Az Egyesült Királyság 2020. január 31-én kilépett az Európai Unióból. Valójában azonban nem történt semmi, csak politikai értelemben megvalósult a Brexit. Az idén december 31-éig tartó átmeneti időszakban – amelyet a kilépési egyezmény által létrehozott közös bizottság július 1-jéig egy vagy két évvel meghosszabbíthat – az Egyesült Királyság jogilag még az EU tagja. Az uniós joganyag hatálya, beleértve az Európai Unió Bíróságának a joghatóságát, továbbra is kiterjed az Egyesült Királyságra. Nagy-Britannia az EU vámterületének része marad az év végéig, emellett az ott élő uniós állampolgárok státusza is változatlan. A brit kormány kifejezte szándékát, hogy 2020-ban hajlandó befizetni az uniós költségvetésbe a számára előírt összeget. Ugyanakkor viszont az Egyesült Királyság kormánya és intézményei nem vehetnek részt az uniós testületek munkájában és az uniós döntéshozatalban.
Véletlenek furcsa közrejátszása is hozzájárult ahhoz, hogy a britek ide jutottak. Valójában azonban úgy is tekinthetünk erre, hogy az EU szűknek bizonyult a britek számára. Abban bízhatnak, hogy a jövőben a szabadabb külpolitika nagyobb mozgásteret enged. Megadódik a lehetőség, hogy Nagy-Britannia önmaga jogán legyen a világpolitika alakítója, amihez részben meg is van a katonai és szintén csak részben a gazdasági ereje is.
Senki nem akarta „kituszkolni” őket
A britek kiválásával kapcsolatban Donald Tusk, az Európai Tanács korábbi elnöke többször hangsúlyozta kételyeit. „Hallottam a brit elszakadás támogatóitól, hogy azért akarják elhagyni az Európai Uniót, hogy ismét gazdasági világhatalommá váljon az Egyesült Királyság. Szerintük az EU-ból, a világ legnagyobb kereskedelmi blokkjából való kilépés lehetővé teszi a szigetországnak, hogy szorosabb gazdasági kapcsolatokat alakítson ki a világ más országával. Szavai szerint azonban a valóság ezzel éppen ellentétes. Kilépését követően Nagy-Britannia nem lesz képes versenyezni olyan nagyhatalmakkal mint az Egyesült Államok, Kína vagy akár az Európai Unió. Az Egyesült Királyság csak az egységes Európa részeként játszhat globális szerepet, ugyanis csak együttesen léphetünk fel komplexusok nélkül a világ legnagyobb hatalmaival szemben” – mondta a lengyel politikus.
Donald Tusk szerint tényleges távozása után az Egyesült Királyság kívülállóvá, másodrendűvé, végül pedig marginális szereplővé válik. A korábbi elnök szerint a „fő csatatereket és állásokat” Kína, az Egyesült Államok és az EU fogja elfoglalni.
A birodalom romjai
Nagy-Britannia száz évvel ezelőtt még gigantikus világhatalomnak számított, ma már az egykori birodalomnak csak a maradványairól beszélhetünk. Így múlik el a világ dicsősége – mondhatnánk. Ugyanakkor bizonyos területeken máig megőrizte jelentős befolyását, és például a pénzhatalmi rendszerben nyilván sokáig ez így marad. Ha marad az Unióban, nagy dilemma lett volna, hogyan reagál arra, ha majd egyszer kötelezővé teszik minden tagállamnak a közös pénz bevezetését.
A kiválás hatásai csak néhány év vagy évtized távlatából lesznek nyilvánvalóak. Sokan vannak, akik úgy vélik, nincs jelentősége a kilépésnek, mert az EU-val megmarad(hat) a szoros kötődés. De az is lehet, hogy a Brexit a brit birodalom valódi végét jelenti. És az is lehet, hogy az Európai Unió jövőjét is megpecsételi, hiszen eddig példátlan, hogy kilépett volna egy tagállam.
Az Európai Unió és az Egyesült Királyság földrajzi közelségéből és kölcsönös gazdasági függőségéből adódóan a közeljövőben szinte semmi sem változik. Az Európai Unió az egyik legfontosabb tagállamát veszítette el. Az Egyesült Királyság az EU népességének és gazdaságának hatodát tette ki. A szigetország nélkül az EU továbbra is a világ egyik fő gazdasági hatalma marad, de veszít a dinamizmusából.
Reménykedni lehet azonban abban, hogy egy gyümölcsöző, együttműködő kapcsolat alakul ki a felek között. A külkereskedelem mindkét fél számára fontos, ám az EU-val való kereskedelmi kapcsolatok apró részletei nem fogják meghatározni Nagy-Britannia jövőbeli gazdasági sorsát. A legvalószínűbb egy olyan megállapodás létrejötte, amely a továbbiakra nézve is kölcsönösen felszámolja a vámokat. Az EU ugyanis jóval többet jelent egy piacnál. Saját valutája van, jelentős földrajzi területen számolta fel a fiskális politika határait. Nagy-Britannia nem vett részt az integrációnak ebben a két fő elemében.
A közgazdászok egy ideig még vitázni fognak arról, hogy az euró jó ötlet volt-e. Úgy tűnt, az euró válsága is igazolta a vele kapcsolatos brit szkepticizmust. Valójában azonban mégis az valószínűsíthető, hogy a legtöbb esetben Nagy-Britannia követi majd Európát, miközben otthon fenntartja a kulturális felsőbbség érzetét. Mindenki számára az lenne a legjobb, ha a Brexit gyümölcsöző, különleges kapcsolathoz vezetne, amelynek keretében Nagy-Britannia az EU szoros partnere maradna, és jövőben tevékenyen hozzájárulna Európa békéjéhez és jólétéhez.
