A világ azon részében, amelyhez – legalábbis szóban – mi is tartozni szeretnénk, léteznek bizonyos értékek, amelyeket egyszerűen illik tiszteletben tartani. Ezen értékek közé tartozik az adott tisztség elfogadásával az azzal járó felelősség felvállalása is. Ha ez Szerbiában is így lenne, akkor mindazok után, ami az utóbbi időszakban a kisérettségi körül az országban lezajlott, Žarko Obradović oktatási miniszternek azon nyomban be kellett volna nyújtania lemondását, ha másért nem, akkor azért, hogy ha már miniszterként csődöt mondott, legalább közszereplő egyénként példát mutasson.
A miniszter sajnos nem látja, miért lenne ő felelős a történtekért, mert, ahogyan mondja, nem ő készítette, nyomtatta és terjesztette a teszteket, és nem is ő szervezte a záróvizsgával kapcsolatos teendőket. Szerinte nem tehető felelőssé amiatt, hogy a tesztek még érettségi vizsga előtt nyilvánosságra kerültek. Hogyan is lehetne, hiszen nem ő „árulta a teszteket az utcán”. A miniszteri felelősség azonban nem csak arra terjed ki, hogy az adott miniszter konkrétan mit tett vagy mit mulasztott el megtenni, hanem arra is, hogy az általa vezetett minisztérium milyen eredményt ért el egy adott esetben – az erkölcsi felelősségről nem is szólva.
A miniszternek nyilván nem elegendő ok lemondása benyújtásához az, hogy két évben is egymás után előre meg lehetett vásárolni a teszteket. Nyilván az sem zavarja túlságosan, hogy a múlt héten még azt állította, hogy a botrány miatt nem semmisítik meg a kisérettségit, a héten viszont mégiscsak megtörtént az elképzelhetetlen, s így a nyolcadikos diákok a 6–8. osztályos tanulmányi eredményeik által iratkozhatnak középiskolába. A döntés legsúlyosabb következményeként a tanulók nem a reális tudásuk, hanem valamiféle más kritériumok alapján foglalják majd el az iskolapadokat – tudvalevő, hogy két általános iskola között óriási különbség is lehetséges –, ami a szerbiai oktatásügy vereségének is nevezhető.
Sajnos a kisérettségi tesztekkel való kereskedés nem egyedülálló kudarctörténet a szerbiai oktatásügyben, inkább csak egy újabb árulkodó bizonyíték arra, hogy katasztrofális állapotok uralkodnak ebben a nagyon fontos szférában. Nagyon sok hasonló példát fel lehetne még sorolni – amelyek egyenként is felvethetnék a miniszter felelősségét –, itt most csak egyet említenék: Szerbiát a PISA tesztelési rendszerből – a legrangosabb nemzetközi tanulói teljesítménymérés programból – való kizárás fenyegeti, mert az oktatási minisztérium nem fizette be a szükséges összeget a legközelebbi tesztelésre.
Žarko Obradović 1960-ban született Beraneban. A Belgrádi Egyetem Politikai Tudományok Karán diplomázott, ugyanott szerezte meg a magiszteri, majd a doktori címet is. Napjainkig két tudományos könyvet és tíz tudományos munkát jelentetett meg. 1998 és 2000 között a helyi önkormányzati miniszter helyettesének tisztségét töltötte be, majd az úgynevezett átmeneti kormányban – 2000 októberétől 2001 januárjáig – a felsőoktatással megbízott miniszter helyettese, később pedig köztársasági képviselő volt. 2006 óta a Szerbiai Szocialista Párt elnökhelyettese. A Megatrend Egyetemen ad elő, ahol a fizetése 265 ezer dinárt tesz ki. A sajtó szerint szereti a drága utazásokat. Beszél angolul és franciául. Nős, két leánygyermek édesapja.
