A biológiai növényvédelemről, – csak nem így hívták korábban – sokat tudtak őseink, ugyanis legtöbbször nem tudták, hogy mely növényt miért ültetnek egymás mellé, csupán azt tapasztalták, hogy egymást jól kiegészítik, és a károsítók kevésbé ártanak nekik: elkerülik a kártevők, és a betegségek-fertőzések is ritkábban támadják. Most csak ezeket a tapasztalatokat kellene alkalmazni.
Némi iróniával azt mondhatjuk a biológiai növényvédelemről, hogy az nem más, mint egerek irtása macskákkal. Némileg pontosabban: élőlények alkalmazása károsítók ritkítására és irtására. Persze ennek is rengeteg határesete van, például, ha mikroorganizmusokkal termeltetünk szérumokat, és azokkal kezeljük a beteg embert, állatokat vagy növényeket? Ennek is vannak káros következményei, ha mesterségesen avatkozunk be. A természet általában jobban tudja a dolgát!
De ne menjünk bele ebbe az útvesztőbe, inkább maradjunk a kertek biológiai védelménél. Ennek sokféle módszere áll a rendelkezésünkre.
Madarak, mint növényvédők
A kártevő rovarok irtásában nagy segítséget nyújtanak az énekes madarak, például a cinegék és a harkályok. Sok rovart pusztítanak a kertekben élő emlősök közül a sünök, a denevérek és a vakondok. Ugyanezen okból nagyon hasznosak a békák, a gyíkok és a siklók. A hasznos, rovarpusztító rovarok közül mindenki jól ismeri a katicabogarakat, amelyek egy nyáron több ezer levéltetűt falnak fel. Hasznosak a fátyolkák, a fülbemászók, az aranyos bábrabló és a fürkészdarazsak egész sora, amelyek között van olyan is, amely liszteske ellen vethető harcba – igen sikeresen.
Hány pettyes az igazi katicabogár?
A hétpettyes katicabogarat mindenki ismeri. Közkedvelt faj, családja többi tagjaival együtt. A biológiai növényvédelemben is hasznos.
Becenevei (katica, katóka, tehénke) is mutatják, hogy mennyire közkedvelt állatfaj. Vörös szárnyfedői, hét fekete pöttye alapján könnyűszerrel be lehet azonosítani. Nálunk a katicabogarak családjának (Coccinellidae) több mint félszáz faja él.
A család latin neve azt jelenti, hogy „vörösbe öltözött", bár nem minden fajra jellemző a piros szín. A fekete foltok lehetnek a sárga szárnyfedőkön is, sőt fekete alapon piros pöttyös fajuk is létezik. A kétpettyes katica például „színösszetételében" hasonló a hétpettyeshez, csak nincs annyi pettye. A szemfoltos katicabogár fekete pöttyeit sárgás körvonalak határolják. A négyfoltos szerecsenkata háta fekete színű, és ezen 4 piros pötty található. A lucernaböde barnásvörös hátán rengetegnek tűnő, 24 fekete pötty van. És még sorolhatnánk a család képviselőit.
A hétpettyes katica a leggyakoribb, szinte mindenütt előfordulhat: síkságon, parkokban, kertekben, erdőkben. Egész Európában elterjedt faj. Évente két nemzedéke van. A kifejlett egyedek telelnek át. A nőstény nagyon szapora, egyszerre akár 700 petét is lerakhat.
Amíg a lucernaböde káros a mezőgazdaságban, addig a katicabogár lárvája és imágója is hasznos. A levéltetvek ki nem kelt petéit fogyasztja. A szájszervéből emésztő enzimet bocsát a petébe, majd elfogyasztja az „előemésztett" tojásokat. Egy katicalárva akár 600 levéltetvet is elpusztíthat.
A katicabogarat már több országban is hatékonyan használják a levéltetvek elleni védelemben pl. Kínában a gyapottermesztésben, Észak-Amerikában a házi kertekben, Lengyelországban, Belgiumban és Magyarországon, az almaültetvényekben.
Azonban nem csak a levéltetveknek kell félniük a katicabogaraktól, a katicáknak is vannak ellenségeik. Veszély estén a katicabogarak halottnak tettetik magukat, illetve lábízületeik pórusain sárgás folyadékot bocsátanak ki. Ez azonban nem minden ellenségükkel szemben hatásos. Például egy gyilkosfürkész faj (Perilitus coccinellae) kifejezetten a katicák elpusztítására „szakosodott". A természet iróniája, hogy ennek az állatnak is megvan a maga ellensége, mégpedig egy a valódi fürkészek (Ichneumonidae) családjába tartozó, hangyához hasonló kinézetű rovar.
