A Gazdasági Nyilvántartási Ügynökség (APR) adatai szerint az év elejétől július közepéig 12 185 vállalkozó jelentette be tevékenységének ideiglenes szüneteltetését Szerbiában. A fájdalmas lépésre leginkább a szolgáltatóipari és vendéglátóipari tevékenységgel foglalkozók szánták rá magukat.
A temerini Buco-tanya a járványhelyzet előtt a környék egyik leglátogatottabb kirándulóhelye volt (Tóth D. Lívia felvétele)
A tulajdonosok szerint kilátástalan helyzetben van a temerini Buco-tanya is, amely az elmúlt években a környék egyik legkedveltebb kirándulóhelyévé nőtte ki magát. A vállalkozást 9 évvel ezelőtt alapította Bogdan Miličević és párja, Klajner Angéla. A mára már szálláshelyekkel is rendelkező vendéglő kezdetben egy konyhával, egy 60 személyt befogadó étteremmel, egy 20 férőhelyes italozóval és négy szabadtéren lévő asztallal kezdte működését. Azóta egy 150 férőhelyes nagyteremmel bővült a hagyományos stílust őrző épület. A festőien szép kerthelyiségben ma már 185 személy is kényelmesen elfér a nádfedelek árnyékában, a mellette levő játszótéren és focipályán pedig kedvükre szaladgálhatnak a gyerekek. A családok kedvence mégis a tanya mögött lévő állatkert, ahol a falusi környezetre jellemző disznók, tehenek, birkák, szamarak és kecskék mellett lámák és struccok is vannak, de egy lovarda is várja a látogatókat. Már csaknem nyolc éve itt szervezik meg táboraikat a környék lovas egyesületei is, így a karánokhoz közel eső területre számukra külön faházikókat építettek a tulajdonosok.
A vendéglő egyszerre akár több mint 400 személyt is ki tud szolgálni
– A szálláshelyeink bővítését tavaly kezdtük el, úgy gondoltuk, hogy az idén sikerül befejeznünk. Nagy kereslet van a vendégágyak iránt, hozzánk ugyanis erre az időre 30-40 autóbusznyi gyerek szokott érkezni, és a táborokat is szívesen tartják itt a fociklubok és más egyesületek. A rendkívüli állapot ideje alatt azonban teljesen megállt az élet. A munkásokat hazaküldtük, azzal, hogy a fizetést rendszeresen kapták. A bevétel nélküli időszakot leginkább a jószágállomány sínylette meg, hisz nem rendelkezünk gazdasággal, így az ellátásukra már nem jutott pénz. Kénytelenek voltunk értékesíteni a birkákat, a teheneket és a disznókat, és az így befolyt összegből fedezni a munkások bérét. Megtakarításunk nem volt, hisz az évek folyamán úgy tudunk gyorsan fejlődni, hogy a nyereséget teljes egészében visszafektettük a vállalkozásba. A kilátástalan helyzetről azzal igyekeztünk elterelni a gondolatainkat, hogy gyerekeimmel szépítgettük az udvart, meszeltünk, javítgattunk.
A rendkívüli állapot feloldásával újabb lendületet kapott a vállalkozás. Angéla elmondja, hogy könnyeivel küszködött örömében, amikor újra megteltek a kerthelyiség asztalai. Az ünnepségek mellett a lovastábor első hetét, illetve a focisták hétvégéit is sikerült megvalósítani abban a rövid időszakban, amelyben enyhítettek a gyülekezések feltételein.
– Májusban és júniusban annyi vendégünk volt, amennyi még soha ebben az időszakban a kilenc év alatt. Az emberek jókedvűen érkeztek, a családok szívesen kirándultak, mi pedig örültünk a rengeteg munkának. Egész Szerbia területéről érkeztek látogatóink, mindenki elégedett volt a szolgáltatással, terjedt a hírünk a közösségi médián keresztül. Egy rövid időre indokoltnak tűnt az állami vezetés döntése, miszerint a hazai üdüléseket szorgalmazta. Pár hétig reménykedtünk is abban, hogy ha ez a rengeteg ember itt marad Szerbiában, akkor akár pozitívan is zárhatjuk az évet.
A fellendülés azonban nem tartott annyi ideig, amennyire szükség lett volna a három hónapos teljes leállás hiányának pótlására – tette hozzá Angéla. Elmondja, hogy már a járvány első hulláma is padlóra küldte az évek alatt sikeresen működő vállalkozást, az újabb korlátozások miatt pedig komolyan gondolkodnak a tanya végleges bezárásán.
A hatalmas területen fekvő állatkert sok látogatót vonz a Buco-tanyára
– A foglalásokat novemberig lemondták. Jelenleg a keteringgel próbálkozunk, ám ahhoz, hogy érdemlegesen tudjunk ételkihordással foglalkozni, Újvidékre is ki kellene terjeszkednünk, ehhez pedig újabb befektetésre lenne szükség. A párommal arról beszélgettünk, hogy ezt a második csapást már tényleg nem tudjuk túlélni. A kiadások továbbra is magasak, hisz a megmaradt jószágállományt el kell látni, a csaknem húsz itt dolgozó havi jövedelmét biztosítani kell, a járulékokat és adókat fizetni kell, de a számlákkal sem ajánlatos lemaradni. Nagyon sok pénzt kell keresni ahhoz, hogy egy ekkora kapacitású és nagyságú tanyát minőségi szinten fenn lehessen tartani. Ezt újrakezdeni szinte lehetetlen: vagy tönkremegy minden, amit a családommal megvalósítottunk az évek folyamán, vagy tartjuk az utóbbi időkre jellemző forgalmat. Minthogy ez utóbbit a járványhelyzet nem engedi, így marad a lakat.
Bár elkeserítően sok az ideiglenes munkaszünetet igénylők száma országunkban, reménykedésre ad okot, hogy a véglegesen bezárt vállalkozások száma 15 százalékkal, a lakat alá került cégek száma pedig 4 százalékkal kevesebb, mint tavaly ilyenkor: az idén összesen 3648 vállalat lépte meg az utolsó lépést – áll az APR jelentésében.
