Gazdasági növekedést, új munkahelyek létesítését, a kereskedelmi kapcsolatok bővítését, a vámok nagy részének lebontását és több befektetést vár mind az EU, mind Kanada az egymás közötti szabadkereskedelmi egyezménytől (CETA). Alkalmazása hamarosan megkezdődhet, mivel az Európai Parlament (EP) február derekán megszavazta. Igaz, a végleges hatályba lépéshez még az uniós tagországok törvényhozásának a beleegyezése is kell, de addig ideiglenesen működtetik, várhatóan már áprilistól.
Az EP egy fura időszakban bólintott rá a CETA-ra, mintegy jelezve, hogy támogatja a kiterjedt szabadkereskedelmi egyezményeket, amelyek ellen az amerikai elnök hadat üzent. Donald Trump inkább az országok közötti kétoldalú megállapodásokat favorizálja, s januárban már fel is mondta a történelem eddigi legnagyobb szabadkereskedelmi megállapodását, amelyet hazája és a csendes-óceáni térség 11 állama tavaly írt alá. Kilátásba helyezte a Kanadával és Mexikóval régóta működtetett hasonló szerződés felülvizsgálását is.
Brüsszel azonban abban reménykedik, hogy Trump nem torpedózza meg az EU–USA (szabad)kereskedelmi és beruházási egyezményt, amelyet 2013 júliusa óta készítenek elő, a legszigorúbb hírzárlat mellett. Ha megkötnék, a világ legnagyobb szabadkereskedelmi övezete jönne létre, új formát adva a transzatlanti együttműködésnek.
Az EU-nak egyelőre be kell érnie a CETA-val. Brüsszel azt állítja, hogy mind az uniós munkavállalók és fogyasztók, mind a vállalkozások jól járnak a Kanadával kötött egyezménnyel. Az európai cégek tengerentúli üzleti lehetőségei javulnak, az uniós piacon ugyanakkor nagyobb és elfogadható árú lesz a termékválaszték, a kanadai importnak pedig meg kell felelnie az EU szabályainak.
Szakértők azonban a CETA csapdáira figyelmeztetnek, amelyek kellemetlenségeket okozhatnak az európaiaknak. A paktummal ugyanis nemcsak új lehetőségek nyílnak meg az EU előtt, hanem új és erős versenytársak is megjelennek a saját piacán.
Néhány tanulmányból azonban az derül ki, hogy a CETA alig lendítene valamit a gazdaságon. Becslés szerint az egyezmény révén az uniós bruttó hazai össztermék (GDP) csupán 0,08, a kanadai meg legfeljebb 0,76 százalékkal bővülne.
Az amerikai Tufts Egyetem elemzői ellenben úgy vélik: a CETA hatására jó öt év múlva majdnem fél százalékkal zsugorodik majd az uniós GDP. Ezenkívül a tagállamokban akár 200 ezer, másutt további 80 ezer munkahely szűnhet meg, miközben csökkennek a költségvetési bevételek és az alkalmazotti fizetések. (Legrosszabb esetben fejenként évi 1331 euróval.). Az is valószínűsíthető, hogy európai családi agrárgazdaságok, mezőgazdasági kistermelők sokasága omlik össze és tűnik el az ágazatból a CETA nyomán.
Kanadából ráadásul olyan exporthús és mezőgazdasági termény érkezhet olcsóbban, amit az uniósnál kevésbé szigorú körülmények között termeltek. Az észak-amerikai ország például 80 ezer tonna sertés- és 50 ezer tonna marhahúst exportálhatna szabadon az EU-ba. Az emberi egészségre veszélyt jelentő, ottani génmanipulált cukorrépából, kukoricából, repcéből és szójából is nagy mennyiségeket zúdíthatnak Európára, mivel ezekből majdnem 12 millió hektáron termesztenek. A kölcsönös gazdasági előnyök tehát kétségesek.
A megállapodás ellenzői szerint a CETA nemcsak az EU szigorú élelmiszer-biztonsági korlátait rombolná le, hanem fellazítaná a közösség fogyasztó- és környezetvédelmi, illetve egyéb szabályzóit is. A bírálók attól is tartanak, hogy az egyezmény korlátozza a nemzeti kormányok mozgásterét, s kiszolgáltatottá teszi őket a többlethatalommal felruházott multinacionális cégeknek.
Mindenesetre abban bíznak, hogy nem lesz meg a CETA teljes hatálybalépéséhez szükséges 38 nemzeti és regionális parlamenti jóváhagyás, s emiatt elbukik a kezdeményezés.
