Október az emlőrák elleni küzdelem hónapja. Ennek jegyében itthon és külföldön is számos rendezvényen hívták fel a nők figyelmét az életmentő szűrés fontosságára. Szerbiában évente 4000 nő betegszik meg mellrákban, és 1500-an halnak bele a kórba. Ha időben felfedezik, az esetek 90 százalékában kigyógyulnak a páciensek. A betegség korai felismerése volt a témája annak az Újvidéken megtartott orvoskongresszusnak is, amelyen neves francia és hazai szakemberek vettek részt.
A daganatok kialakulásáról, a diagnosztizálásról és a terápiáról kérdeztük dr. Vickó Ferencet, a kamenicai Onkológiai Intézet sebészét.
Génjeinknek mekkora jelentősége van a mellrák kialakulásában?
– Nem nagy, kb. 10-15 százalékra tehető azoknak a betegeknek a száma, akiknél a betegség megjelenése kizárólag a géneknek tulajdonítható. Az ún. BRCA1 és BRCA2 gének okozzák az emlőrák vagy a petefészekrák kialakulását.
Milyen hajlamosító tényezők növelik a kockázatot?
– Az egészségtelen életmód, a helytelen táplálkozás, a túlsúly, a kevés mozgás, az alkoholos italok fogyasztása, a dohányzás azok a tényezők, melyek növelik a mellrák rizikóját.
Melyik korosztály tekinthető leginkább veszélyeztetettnek?
– A legérintettebb a 45 és 55 év közötti korosztály, és a 65 éven felüliek, de ma már nem ritka a 30 életév allati betegek száma sem.
Mit tehetünk a mellrák megelőzése érdekében?
– Amennyire csak lehet, kerüljük a hajlamosító tényezőket, mivel a rák kialakulásának oka ismeretlen, akkor valódi megelőzésről sem beszélhetünk. Az életmód és a környezeti tényezők nagy szerepet játszanak a betegség megjelenésében, hiszen tudjuk, hogy a japán nők körében a kór tízszer ritkább. Ha egy ilyen nő Nyugatra költözik, a rizikó változatlan, de már a leányának a rizikója megegyezik az ott élőkével, vagyis tízszer nagyobb.
Milyen módon derülhet fény a betegség jelenlétére?
– Sajnos leggyakrabban maga a beteg tapintja ki a csomót, és csak azután fordul orvoshoz. Az egészségügyi kultúránk nincs megfelelő szinten, sokszor az emberek azzal dicsekednek, hogy sosem voltak orvosnál.
Egészségünk megőrzésének legjobb módja a rendszeres vizsgálat, a szűrésre jóval nagyobb hangsúlyt kellene fektetni. Sajnos az egészségügy az anyagiak híján nem tudja fedezni az ezzel járó költségeket. Pillanatnyilag Szerbiában két mobil mammográf működik, az illetékes minisztérium ígérete szerint – amennyiben lesz rá anyagi fedezet – számuk növekedni fog. Itt hangsúlyoznám, hogy elengedhetetlen lesz az olyan szakemberek-radiológusok kiképzése, akik képesek lesznek naponta mintegy 70-80 képet szakszerűen leolvasni. A cél, hogy minden 45 és 55 életév közötti nő 2-3 évenként szürésen essen át.
Miért kell különösen nagy hangsúlyt fektetni a korai felismerésre?
– A gyógyulást legjobban a korai felismerés segíti.
Melyek azok a tünetek, amelyekkel orvoshoz kell fordulni?
– Tünetek nélkül is minden nőnek évente egyszer ellenőrzésre kellene jelentkeznie, vagy pedig kétévenként mammográfiás vizsgálatra. Az önvizsgálat szerepe is nagy, hiszen a nő néhány hónap után megismerheti melleinek felépítését. És itt hangsúlyozom, hogy bármilyen elváltozással, amely a következő ciklus után is észlelhető, azonnal orvoshoz kell fordulni.
Ha valamelyik vizsgálatnak pozitív az eredménye, azonnal a legrosszabbra gondolunk...
– A jóindulatú elváltozások száma is nagy. Mindaddig, amíg nem készül el a szövetminta eredménye, amely bizonyítja, hogy a csomó rosszindulatú, nincs ok aggodalomra. Addig csupán gyanúról beszélünk.
Mi történik akkor, ha az elváltozás jóindulatúnak bizonyul?
– Amennyiben egyértelműen jóindulatú az elváltozás, akkor elegendő a rendszeres ellenőrzés, hacsak a beteg nem inszisztál a csomó eltávolítására.
Sajnos nem ritka, hogy rákos elváltozást fedeznek fel.
– Évtizedek óta a nőknél a leggyakoribb rosszindulatú rákos megbetegedés a mellrák, és sajnos az új esetek száma évről évre növekszik. A legújabb statisztikai adatok szerint Vajdaságban minden tizenhatodik nőnél élete folyamán mellrákot diagnosztizálnak.
A test mely pontjai veszélyeztetettek az áttétképződés szempontjából?
– Távoli áttét leginkább a csontokban, a májban és a tüdőben jelentkezik, a lokális recidivumok száma is nagy lehet, néha elérheti a 15 százalékot is, vagyis a betegség kiújul a mellben, vagy a műtét oldalán lévő bőrön. A mellrákban operáltaknál a kockázat, hogy a másik mellben is rosszindulatú elváltozás fog megjelenni, évente egy százalék.
A mellrák gyógyításában sokat fejlődött az orvostudomány, mondana erről néhány szót?
– Az e téren elért eredményeket, a sikeres gyógykezelést a legjobban igazolja, hogy noha az újabb megbetegedések száma évről évre növekszik, a halálozások száma változatlan, néhány országban pedig csökkenő irányzatot mutat.
Ma már több vizsgálat is igazolja, hogy nem feltétlenül szükséges az egész mellet eltávolítani, kivétel, amikor a daganat előrehaladott állapotban van. Közben az ún. hónalji őrszem-nyirokcsomót is vizsgáljuk, hogy nincs-e áttét, ezzel elkerülhetjük a hónalji nyirokcsomók eltávolítását. A műtét után állapotfelmérés következik, ennek alapján döntik el, kell-e kemoterápia, vagy elegendő a hormonkezelés. A kemoterápia és hormonoterápia előnye, hogy hatóanyaguk az egész szervezetbe eljut, és bárhol volna még rákos sejt, arra is hat.
A sugárkezelés mindenképp szükséges az olyan műtéteknél, amikor a mellet nem távolítják el, ezáltal megelőzik a helyi, illetve a műtétkörnyéki területen a kiújulás veszélyét.
A kezelés végeztével megkezdődik a nehezebb, lassúbb, de a legfontosabb folyamat: a rehabilitáció. Lényeges, hogy a beteg élete visszatérjen a régi kerékvágásba, és rendszeresen járjon ellenőrzésre. Ma már van lehetőség helyreállító beavatkozásra is, és ezt a betegbiztosító fedezi: nagyon fontos, hogy a már felgyógyult nő újra teljes értékűnek érezhesse magát mind fizikailag, mind lelkileg, társadalmi és szexuális szempontból is egyaránt – fejezte be dr. Vickó Ferenc.
