Új munkahelyeket is ígért Donald Trump az amerikaiaknak elnökjelöltként, megválasztása után pedig hozzáfogott ígéreteinek teljesítéséhez. Március végén rendeletben engedélyezte két, vitatott kőolajvezeték kiépítését, feloldotta a szövetségi szénbányák működésére vonatkozó moratóriumot és a szénerőművekre kimondott zárlatot, ezenkívül jóváhagyta a rétegrepesztéses technikával történő olajkitermelést.
Reményei szerint az intézkedés révén sikerül új állásokat létesíteni, egyszersmind csökkenteni az üzemanyagárakat és hazája energiafüggőségét. Ezzel sokan egyet is értenek, de bőven akadnak bírálói is a Dekrétum az energetikai függetlenségről című rendeletének.
A kritikusok azért hangoskodnak, mert a döntéssel törölte Barack Obama előző elnök 2013-ban foganatosított klímavédelmi intézkedéseit. Sokan azért is lármáznak, mert ellenzik a szénbányák újranyitását és a Kanadától a Mexikói-öbölig húzódó, 2735 kilométer hosszú Keystone XL kőolajvezeték megépítését, amelyen keresztül a kanadai kőolajexport 20 százaléka jutna az USA-ba. (A nyolcmilliárd dolláros beruházást Obama 2015-ben környezetvédelmi okokra hivatkozva leállíttatta.)
A minap több szövetségi állam és város utasította el Trump rendeletét, környezetvédők pedig beperelték a kormányzatot, amiért engedélyezte a Keystone XL munkálatainak megkezdését.
Bár az elnöki rendelet nagy visszhangot keltett, a szénalapú áramtermelés felélénkítésére vonatkozó terve nem okozott komoly ellenállást az amerikai energiaszektorban. Sőt, az ágazat olyan irányba halad tovább eddigi pályáján, mintha szinte semmilyen politikai változás nem történt volna az országban. Talán abban bízik, hogy Trump szénporral „színezett” lufija előbb-utóbb kipukkan.
A klímabarát energiapolitika ellen indított támadása látszólag nem befolyásolja jelentősen a gazdaságot. Az elnök intézkedései ellenére továbbra is áramlik a pénz a zöldenergia hasznosításában érdekelt cégekbe. A kormányzat nem tud annyit elvonni a szektorból, amennyit a magántőke ne lenne képes pótolni. Ez pedig arra utal, hogy a befektetők vagy nem érzékelik a hivatalos klímapolitika változását, vagy csak a remélt haszonra figyelnek.
Talán nem véletlenül, hiszen egyre sikeresebb az alacsony károsanyag-kibocsátású (alternatív) energiaforrások hasznosítása áramtermelésre. A technológia gyors fejlődésével mind az előállítási, mind a működtetési-fenntartási költségek is jelentősen csökkenhetnek.
A megújuló energiaforrások közül jelenleg a földön működő szélerőművek a legversenyképesebbek, s ezen a területen már a közeljövőben a költségek további csökkenése várható. A szélerőművek terjedése különösen az EU-ban szembeötlő; a közösségben az utóbbi 15 évben megnégyszerezték a megújulókon belüli részarányukat.
Figyelemre méltó, hogy már a nagy olajtársaságok is elkezdték hozzáigazítani üzleti stratégiájukat a zöldenergia hasznosításához, hiszen egyre nagyobb a kereslet a belőle származó tisztább elektromos energia iránt. Az olyan nagyvállalatok mint a brit–holland Royal Dutch Shell, az olasz Eni vagy épp a norvég Statoil már dollármilliárdokat fektet be a szélfarmokba. Elsősorban a tengerre telepített rendszerekbe, amelyeknek a kapacitása mindenütt folyamatosan bővül.
A Trump által favorizált szénalapú áramtermelő erőművek azonban a legszennyezőbbek közé tartoznak. Bár ezt az amerikai kormányzat nem hiszi el, a bírálók és szakemberek népes tábora sokkal inkább azt szeretné, ha az USA áramigényének nagy részét alacsony károsanyag-kibocsátású energiaforrásokból fedezné. Elfogadhatatlannak tartják, hogy az olaj- és szénlobbi hatására aláírt rendeletével Trump kockára teszi mindazokat az eredményeket, amelyeket Obama ért el a környezetvédelemben és a globális felmelegedés elleni küzdelemben.
