Az egyszerű halandó hajlandó azt föltételezni, hogy aki a büntetőeljárás elől megszökik az országból, sőt még az Interpol is körözi, az valahol egy eldugott helyen rejtőzködik. Ha pedig gazdasági birodalmát is szétverték, szegényesen tengeti életét a rejtekhelyén. Nem így van ez Bogoljub Karićtyal és népes rokonságával (sem), hiszen a napokban azt nyilatkozta, hogy szabadon jár-kel (előzetes bejelentés alapján) a világban, csak éppen szeretett Szerbiájába nem jöhet; moszkvai építőipari vállalata, a BK Group pedig tízmilliárdokban számolt üzletekben vesz részt, nemcsak Oroszországban, hanem a Szovjetunió más utódállamaiban és a Közel-keleten is. Annak ellenére sem nyugodt, hogy hétévi körözés után sem fogták el, sőt sértődött, és az előző szerb hatalom áldozatának tünteti föl magát, amit nem is teljesen alaptalanul állít, hiszen mindaddig szabadon tollasodott Szerbiában, amíg nem kezdett ujjat húzni a hatalmi elittel, a pártalapítást követően politikai babérokra törve.
Igen ám, de időközben másik politikai irányzat vette át a kormányrudat, s ezáltal az igazság és a jog is esetleg új arcát mutathatja, a Karićokra nézve kedvezőbbet. Annál is inkább, mivel a Bogoljub által alapított párt, a Szerbia Ereje Mozgalom már a választások előtt koalícióra lépett a haladókkal, s azóta már a képviselők között ott ül a pártalapító felesége is.
Érthető tehát, hogy nem sokkal a kormányalakítás után, tavaly nyáron említést tett a sajtó Bogoljub Karić esetleges hazatéréséről, és azóta is tartanak a „lázas előkészületek”, hogy ez megtörténhessen. Nem is biztos, hogy a visszatérés, csupán a számára kedvező igazság kiderítése, hiszen ő maga állítja, hogy nincs szándékában hazatérni.
De mi is a bűne? Bogoljub azt mesélte 2006-ban egy tévéadásban, elnökválasztási korteshadjárata közepette, hogy Miroslav Mišković barátjával kávézgatva vetődött föl benne az ötlet, hogy telefonszolgáltatási céget kellene alapítani. Az elképzelést tett követte, és gyorsan, 1994-ben, megszületett a Mobtel, majd három évig engedély nélkül fejlesztette hálózatát. Működött is hatalmas haszonnal, konkurencia nélkül, éppen az említett választási kampányig, mely, ha nincs, talán másképp végződik a történet. Vizsgálat kezdődött ugyanis a Mobtelben történt esetleges visszaélések ügyében, s az eljárás végén azzal terhelték a Karić fivéreket, hogy 60 millió eurót utaltak át a BK Group számlájára és egyéb magánszámlákra, s ezzel hivatali visszaélést követtek el, s megkárosították az államot. Látván a veszélyt, az érintettek gyorsan elhagyták az országot. A Mobtelt pedig privatizálták, amiről azt mondta Dragomir Karić egy évvel ezelőtt, hogy ez nem privatizáció volt, hanem „elrabolták a Karić családtól”, s ezt követően adták el egy norvég cégnek, és Mlađan Dinkić volt „e durva ügyletek végrehajtója”. (Amit rögtön cáfolt Dinkić pártja.) A további bonyolult részletekbe nem szeretnénk beleragadni, mindenesetre Dinkić kiebrudalása a (leendő) kormányból egyengetheti Karićék hazavezető útját. (Hogy éppen Dačić lépett, ha az nem a haladóknak tett gesztus, akkor a véletlen műve.)
Az is Karićék malmára hajtja a vizet, hogy módosult a büntetőtörvény, ennek következtében pedig a három évvel ezelőtti vádiratot is pontosítani kell, vagyis a Karić fivéreket most már nem lehet hivatali visszaéléssel vádolni, a bűncselekményt felelős személy visszaélésévé kell átminősíteni. Föl is rója Bogoljub, hogy egyáltalán létezett egy ilyen, az uniós normákkal ellentétes törvény. Meg azt is elmondja egy, a minap adott interjúban, hogy ő minden cégét az alapoktól építette, és egyetlen szerbiai privatizációban sem vett részt, mégis ezt tették vele. Arról viszont nem ejt szót, hogy annak is lehet némi szerepe a Mobtel fölfutásában, hogy annak idején Milošević dedinjei szomszédjaként együtt kávézott a néhai elnökkel.
Igaz viszont, hogy a nagyon szegény Karić család még a szocializmusban kezdte vállalkozását, amikor a koszovói Pećen 1971-ben kisvállalkozásba fogott az öt testvér – Bogoljub akkor 17 éves volt –, kapákat és egyéb eszközöket készítettek a Braća Karić (BK) nevet viselő cégben. Bogoljub azután a Pristinai Egyetemen földrajz szakot végzett, később Nišben megvédte a kisvállalkozások témájára készült magiszteri dolgozatát. A család bővülő vállalkozásai pedig fölfelé íveltek, és érdekeltségei voltak nemcsak az említett ágazatokban, hanem a banki szektorban, az oktatásban, a kereskedelemben és számos egyéb területen is.
Akkor hibázta el, amikor ő akart lenni a szerb Silvio Berlusconi, s ehhez már csak hatalomra volt szüksége, a pénz és a vagyon rendelkezésére állt. Mégis lehet, hogy így járt jobban, mert miközben Berlusconit a börtön fenyegeti, Karićnak mind nagyobb az esélye arra, hogy ártatlan üzletemberként térjen haza. Még ha makulátlanságában sokan kételkednek is.