Hasznos gombák
Az utóbbi egy-két évtizedben eredményesen alkalmaztak gombákat gombabetegségek és állati kártevők ellen.
Sokan hallottak már a feromoncsapdákról. Kezdjük azzal, hogy a rovarok világában a hím és a nőpéldányok egymástól eltérő illatanyagokat választanak ki. Mivel a látásuk nem nagyon éles, rajzás idején a párok többnyire a szaguk alapján találnak egymásra.
A növényvédelemben a káros rovarok ellen éppen ezt lehet felhasználni: a műanyagból készült csapdában, egy kapszulában a nőstény gyümölcsmolyok illatanyagát halmozzák fel. A rajzó hímek keresik a nőstényeket és beleragadnak a csapda alsó, ragacsos anyaggal bevont lapjába. A hímek tehát ily módon elpusztulnak, a nőstények pedig „pártában” maradnak, nem termékenyülnek meg, tehát utódoknak se adhatnak életet. A nemzedék tehát összeomlik, a kártevők nem szaporodnak tovább.
A módszert a gyümölcsültetvényekben a rajzás idejének és intenzitásának megállapítására használható, de ugyanúgy eredményes a háztáji kiskertben is a feromoncsapda.
A kertekben azonban, ha minden második-harmadik fára felfüggesztünk egy megfelelő szaganyagot tartalmazó feromoncsapdát, akkor az olyan mértékig csökkenti a káros rovarok állományát, hogy gyakorlatilag nincs is szükség vegyi növényvédelemre.
Rovarcsalogató növények
A hasznos rovarokat azonban nem vonzza minden növény, így tudatosan kell olyan fajtákat ültetni, amelyeket mindig megtalálják a bogarak. Ilyen a búzavirág, a fülesternye, a borágó, az izsópfű és a pipitér is. A háztájiban érdemes velük próbálkozni, nagyüzemi termesztésben a biotermesztők szegélynövényként ültetik, úgymond, hogy a teljes parcellát körül vegye egyik-másik növény, attól függően, hogy melyik hasznos rovart szeretnék odacsalogatni.
Kék búzavirágról (Centaurea cyanus) nem is gondolnánk, hogy ez a gyönyörű kék vadvirág különleges nektárkészletet halmoz fel leveleiben, a virágzási időn kívül is. Nektárjának cukortartalma is kiemelkedően magas (75%), ami különösen vonzó a katicabogarak, fátyolkák és fürkészdarazsak számára. Vessük el magjait késő ősszel vagy kora tavasszal, így nyár elejére kékben pompázhat a konyhakert.
Fülesternye (Lobularia maritima) 15 cm magas, párnás növekedésű egynyári dísz kiváló konyhakerti köztes növény. Bódító mézes illata magához csalogatja a levéltetvekkel táplálkozó fürkészdarazsakat. Vethetjük magjait saját kezűleg is, de áprilisban – viszonylag olcsón – már virágos palántáit is megvásárolhatjuk.
Kerti borágó (Borago officinalis) egynyári, ragyogó kék virágú, ehető, uborkára emlékeztető zamatú dísznövény, amelyhez különösen a hasznos bogarak vonzódnak. A zöld fátyolka – igazi levéltetű-faló – kimondottan kedveli a borágót, gyakran helyezi tojásait a szőrős levelekre.
Óriás szilfium (Silphium perfoliatum) Amerikában őshonos, 2-3 méter magas évelő különlegessége a termetében nyilvánul meg: a növényzet közül magasan kiemelkedő sárga virágai messziről magához csalogatják a rovarokat. Méretes levelei körülölelik a szárat, ami hatalmas leszállópályát kínál a hasznos rovaroknak, sőt a kisebb madaraknak is, illetve állandó vízutánpótlást nyújt a szomjas vendégeknek. Magjait ősszel ültessük.
Izsópfű (Agastach) 60 cm magasra növő évelő, feltűnő ibolyakék virágzattal, ami vonzza a pillangókat és a hasznos rovarokat egyaránt. Napos, meleg helyre ültessük, télen takarjuk be a tövét mulccsal.
Festő pipitér (Anthemis tinctoria) mindenhol jól érzi magát. Az évelő sárga virágaival számos kulcsfontosságú rovart csal a kertünkbe. Az elvirágzott hajtások folyamatos szedésével ismételt virágzásra késztethető a növény, 2-3 évente pedig szétültetve szaporítható.
