5. rész
5. És ami a választások után történik
A választások éjszakája után az emberek általában álmosan mennek be dolgozni, és azt csinálják, amit addig is. A választási anyagokat fújja a szél az utcákon, amelyek tele vannak leszakított vagy megrongált plakátokkal. Közben elkezdődnek a koalíciós tárgyalások és a megválasztott elnök tárgyalásai a politikai pártokkal. Ezekben már nem a választópolgárok érdekei számítanak, hanem a választási matematika. Már nem számít, hogy pl. ki szavazott a szocialistákra és a konzervatívokra, a mandátumok számát adják össze (így volt ez az európai parlamenti választások után).
Akárhogyan is van, a csúcspolitikusoknak számolniuk kell azokkal, akik hatalomra segítették őket, és azzal, amit az államigazgatásban, illetve az államkasszában találnak. Hiába a szép ígéretek, ha pl. az ország el van adósodva, akkor a pártok és az állam- és miniszterelnökök is „foghatók”, ha nem viselkednek jól, akkor a hitelezők nyomás alá helyezhetik a politikusokat és az országokat is. Ez azt jelenti, hogy a politikusok nem tudnak teljesen önállóan cselekedni. A legtöbb ember, így a politikus múltjában is lehetnek dehonesztáló esetek, ezeket ki lehet deríteni, részben ezért működnek a titkosszolgálatok, hiszen ezekkel is korlátozható a politikusok tevékenysége. Sőt, láttunk már politikusi karriereket derékba törni egy-egy videó, beszéd vagy tiltott praktikák kiszivárogtatása miatt.
A választások után általában megjelennek az elégedetlenkedők, sőt ők gyakran pártot is alapítanak, ám ezekre nagyon könnyű rásütni azt a bélyeget, hogy szélsőségesek. Léteznek a politikában olyan témák, amelyekhez veszélyes hozzászólni, viszont a lakosságot érdeklik. Közben egyetlen rossz kötőszó, egy félrecsúszott mondat hatalmas botrányt kelthet. Ebben az esetben a politikus számára fontosabb a saját biztonsága, így a „rázós” témák többnyire nem is kerülnek terítékre, vagy ha igen, akkor csak sablonos nyilatkozatokban.
Mindez azt jelenti, hogy a demokráciák egy része kiüresedett, mert a tömegtársadalomban csak sablonosan lehet eljutni a választók tömegéhez, akik pedig az érzéseik, pillanatnyi fellángolásaik alapján döntenek. A jobbik eset az, amikor pl. egy walesi bányász család tradicionálisan a munkáspártra szavaz, bár manapság már az ilyen hagyományok sem igazán működnek, hiszen a pártok már mindenféle ideológiát beépítenek a programjaikba.
Mi marad hát? Bizakodni a következő választásokban, tüntetéseket szervezni? A választások eljelentéktelenítik magát a demokráciát. Az emberek ilyenkor hoznak létre civil szervezeteket, amelyeket majd ismét felhasználnak valamire. A választási masinéria pedig robog tovább. Egy-egy évben világszerte több tíz választás van, a választásokkal foglalkozó „ipar” ezeket követi, sőt egyik vagy másik oldalnak esetleg meg is szervezi a választási hadjáratát, hogy aztán pár év múlva visszatérve ismét felépítsen egy új jelöltet.
(Vége)
Nyitókép: pixabay.com
