Kávézás és italozás közben vagy egy jó ebéd után micsoda élvezet rágyújtani! Persze ez csak azokra érvényes, akik dohányoznak. A nemdohányzók számára kész kín belélegezni a fojtogató füstöt, amely azonkívül, hogy károsítja a passzív dohányzók egészségét, beveszi magát a szenvedő alanyok ruhájába, hajába... A cigarettázók egészsége óriási károsodást szenved, veszélybe kerül például a férfiak nemzőképessége is. A dohányzás tiltásáról szóló törvény november 11-én lép életbe, de aligha bízhatunk benne, mivel ez az ország nem a törvények betartásáról híres. A dohányfüsttől azonban nem csak tiltással szabadulhatunk meg, léteznek emberközelibb módszerek is. A tartományi székvárosban már régóta működik az Újvidéki Egészségház keretében egy olyan program, amely segít leszokni erről a szenvedélyről.
Vesna Imbronjev, a egészségház preventív központjának a koordinátora elmondta, hogy egy régi, de bevált program alapján dolgoznak.
– Ötnapos program (McFarland) alapján dolgozunk, és ez alatt az idő alatt naponta ugyanabban az időben találkozunk. A csoport tagjai mindennap írott és szóbeli utasításokat kapnak arra vonatkozóan, hogyan küzdjék le könnyebben a leszokási tüneteket. Olyan témákat dolgozunk fel, amelyek az egészséges életmód legfontosabb részeit tartalmazzák. Az ötnapos program után a következő héten, hétfőn újra találkozunk, majd hét nap, egy hónap és három hónap, 6 hónap és egy év után van megbeszélt ellenőrző találkozásunk.
Van egy pillanat, amikor a dohányzó elkezd azon gondolkodni, hogy jó lenne leszokni. Ezt a pillanatot kell kihasználni, és segíteni az illetőnek, hogy jól döntsön.
Gordana már két éve füstmentes életet él. Azelőtt erős dohányos volt, de sikerült végleg leszoknia erről a káros szenvedélyről.
– Számomra az segített a legtöbbet, hogy esélyem volt mások leszokási tapasztalatát megismerni. Harminc évig erős dohányos voltam, naponta kétdoboznyit füstöltem el, tehát számítsa ki: 30 év szorozva 2 doboz...
Hogyan szokott le végül a dohányzásról, egyik napról a másikra, vagy ez ennél egy kicsit bonyolultabb?
– Az az igazság, hogy már a leszokásról meghozott döntésem előtt egy évig azon gondolkodtam, hogy ezt így nem folytathatom. Kezdett megérni bennem a gondolat, hogy füst nélkül jobb életet élhetnék a szó szoros értelmében. A dohányzás számomra rengeteg kellemetlenséget okozott az évek során. Ha autóbusszal utaztam, néha személyesen kértem meg a sofőrt, álljon meg öt percre, hadd szívjak már el egy cigarettát, de a kávézásoknál sem mentek a dolgok simán, mert néha külön helyre kellett vonulnom, hogy ne ártsak másoknak.
Mégis mi volt az, ami miatt meghozta ezt a nehéz döntést?
– Hála Istennek, nem betegség miatt döntöttem így. Szerintem ez egy pszichológiai momentum volt, egyszerűen úgy éreztem, hogy be kell fejeznem, amikor azon kaptam magam, hogy a napi elszívott második doboz után a harmadikat bontom fel.
Milyen volt a leszokási folyamat?
– Sajnos nem mondhatom azt, hogy gyorsan és problémamentesen szoktam le. Nehéz folyamat volt, és teli kihívással. Az elvonási tünetek enyhítésére gyógyszert szedtem, de nem vált be, ugyanis számos mellékhatást tapasztaltam. Erős fejfájástól szenvedtem, zúgott a fejem...
Most hiányzik a dohányzás?
– Egyáltalán nem. A leszokás viszont nem ment simán. Körülbelül másfél évig forrt bennem a gondolat. Először csak csökkentettem a cigaretta mennyiségét, de nehezen sikerült. Ekkor egy véletlen folytán ráfutottam a rehabilitációs központ leszoktató programjára, amelynek segítségével véglegesen befejeztem a dohányzást.
Miben segített a program?
– Egyedül képtelen voltam megtenni azt a végső lépést, amely a dohányzással való végleges szakítással járt. Persze ez nem jelentette azt, hogy a programban való részvétel magától megoldott volna mindent, de az akaraterőmet és a program segítségét összesítve sikerült megszabadulnom ettől az átoktól.
Mi az, amit a legfontosabbnak tart a leszokás folyamatában?
– Szerintem a legfontosabb az, hogy az ember önmagát nemdohányzónak tüntesse fel, és hogy el is tudja ezt fogadni. A leszoktató programban az volt a legfontosabb pillanat, amikor olyan visszaeső dohányzókkal beszélgethettünk, akiknek nem sikerült leszokniuk, és most sokkal boldogtalanabbak, mint voltak.
