A természetazonos aroma közel sem olyan természetes, mint hinnénk. De szükségük van rájuk a gyártóknak, hogy mi, vevők jobban élvezzük az ízeket, és még többet együnk.
Mióta megfőzzük ételeinket, ízesítjük is őket, növelve ezzel élvezeti értéküket. Azonban a természetben előforduló íz- és illatanyagoknak más, sokkal fontosabb szerepük is van: megvédenek bennünket a túlevéstől, mértéktelenségtől. E védelem hiányában mértékvesztés, sőt élelmiszer-függőség a következmény, majd elhízás, emésztőrendszeri és ízületi betegségek, csont- és fogbetegség.
Más-más aromakomponenst tartalmaznak például a gyümölcsök, zöldségek (hagymafélék), olajos magvak és gabonacsírák. Ennek köszönhetően (lehetne) táplálkozásunk változatos, sokoldalú és ízletes. Mivel az élelmiszergyártók már hosszú ideje tesznek róla, hogy ez ne így legyen, profitjuk nagy részét az íz-, illat- és fokozó anyagaiknak köszönhetik. Nem csoda, hiszen a kedveltség (preferencia)-vizsgálatok már régen bebizonyították: a vásárlók számára ezek harmóniája a legfontosabb.
A hivatalos előírások szerint, az aromák definíciója a következő: valamely hatóanyagot izoláltan vagy dúsított formában tartalmazó, természetes eredetű vagy szintetikus íz-, illat- és zamatanyagok.
Időközben pedig növekvő igény jelentkezett a félkész és készételek iránt, melyek csak kicsit, vagy egyáltalán nem emlékeztetnek a házi ételekre. Az ipari termeléskor eltávoznak, átalakulnak az eredeti aromák, jóval szegényesebb végterméket létrehozva. Viszont eladhatóságuk miatt valamilyen módon pótolni kell őket. Ezek a piac diktálta indokok vezettek el a laboratóriumi viszonyok között, kémcsőben előállított ízekhez, új karakterekhez.
Mű helyett természetazonos
A gyártók már nem használnak (olyan nagy mennyiségben) mesterséges aromákat – részben a fogyasztói averzió, illetve a szinte első kóstolásra érezhető „műíz-jelleg” miatt. Helyettük inkább a megtévesztő természetazonos kemikáliákhoz fordulnak segítségért.
Bevételeik növeléséért a gyártók jó ideje „bevetették” a fokozó anyagokat is, melyek egy részt folyamatos vágyat generálnak a fogyasztókban az újbóli élvezetre, más részt komoly allergiás reakciókat válthatnak ki.
A leginkább elhíresült vegyület e téren a nátrium-glutamát (E 621, Monosodium Glutamate). Ez az anyag okozta azt a tünetcsoportot, melyet stílszerűen kínai étterem szindrómának neveztek el. A kínai vendéglőkben előszeretettel – és mérték nélkül – alkalmazták, idővel hozzájárult ínyencségeik megkedveltetéséhez, majd a rendszeresen kínai vendéglőkben étkezőkön furcsa tünetek jelentkeztek. Gyengeséggel, lehangoltsággal, fej-, nyak- és hátfájással, gyors szívveréssel járó tünetcsoport mögött felfedezhető a hatása.
Persze nem mindenki szereti a „kínait”. Azonban sokan hozzászoktunk a felerősített ízekhez, amikről aztán szinte terápiásan le kell mondanunk. Hiába tudjuk otthon elkészíteni az egyes ételeket (még akár, a pizzát, hot-dogot, krémes sütiket…), hiányérzetünk támad, ha nem kapjuk meg a felfokozott ízeket.
