Martin Scorsese egyik korai munkája, A komédia királya című – némi humorral fűszerezett – dráma a rendező egyik kevéssé ismert, de ma is időszerű filmje. A legendás rendező nevéhez olyan nagyszabású alkotások kötődnek, mint a Nagymenők, a Taxisofőr, a Dühöngő bika, A Wall Street farkasa vagy a nemrégiben megjelent Megfojtott virágok, de az 1982-ben mozikba kerülő, méltánytalanul a reflektorfényen kívül maradt A komédia királya is zseniális alkotás. Különösen érdekes a film relatív ismeretlensége annak tükrében, hogy cselekménye egy rendkívül aktuális problémára épül, és kritikát fogalmaz meg egy adott – a más életét és sikerét leutánozni próbáló, így nem a saját életét élő – embertípussal szemben.
A történet szerint adott egy 34 éves, lúzer karakter, Rupert (Robert De Niro), akiben lappang némi őrültség, és aki a csinovnyikirodalomból ismert alakok egyike is lehetne. Vacak a munkája, az anyjával él, mindenki számára láthatatlan, de van egy álma: mindenáron humorista, showman szeretne lenni. A nagy álmához megtalálta a legjobb példaképet is a befutott műsorvezető, Jerry (Jerry Lewis) személyében. Rupert egy idő után elkezdi zaklatni Jerryt, és miután egyszer sikerül beszélnie vele, az őrült rajongó elhiteti magával, hogy ő a műsorvezető legjobb barátja, sőt már munkaajánlatot is kapott tőle. Rémisztő látni, ahogyan De Niro karaktere türelmesen és udvariasan viselkedve egyre messzebbre megy, egyre nagyobb képtelenségeket vél igaznak, valóságosnak. Olyan, mint a kamasz, aki egy popzenekarért rajong, és teljesen kikel önmagából, amikor végre élőben láthatja kedvenceit.
Csakhogy Rupert sokkal veszélyesebb, mert a legnagyobb természetességgel hiszi el, hogy minden vágya az orra előtt válik valóra. Rá kell jönnünk, hogy a férfi álomvilágban él, s ha a valóságot nem képes megfelelően érzékelni, akkor fennáll a veszélye annak, hogy a jót sem tudja megkülönböztetni a rossztól. Ez esetben az egészséges módon történő karrierépítés utáni vágyat keveri össze azzal, hogy ezt mások zaklatásával teszi meg. Rupert hamarosan maga mellé állít egy hozzá hasonlóan őrült nőt, és segítségével eléri, hogy szerepelhessen Jerry műsorában. Híressé válik – de milyen áron?
Annak ellenére, hogy a film az idén már negyvenkét éves, rendkívül aktuális témát boncolgat, sőt problémafelvetése ma legalább annyira időszerű, mint készítésekor, hiszen nap mint nap olvashatunk őrült rajongókról, akik semmibe veszik a hírességek magánéletét. Ugyanakkor az érmének két oldala van, mert utóbbiak sem veszik figyelembe azt, hogy ők sok-sok embernek az egész világot jelentik, és amikor a kisember életében először (és valószínűleg utoljára) a sors kegyelméből találkozhat a sztárral, akire felnéz, gyakran megtörténik, hogy a híresség lekezelően viselkedik vele, a testőrök indokolatlanul erőszakosan távolítják el védencük közeléből, vagy kiderül, hogy a celebritás egészen más a való életben, mint a kamerák előtt. Az utóbbi talán a leggyakoribb eset, hiszen senki sem lehet olyan a valóságban, mint amilyennek a közönség előtt mutatja magát – még a valóságshow-k szereplői sem, akiknek elvileg saját magukat kellene alakítaniuk egy-egy műsorban.
Ráadásul azon is elgondolkodhatunk, miért nem kaphatott Rupert lehetőséget arra, hogy életében először szerepelhessen a tévében, holott nem volt teljesen tehetségtelen. Az emberek sokszor nem kapnak esélyt a bizonyításra, mindegy, hogy egyébként mit tudnának produkálni. Talán a másik sikerére való féltékenység az oka ennek, amiért folyton keresztbe tesznek egymásnak, vagy a világnak egyszerűen nagyobb szüksége van a Ruperthez hasonló, láthatatlan emberekre, mint ragyogó csillagokra, akik fel tudják nyitni az előbbiek nehéz, egész napos robotmunkától megfáradt szemét.
Az aktualitás másik oka az októberben debütáló Joker: Kétszemélyes téboly, Todd Phillips rendező 2019-es Jokerének folytatása. Ennek a filmnek a cselekménye kísértetiesen hasonlít Rupert történetére, a főszerepet alakító Joaquin Phoenix Joker-karaktere nagy mértékben hasonlatos Rupert karakteréhez. A Jokerben is egy önjelölt humorista áll a történet középpontjában, aki az egész életét annak szenteli, hogy bekerülhessen a komédiakirály Murray Franklin (Robert De Niro!) műsorába, és Ruperthez hasonlóan mindent megtesz azért, hogy szerepelhessen a más hírnevével és sikerével összekovácsolt közönség előtt.
,,Inkább legyek király egy este, mint balek egy életen át” – mondja Rupert, s ez a mondat nemcsak remekül összeköti a két filmet a szereplők hasonlóan vakvágányra futott pályafutásán, majd később erőszakosan kiharcolt sikerén keresztül, de rengeteg tanulságot is levonhatunk belőle, arról nem is beszélve, hogy a mondat a benne rejlő megosztottság miatt vitákat generál, két különböző érdektábort alakít ki: a keményen robotoló, mégis sikertelen életet élő emberekét, és a hedonistákét, a lázadókét, akik, bár sokkal veszélyesebben élnek, mégis előbb kerül ki közülük a Király, mint az egyszerű emberek sorából.
Nyitókép: esquire.com
