Jablan Obradović, a Szolidaritási Alap igazgatója minap bejelentette, hogy az alap hamarosan kifizeti a csődbe jutott nagybecskereki cukorgyár 165 dolgozójának a kilenc havi bérét. Erre a célra a köztársasági költségvetésből 18 millió dinárt biztosítottak. A pénzt akkor fogják átutalni, amikor az erről szóló végzés jogerőssé válik. A csődeljárás előtti kilenc hónapra befizetik a nyugdíjbiztosítási járulékot is. A legmagasabb összeg dolgozóként 135 ezer dinár lesz, és ez a szolgálati évek számától függ. A nagybecskereki gyár az első vállalat, amely az idén támogatást kap a Szolidaritási Alapból.
Stevan Zorić a cukorgyár Önálló szakszervezetének az elnöke kifejezte elégedettségét, hogy legalább részben kártalanították a dolgozókat. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a szociális juttatás nem ölelte fel azokat, akik korábban, végkielégítés nélkül távoztak a gyárból. Külön gondot okoz, hogy a nyugdíjbiztosítási járulék be nem fizetése miatt a dolgozók egy része nem vonulhat nyugdíjba. Ugyanakkor a cukorgyár dolgozói továbbra is nehezen nyugszanak bele abba, hogy két sikertelen eladási kísérlet után, felszámolás előtt áll a legpatinásabb múltú nagybecskereki gyár. Mert a dolgozók nagyobb része 45-55 év közötti, és szinte semmi esélye sincs arra, hogy másik munkahelyhez jusson.
A Szerbiai Privatizációs Ügynökségben korábban bejelentették, hogy 2010 februárjában eladják a nagybecskereki cukorgyár vagyonát. Egyelőre nem tudni, hogy mekkora árat kérnek majd az egyetlen állami tulajdonban marad cukorgyárért, mivel vagyonuk felbecsülése még nem fejeződött be. Azt is csak találgatni lehet, hogy mi épül majd a 26 hektárnyi gyártelek helyén.
Az ország legrégibb cukorgyára, melynek többségi tulajdona (vagyonuk 60,54 százaléka) állami kézben van, 1904-től 2003-ig folyamatosan dolgozott. Ekkor álltak le először. Egy évvel később újra begyújtották a mészkemencét, de a 2004-es kampány befejezése egyben a nagybecskereki cukorgyártás végét is jelentette. Ettől kezdve az állam ideiglenes intézkedéseket vezetett be és eredménytelenül kereste rá a vevőt, majd 2005-ben bezárták a gyár kapuit. A kiút megtalálásához akkor voltak a legközelebb, amikor a belgrádi Zepter Kompánia, illetve Filip Zepter üzletember a gyár adósságainak a kifizetése mellett egy eurót kínált fel a gyárért. Azonban 19 millió eurós befektetést is követeltek tőle, amit a társaság nem vállalt. Közben pedig a nagybecskerekinél korszerűbb cukorgyárakra is lakat került.
Miután a valamivel több mint kétszáz dolgozó nagyobbik része felvette a 450 ezer dináros végkielégítést, a nagybecskereki kereskedelmi bíróság tavaly júniusban elindította a csődeljárást a gyárban. Mivel a hitelezők közül senki sem kínált fel átszervezési programot, a bíróság a gyár vagyonának az értékesítése mellett döntött. A Privatizációs Ügynökség csődeljárási központjának az adatai szerint a cukorgyár adóssága meghaladja az 1,3 milliárd dinárt. Legnagyobb összeggel az állami tulajdonban levő közvállalatoknak (a Panonske elektrane, Fejlesztési Alap, valamint a nemrég privatizált Szerbiai Kőolajipari Vállalat (NIS), az Köztársasági Árutartalékok) tartoznak.
