása szerint javíthatatlanul individualista énekesnő, akinek – ahogyan fogalmazott – mindig van külön véleménye, és ehhez többnyire ragaszkodik is, ugyanis nem szereti, ha mások mondják meg helyette, mi lenne jó neki, amivel sokak számára mutatott példát az elmúlt évek, évtizedek során, illetve sokunk számára mutathat példát ma is.
