Sokak számára eddig ismeretlen lehetett Billie Eilish neve, és most leginkább azért figyelhettek fel rá, mert a nemrég megtartott 62. Grammy-gálán, a bátyjával, Finneas O'Connell-lel az idei legtöbb díjat vehették át, csaknem az összes jelölésből díj lett. Billie Eilish valóban nem túl régen került a köztudatba, hiszen még csak tizennyolc éves, de akik behatóbban kísérik a világháló nyújtotta lehetőség által hozzáférhető zenei kínálatot, már az elmúlt években is találkozhattak a nevével és a dalaival.
Teljes nevén Billie Eilish Pirate Baird O'Connell 2001. december 18-án, Los Angelesben született, színészi, zenész családban, habár a szülei nem tettek szert túl nagy hírnévre, legalábbis nem világszinten. Billie Eilish nem járt iskolába, otthoni tanításban részesült. Akire a kezdetektől felnézett, az a nála nem sokkal idősebb bátyja. Finneas 22 éves, együttesben zenélt, dalokat írt, producerként kezdett el dolgozni és a színészkedést is kipróbálta, játszott egyebek közt a főleg a fiatalok körében nagy sikerű Glee sorozatban. Billie Eilish állítólag már négyévesen elkezdett dalokat írni. Később a színészkedéssel kacérkodott, de a zene világa jobban vonzotta és Finneas minden tőle telhetőt megtett, hogy felkarolja a húgát. Az első dal, amivel Billie Eilish felhívta magára a figyelmet, az Ocean Eyes volt, amit Finneas írt, eredetileg az együttesének, és a produceri teendőket is ő látta el. A zeneszám 2015-ben online zenei platformon jelent meg, a következő évben pedig kiadón keresztül is, ekkortájt pedig már elkezdték az első stúdiólemez dalainak felvételezését. Időközben Don't Smile at Me címmel 2017-ben megjelent Billie Eilish első középlemeze. Nyolc dalt tartalmaz, egyebek közt a Bellyache, a Copycat és a My Boy című zeneszámokat, utóbbi a Shadowhunters című sorozatban is hallható. 2018-ban elkezdtek megjelenni a készülő lemez beharangozó dalai, így Billie Eilish egyre bővülő rajongótábora már tűkön ülve várta a debütáló nagylemezét, amely When We All Fall Asleep, Where Do We Go? címmel hivatalosan tavaly márciusban jelent meg. A lemezről kiemelkedett egyebek közt az All the Good Girls Go to Hell, a Bury a Friend és a Bad Guy. Az album óriási sikerre tett szert, és nemcsak a rajongók, hanem a szakemberek elismerését is kivívta, holott szinte otthoni körülmények közt, Finneas stúdióvá alakított szobájában készült.
A Grammy-gálán mind Billie Eilish, mind Finneas is 5-5 díjat kapott. Egyebek közt a a Bad Guy lett az év legjobb felvétele és legjobb dala, a When We All Fall Asleep, Where Do We Go? az év lemeze, a legjobb pop vokális album és a technikai kivitelezésért is díjat kapott. Emellett Billie Eilisht választották a legjobb feltörekvő előadónak, Finneast pedig a legjobb producernek. Ezzel Billie Eilish több rekordot is felállított, ő lett a legfiatalabb, az első női és az eddigi egyetlen előadó, aki a legfontosabb kategóriákban, ugyanazon évben diadalmaskodott. Ha ez nem lenne elég, Billie Eilisht kérték fel a hamarosan mozikba kerülő No Time To Die című új James Bond-film főcímdalának az előadására, ebben pedig a társa ismét a bátyja lesz. A James Bond-filmek esetében mindig nagy megtiszteltetés a főcímdal előadójának lenni, ez eddig egyebek közt Paul McCartneyt és a Wingst, a Duran Durant, az A-ha együttest, Gladys Knightot, Tina Turnert, Sheryl Crowt, a Garbage-et, Madonnát, Chris Cornellt, a Jack White és Alicia Keys duót, Adele-t és Sam Smith-et érte.
Billie Eilish sikere tehát mesébe illő, de nem tudni hogyan folytatódik. Eddig csak egy lemezt adott ki. Vajon sikerül-e megtartani a népszerűséget és zeneileg továbbfejlődni? Számos együttes, előadó nem tudta megismételni első albumának sikerét, később is készítettek jó lemezeket, de valahogy az első maradt a legőszintébb. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a dalszövegeket sem, amelyek talán a legnagyobb vitát váltják ki, a szövegei ugyanis helyenként eléggé nyomasztóak, a halálról, az öngyilkosságról, a függőségekről is szólnak (egyesek pedig azt róják fel neki, hogy túlságosan sekélyesek). Megtörténhet, hogy csak a saját korosztályának felkapott, tipikus témáiról van szó, de ennek mélyebb okai is lehetnek. Arról is olvasni, hogy Tourette-szindrómával, szinesztéziával és depresszióval küzd, a hirtelen jött hírnév pedig már sok hírességet megviselt. A sikere talán abban is rejlik, hogy az electropop és más zenei műfajok keveréke által kialakított, némileg minimalista zenét a megjelenésével, a maximálisan színes, tarka öltözékével ellensúlyozza. Legtöbbször túlméretezett ruhákban látni, amelyeket állítólag azért hord, hogy a figyelem ne a testére irányuljon. Idővel vajon változtat-e ezen, és ha igen, ezt mennyire fogadják el a rajongók? Nem tudni tehát, hogy neki és bátyjának a hírnév szárnyakat ad, vagy a mélybe taszítja őket, remélhetőleg ez a mese úgy ér véget, hogy még nagyon sokáig boldogan éltek, amíg meg nem haltak.
