Valószínűleg mindenkinek volt már szerencséje (?) találkozni ilyen-olyan ügynökkel. Úgy tűnik, egyre többen vannak. Nincs is ellenük semmi kifogásom, elvégre valamiből meg kell élniük, csak ne lennének erőszakosak, rámenősek, és ne ejtsék át az embert. Házalnak univerzális takarítógépekkel, minden piszkot vonzó porrongyokkal, édes álmot ígér ő takarókkal, párnákkal, testet, lelket felvidító masszázsgépekkel, kínálnak háziasszonyok munkáját megkönnyít ő edényeket, mágikus asztalterítőket, kozmetikai termékeket, élelmiszer- kiegészítőket...
Néhányévvel ezelőtt történt meg velem először, hogy beállított hozzánk egy porszívóügynök. Szombat délután volt, a lakás frissen takarítva. Azonnal közöltem a hölgyeménnyel, hogy nem óhajtok vásárolni, nem vadonatúj ugyan, de jó minőségű a porszívóm. De csak erősködött: legalább nézzem meg, mire képes az ő gépe. Mire a család észbe kapott, a folyosóról a nappaliba nyomult, és a potom 3200 euróért kínált vízszűrős csodamasinájával nekiállt tisztítani. Aztán a tartály tartalmát megmutatva bizonygatta, hogy bezzeg az énporszívóm egy fabatkát sem ér, hiszen a poratkák csak úgy hemzsegnek a heverőnkön, s ne lepődjek meg, ha a gyermekeim előbb-utóbb allergiásak lesznek.
Mikor már – a hálószobát is beleértve – az egész lakást bejárta, és még mindig nem látta az arcomon a várva várt lelkesedést, egyenesen rámkérdezett: – Akkor megveszik a gépet? Nemleges válaszomra egy felettébb szemtelen kérdőre vonás következett: – Talán nem engedhetik meg maguknak?! És szemmel láthatóan sértve érezte magát, hogy nem vagyunk hajlandóak a technikai csodára költeni.
Azonban nemrég engedtem a kísértésnek. Egy fiatalember rábeszélt a promócióra, össze is csődítettem a szomszédságot, hogy minél többen legyünk. Ultraegészséges, gerinckímélő matracokat, párnákat és plédeket kínált. Mivel évek óta hátfájós vagyok, s reggelente meggémberedve mászok ki az ágyból, gondoltam, egy jó gyógypárna megoldja problémámat. Első az egészség – mondta a férjem is, s hathavi törlesztésre vettünk két párnát, és a szomszédok is vásároltak. Az ügynök szemmel láthatóan elégedetten távozott, az ajtóban pedig a kezembe nyomott egy jókora zacskó műanyag granulátumot arra az esetre, ha a párnák a használat során netán vékonynak bizonyulnának. A következő hónapban, amikor eljött a havi részletért, ismét kaptunk egy zacskó párnába valót, és megjegyezte, ha kell, csak szóljunk. Mi pedig kértünk, így aztán összejött még egy párnára való. Kissé furcsállottam, hogy csak úgy osztogatja, de hát gondoltam, ő csak tudja, hogy mit csinál.
Aztán a napokban szétfeslett a lányom kínai üzletben vásárolt felöltője. Meglepetésemre ugyanazzal a vacak granulátummal volt bélelve, mint az én 100 eurós párnám! Nem mellékesen jegyzem meg, hogy reggelente ugyanolyan nyúzottan kelek, mint amikor egyszerű tollpárnára hajtottam álomra a fejem.
Még jó, hogy nem vettem tőle abból a 20 eurós csodakrémből is, amelyet rám akart sózni. Egyébként is meg van a véleményem az olyan multifunkcionális preparátumokról, amelyekkel a fogínysorvadástól kezdve az aranyeres panaszokig mindent lehet gyógyítani – állítólag eredményesen.
Az elmúlt hetekben szinte két-három naponként tárcsáznak bennünket az ilyen-olyan ügynökök. „Gratulálok, asszonyom, ön nyert egy karib-tengeri utazást...„ – csicseregte a telefonba a cicababa. Jólneveltség ide vagy oda, meg se vártam, hogy folytassa, hanem azonnal rávágtam: nagyon kedves, köszönöm, de ide ne jöjjenek, nem vásárolok semmit!
