Kérdés: Az egészséggel kapcsolatban az lenne a kérdésem, hogy az önöket tájékoztató kutatók, orvosok, tudnának-e bővebben információt adni a boltokban árusított sók vegyszeres finomításáról, valamint káliummal való dúsításáról. Ebben a témában is sok minden olvasható az interneten, mi, átlagemberek nem tudunk igazságot tenni. Sok esetben azt érezzük, hogy átvernek bennünket az élelmiszerboltokban árusított termékekkel.
Köszönöm a válaszát: M. Róza
Válasz: Kedves Érdeklődő! Felesleges az aggodalom azzal kapcsolatban, hogy a kősó vagy a tengeri só finomítása során keletkezett káros anyagok halmozódnának fel az asztali, azaz a boltokban árusított sóban. Nincs érdemleges kimutatás az élelmiszerekkel foglalkozó orvosi irodalomban arról, hogy a finomítási folyamat egészségünkre káros lenne. A finomítás valójában megszabadítja a természetes állapotban található kő- vagy tengeri sót jó néhány mellékterméktől, egyebek mellett olyan ásványi anyagoktól, amelyek a nyomelemek csoportjába tartoznak, sőt a szennyeződésektől is. A teljesség kedvéért felsorolunk néhányat a nyomelemekből, amelyek bár alig értékelhető mennyiségben, de tényleg fellelhetők a természetben található sókristályokban: cink, molibdén, mangán, jód, fluor, réz, szelén. A mi égövünk alatti változatos táplálkozás, beleértve a hüvelyesek, gyümölcsök, hústermékek fogyasztását, gond nélkül szavatolja ezeknek az elemeknek a harmonikus bevitelét szervezetünkbe. Egyes, tőlünk északabbra fekvő területeken kivételt képez a jód, amelyet mesterségesen adagolnak a konyhasóhoz. A finomított asztali só használatát – ha sikerült eligazodnom az internetes média levélhalmazában – jószerivel két kifogás érinti. Az egyik a nyomelemek eltávolítása a só finomításakor, a második támadó bejegyzés pedig, amely nemritkán már-már népirtási összeesküvést tételez fel, a finomítás után fennmaradt kálium-klorid mennyiségét kifogásolja, abból kiindulva, hogy az USA egyes államaiban a kivégzést kálium-kloridos injekcióval hajtják végre.
Nézzük hát a bolti vagy a gyógyszertárban árusított finomított só „hiányosságait” egyenként! Bármelyik természetes állapotban előforduló sófajta, a kősó, a reformsó, a himalájai és a tengeri só is tartalmaz igen sok nyomelemet, de többnyire jelentéktelen vagy változékony, jobban mondva megbízhatatlan mennyiségben. Így pl. minden egyes tengeri só származási helyének függvényében más-más mennyiségű és minőségű nyomelemet tárol. Jó példája ennek, hogy a Himalájából származó só rétegeiben a laboratóriumi vizsgálatok több esetben túl sok jódot találtak, a napi szükséges mennyiség 418%-át. Kérdés: van-e értelme a mindennapi gyakorlatban olyan ízesítőt használni, aminek pontos összetétele nem ismert, a szervezetünk számára idegen szennyező anyagokról és a sokszoros árról nem is beszélve, amikor a vegyes táplálkozás kielégíti szervezetünk szükségleteit? Én elfogadhatóbbnak tartom azt a nézetet, hogy ha sót akarunk vásárolni, az legyen bizonytalan és változékony minőségű melléktermékektől mentesített, 97–99%-os nátrium-klorid. A kálium-kloridot néhol még mindig valóban alkalmazzák az elítéltek kivégzésekor, de nagy mennyiségben, tömény koncentrációban és gyors ütemben a vérbe fecskendezett injekció formájában. A kálium-klorid is úgy viselkedik, mint sok más vegyület: kis mennyiségben gyógyszer, nagy töménységben méreg. Az általunk használt asztali só csekély, alig 0,1%-ban tartalmaz kálium-kloridot. Ez az összetétel nem ártalmas, sőt egészségünkre nézve kedvező, hiszen egyebek mellett hozzájárul a magas vérnyomás mérsékléséhez. Gyakorta találkozunk az üzletekben 30–40%-os kálium-kloridot tartalmazó sóval is, amelyben csökkentett a vizet szervezetünkben lekötő nátrium mennyisége. Még ebben a formájában sem nevezhető károsnak a káliummal dúsított só, bár az orvosok nem lelkesednek használatától. Ha ugyanis vese- vagy bélbetegségben szenvedő ember használja, a kálium nem ürül a megszokott ütemben, hanem lassan felhalmozódik a beteg testében, és szívkárosodást okozhat. Hamis és kockázatos az a törekvés, hogy fenntartsuk az évtizedek óta megszokott sós ízét ételeinknek a nátriumot helyettesítő kálium segítségével: szokásainkat kellene módosítanunk. Végszóként hadd ismételjem el azt, amit már hosszabb cikkemben, a Gyógykalauzban kifejtettem („Sóból is megárt a sok”, Magyar Szó, 2012. október 12.): igazi ellenségünk nem a kálium-klorid, nem is a finomítási folyamat, hanem a napi 15–20 grammnyi sóbevitel a 4-5 grammnyi helyett, származzon az üzletből, a tengerekből, a föld mélyéből vagy himalájai magaslatokról. Ezen kellene változtatnunk egészségünk érdekében.
