A botulizmusban az emberen kívül megbetegedhetnek a lovak, a szarvasmarhák, a sertések, a háziszárnyasok és vadmadarak (a vadkacsák tavi bénulása), az ezüstrókák, a nyércek stb. A botulizmus nem terjed a betegről az egészségesre.
A Clostridium botulinum környezetünkben nagyon elterjedt, amelynek ellenálló alakjai (a spórák) gyakran előfordulnak a talajban. Kimutathatók még ezenkívül a sertések bélsarából, a rosszul tisztított belekből, a helytelenül silózott takarmányból, a fertőzött húsokból (kolbász, sonka), a hullákból, különösen a rágcsálók hulláiból, a hullákból származó légylárvákból, a parti iszapból, a fertőzött hús- és zöldségkonzervekből stb.
A spórák általában a föld és a bélsár közvetítésével jutnak az élelembe vagy a takarmányba. Az oxigénhiányos és fehérjében gazdag környezetben elszaporodnak és kisebb vagy nagyobb toxinnal fertőzött gócokat képeznek.
A bántalmat az embereknél a tapasztalatok szerint leginkább a vastag kolbászféleségek, a véreshurka, a nagyméretű disznósajt, a főtt sonka és az elégtelenül pácolt húsok okozzák. A betegség legtöbbször 4–8 napig tart láz és az öntudat zavarai nélkül. A halálozási arány igen nagy, 40 százalék vagy még ennél is magasabb.
A mérgezés legjellegzetesebb tünete a mozgató idegek bénulása. Jelentkezhet étvágytalanság, hasmenés, látási zavarok és sárgaság is, de a betegeken leggyakrabban lassan vagy gyorsabban fokozódó gyöngeség mutatkozik, a járásuk ingadozóvá válik, nehezen kelnek föl, súlyos esetben a fejüket sem tudják fölemelni.
Az izomgyengeség a fej és a nyak izmain jelentkezik először és fokozatosan terjed tovább a test többi részeire. A garat és a nyelv bénulása miatt a betegek nem tudnak nyelni, szájukból nyál csorog. A halál fulladás miatt áll be. A botulizmusban megbetegedett állatok gyógyítása gyakorlatilag nem jön számításba.
Sokat tehetünk a megelőzés érdekében, ha megakadályozzuk a fertőzést és a veszélyes mikroorganizmusok elszaporodásának a lehetőségét.
