A legfelsőbb bíróság véleményére várnak a szerbiai könyvelési irodák. Az igazságügyisek szakszervezete ugyanis azzal a kéréssel fordult Szerbia Legfelsőbb Kasszációs Bíróságához, hogy véleményezze azokat, a munkások útiköltségére vonatkozó legújabb rendeleteket, amelyeknek az érvényesítéséről a pénzügyi minisztérium határozott. Több illetékes szervezet is hangsúlyozza, hogy az új rendelkezések ellentmondanak az érvényben levő munkaügyi törvénynek.
Az igazságügyisek szakszervezete azt sem tartja észszerűnek, hogy a digitalizáció korában újabb papír alapú bizonylatok tárolására kötelezik a vállalatokat és cégeket Szerbiában. Az országban működő igazságszolgáltatási szervek és hivatalok ugyanis képtelenek megfelelően tárolni a bírósági eljárások anyagait, nemhogy további papír alapú, feleseleges dokumentumot vigyázzanak évekig – áll a szakszervezet közleményében. Az új rendelkezés szerint ugyanis 12 ezer bírósági és ügyészségi munkatársnak, 3 ezer bírónak és ügyésznek, illetve 4 ezer fegyintézeti alkalmazottnak kellene havi szinten igazolást hoznia az útiköltség-térítés célszerű felhasználásáról. Amennyiben minden munkás csak egy számlát mellékel, havonta 19 ezer, évente pedig 228 ezer újabb papír kerül a raktárakba. Hangsúlyozzák, egyértelmű, hogy az útiköltség célszerű felhasználására elegendő bizonyíték az, ha a munkás rendszeresen megjelenik a munkahelyén. „A teleportálást még nem találták fel, így nyilvánvaló, hogy a munkás valamilyen eszközzel eljutott a munkahelyére, ez pedig költséggel jár” – áll a szakszervezet közleményében, amelyben hangsúlyozzák, hogy egyetlenegy törvény, határozat vagy rendelkezés sem indokolja a munkás számlájára kifizetett útiköltség indoklását.
A pénzügyminisztérium ugyanakkor a január 1-jén módosított rendelkezésekre hivatkozik, amelyek szerint „a költségek célirányosságát egyértelműen számlákkal kell bizonyítani, ez elengedhetetlen feltétele az átlátható könyvelésnek”.
Patthelyzet alakult ki tehát: a rendelkezések ugyan már másfél hónapja érvényben vannak, mégsem tudni, hogyan kellene őket alkalmazni. A szakemberek szerint, amennyiben a jövőben ténylegesen gyűjteni kell az üzemanyagszámlákat, akkor az tízszeres munkát jelenthet a pénztáraknak. Emiatt nagyon is valószínű, hogy a vállalatvezetések igyekeznek majd a tömegközlekedési eszközök használatára bírni a munkásokat, hiszen ezen költségek igazolása jóval egyszerűbb. Ez viszont a munkások törvényes jogait sérti, a munkaügyi rendelkezések ugyanis világosan kimondják, hogy az alkalmazottaknak joguk van az útiköltség megtérítésére, bárhogyan is érkezik a dolgozó a munkahelyére.
Kovács Zsuzsanna, a temerini Green könyvelési iroda tulajdonosa tegnap reggel is felkereste a szaktanácsadói hivatalt, ám ott sem kapott egyértelmű választ arra a kérdésre, hogy a jövőben igazolniuk kell-e a munkásoknak a számlájukra átutalt útiköltség-térítést, illetve milyen módon tehetik ezt meg?
– Az eddigiekben a munkások számlájára átutalt útiköltség-térítés részben volt adómentes. Az erre vonatkozó rendelkezések szerint járulékokat nem kellett rá fizetni, a jövedelemadó viszont részben vonatkozott a megtérítésre: február 1-jétől 3988 dinárig volt adómentes az útiköltség-térítés, e fölött az összeg fölött pedig jövedelemadót számoltunk el. Így például a régi rendszer szerint egy 6200 dináros útiköltség-térítés esetében 245,78 dinár adót kellett kifizetniük a vállalatoknak. A pénzügyi minisztérium utólagos, nemrég megjelentetett magyarázatából az már világossá vált, hogy járulékokat továbbra sem kell elszámolni a költségtérítésre. Nyitott maradt azonban az a kérdés, hogy a jövedelemadót kell-e, mire kell, és milyen mértékben elszámolni? Erre vonatkozóan ugyanis nem kaptunk egyértelmű tájékoztatást.
A pénzügyminisztérium által január 17-én közzétett magyarázat csak annyit közöl, hogy a költségeket igazolni kell. Azt azonban nem részletezi, hogy milyen dokumentumokkal kell bizonyítani az útiköltség-térítés célirányú felhasználását – mondta Kovács Zsuzsanna.
– A szaktanácsadói hivatal szerint az üzemanyagszámla önmagában nem megfelelő dokumentáció, ugyanis nem névre szóló dokumentum. Akkor válhat azzá, ha a fiskális számla mellé készpénzszámlát is kaphatnának a munkások, ám ez a töltőállomásokon okoz gondot: nincs ugyanis minden vállalat bevezetve minden kút adminisztrációs rendszerébe. Számomra és az általam megkérdezett szaklapok tanácsadói szolgálatainak számára sem egyértelmű, hogy az üzemanyagszámlákon kívül – ha már azok nem megfelelő dokumentumok – mivel lehetne bizonyítani a munkás számlájára átutalt útiköltség-térítés célirányú felhasználását.
Miközben a könyvelők tehetetlenül állnak az új rendelkezés alkalmazásának tekintetében, a Helyi Gazdasági Fejlődést Serkentő Szövetség (NALED) a módosítás gazdasági következményeire figyelmezteti a rendelkezést meghozó pénzügyi minisztériumot. Számításaik szerint ugyanis egy 150 munkást alkalmazó cég évente 2,3 millió dinárt költhet el az útiköltségek adminisztrációs igazolására, amennyiben viszont több településen is van kirendeltsége, a költségek elérhetik az évi 4 millió dinárt is – nyilatkozta Dragana Ilić. A NALED szakmunkatársa szerint az útiköltségek megadóztatásából származó állami bevétel csekély, így ez sem indokolja a vállalkozások költségeinek ekkora mértékű növelését. Az észszerűtlenséget az is bizonyítja, hogy ezen a területen a legkevesebb a visszaélés – tette hozzá a szakember.
A vita tehát javában folyik. A legfelsőbb bíróság véleményének meghozataláig azonban 3 millió dináros büntetéssel sújthatják mindazokat a vállalatokat, amelyek a dokumentációjukban nem mellékelik az alkalmazottaiktól begyűjtött, útiköltség-térítést igazoló számlákat.
