A nálunk kitört tejbotrány mintha aktualizálta volna a kérdést a fejlettebb országokban is. Ezt megelőzően ugyanis kiderült, hogy Nyugat-Európa piacain megjelentek olyan élelmiszerek, amelyeknek a tartalma nem volt azonos a címkén feltüntetettekkel. Pontosabban: borjúhús mellé némi lóhúst is „párosítottak” a gyártók.
Ezzel kapcsolatban mindegyik érintett országban igyekeztek megnyugtatni a fogyasztókat, hogy a vegyítés nem veszélyes az egészségre, csupán nem felel meg az igazságnak.
Nos, ahhoz nem kell élelmiszer-ipari technológusnak lenni, hogy ezt elhiggyük, hiszen köztudott, hogy a háziállatok között a nyúl után a ló a legtisztább állat. Még vizet inni sem hajlandó, ha megérzi, hogy a vödör nem egészen tiszta. Ennél fogva a húsával sem lehet gond. Arról nem is szólva, hogy vannak emberek, akik kifejezetten szeretik a lókolbászt.
Németországban például az okozott gondot, hogy becsapták a vevőket. Ez azonban nem volt elegendő ok arra, hogy közzétegyék az érintett vágóhidak és élelmiszergyártó üzemek nevét.
Hasonló hozzáállást tapasztalhattunk Magyarországon is, ha ugyanis a sajtóban megjelent valamelyik vállalat, gyár neve, hogy problematikus a terméke, az üzemnek joga volt (van?) hitelrontás címén pert indítani.
Nos, a hamburgi Spiegel szerint a közeljövőben Németországban merőben megváltozik a helyzet. Annak ellenére ugyanis, hogy például az élelmiszer nem veszélyes az emberre, a gyártó neve napvilágot láthat, mivel lényegében a fogyasztó megtévesztéséről van szó.
A gyárak védelmében eddig az élelmiszer-ipari, mezőgazdasági és fogyasztóvédelmi miniszter asszony állt ki legerélyesebben, s éppen ezért az olcsó (s olykor gyanús összetételű) élelmiszergyártók őrangyalának is nevezték.
A sajtó azt is kiderítette, hogy lényegében az élelmiszer-lobbi áll a háttérben, amelynek olyannyira nagy a befolyása, hogy eddig még a kormány sem mert hozzányúlni. A lóhús és a biotojás körüli botrány miatt azonban tarthatatlanná vált ennek a befolyásnak a fenntartása, és a kormány kénytelen volt módosítani a vele kapcsolatosa törvényt.
Ha ezt a helyzetet kivetítenénk a hazai állapotokra, meglehetősen furcsa képet kapnánk. Nálunk (a gyártó kivételével) jószerivel senki sem tudja, hogy mi van a konzervekben, a felvágottakban…
Szerbiában azonban merőben más a helyzet. Itt aligha beszélhetünk kormányt rengetni képes lobbiról, inkább az a valószínű, hogy akiknek ügyelniük kellene az élelmiszer minőségére, nem sokat foglalkoznak vele. Mi több, a belgrádi kormány tízszeresére növelte a tejben levő rákkeltő anyag megengedett szintjét, amit az EU sem hagyott szó nélkül.
Tette mindezt csak azért, hogy ne a tartományi, hanem a köztársasági miniszternek legyen igaza.
A fogyasztók egészsége pedig huszadlagos kérdés.
