Augusztus az olimpia jegyében zajlik és minden szem Kínára figyel. Nézzük meg hol tart Kína a hidrokultúrás növénytermesztés terén?
A dömpingárukat gyártók birodalmában a háttérben egyetemek, kutatók tömege foglalkozik a fejlesztésekkel és azok alkalmazási lehetőségeivel. Mások tapasztalatait figyelembe kell venni és ha lehet, jobbat és hatékonyabbat kell alkotni. A kínai módszerből tanulhatnánk mi is, egy kis odafigyeléssel. Ha egy témakörben kutatni kezdenek, első dolguk összegyűjteni a világban alkalmazott módszereket, szabadalmakat stb. Ezt kicsiben kipróbálják és ha jó, hozzáadják saját ötleteiket és végül jöhet a nagybani alkalmazás. Tisztában vannak a hollandok kőzetgyapotos gondjaival, az angolok tápfilmes módszereivel és az összes egyéb hidrokultúrás eljárással. Ha valami működik, akkor nincs mit várni és azt alkalmazni kell. Itt meg kell említeni a saláta úsztatós és tápfilmes eljárásainak kínai változatát, melynek eredményeként nagy mennyiségű salátát exportálnak külföldre. A fogyasztókat felvilágosítják a hidrokultúrával termesztett növények előnyeiről és a termesztés egyszerűségéről. Amíg nálunk szakemberek, agronómusok és egyéb túlzottan hozzáértők kételkednek a hidrokultúrával termesztett növények minőségében, addig Kína kutat, kivizsgál és termel. Környezetünk kételkedői az ízre és az összetételre hivatkoznak. A földi termesztésnek nincs párja, mondják általában azok, akik életükben talán egy normális körülmények között betartott hidrokultúrával termesztett paradicsomot sem kóstoltak meg. Mindenki a holland paradicsomot veszi példának, amiről tudjuk, hogy köze nincs az igazi környezetbarát technológiához. Erőltetett, hormonozott és egyéb vegyszerek használatával érik el, hogy kinézésre piacképes legyen a termék, és az íz csak másodlagos szerepet játszik. El kell felejteni a holland technológiát és a kétkedők kóstoljanak meg egy silány földben szenvedett paradicsomtermést, mert a föld sem tud csodát tenni, ha a növény fejlődésének nincs meg a feltétele.
Kínában nem foglalkoznak azzal, ki mit mond. Kipróbálják, meggyőződnek róla és utána alkalmazzák. Tanulhatnánk tőlük és ne törekedjünk kitalálni okokat, hogy miért nem fogadunk el valami újat? A kínai módszerek lényege az egyszerűség és a beruházási költségek alacsony szinten való tartása. Ezzel az átlagembert segítik, mert abból van legtöbb Kínában. Tömegeket mozgatnak meg egy cél érdekében és ha kell, aki csak tud, házi biogázüzemet épít, vagy verebeket hajt a mezőn, mert ezt kívánja az össznépi érdek. Ez vonatkozik a hidrokultúrás termesztésre is. Kell az olcsó és egyszerűen kezelhető eljárás, hogy bárki házilag dolgozzon vele és ezzel enyhíteni tud az élelmezési gondokon. Próbáljuk megérteni Kína filozófiáját és tanuljunk belőle. A továbbiakban nézzük meg részletesebben, mi történik Kínában és talán valamit mi is fel tudunk használni az újdonságokból.
Az elmúlt 20 év alatt rohamosan fejlődött Kína hidrokultúrás termesztése. Már 1985-ben a kínai mezőgazdasági minisztérium kiemelt fejlesztésként nevezte meg ezt az ágazatot. 1981-ben mindössze néhány hektár nyilvántartott területen termeltek hidrokultúrával, főleg zöldségnövényeket és virágot is. Ma már megközelítik a 200 000 hektár területet és az elkövetkező években drasztikus fejlődést jósolnak ennek a technológiának. Az egy hektárnál kisebb gazdaságokról nincs nyilvántartás, bár ezek is számottevő termelést valósítanak meg.
A Kínában alkalmazott hidrokultúrás módszerek nagyobb része saját fejlesztés, vagy a már meglevők továbbfejlesztett változatai. A már jól bevált konténeres perlites és kókuszrost közeges módszert nagyban alkalmazzák Kínában, de az átlagember számára ennél olcsóbb megoldásra van szükség. Ezek közül meg kell említeni az „öko-organikus”, úsztatós-kapilláris, aktív vízforgatású mélyvizes, tiszta mélyvizes és a „Lu-SC” hidrokultúrás módszereket. Ha előretekintünk és a jövőt próbáljuk megjósolni, akkor a környezetet nem károsító (perlit, vermiculit) és organikus, szerves közeget használó, valamint a „bio” termékeket előállító technológiáknak van előnyük. Házilag könnyen összeállítható és családi vállalkozásban bárki megtermelheti magának a szükséges zöldségnövényeket a konyhára. A legegyszerűbb csatornás módszerről van szó, mely bármilyen anyagból összeállítható. A lényeg, hogy a belseje fóliával legyen beborítva és némi lejtéssel a végén biztosítani lehet a fölösleges tápoldat elfolyását. Elkészíthető asztalon felemelve, vagy a föld felszínén kővel, téglával körülrakva, de földbe leásott változata is tökéletes. A csatornákban alkalmazott közeg kizárólag környezetbarát. Ez lehet szalma, rizshéj, fűrészpor, kókuszrost, letermett gomba komposzt és egyéb faháncs törmelék, homok, napraforgó héja, vermikulit, vagy perlit. Az olcsó közegek alkalmazásának van előnyük, mert ezeket egy termesztési ciklus után, ha erre szükség van, ki lehet cserélni és földi termesztésben felhasználható. Ezekben a csatornákban sikeresen termeszthető bármilyen zöldségféle, de szükség esetén virág is. Kínában a szokásos paradicsom, paprika és uborka mellett leveles zöldségeket, padlizsánt, brokkolit, kínai kelbimbót, articsókát és sok más számunkra ismeretlen zöldségfélét termesztenek hidrokultúrával. Kínai elemzők szerint ez a módszer 60 %-kal kevesebb beruházást igényel és legalább annyival kevesebb műtrágyára van szükség. A hagyományos vizoldható műtrágyák helyett szerves alapú tápoldatokat készítenek, melyek alapanyagiai megtalálhatók a szűkebb környezetben.
Az öko-organikus módszernek egy tovább egyszerűsített változata a fóliával bélelt földbe vájt kanális. Ezt Kínában a „Lu-SC” eljárásnak nevezik. Ez bárhol, főleg rossz, egyéb földi termesztésre alkalmatlan földterületeken lehet használni. Elhagyott már nem üzemelő olajfuratok környékére is telepítenek ilyen rendszereket. Lényege egy ferdén földbe vájt kanális. Metszetben háromszög alakú lehetne. A két oldala alul összeér. Perforált fóliával beborítva kész az elfolyós rendszer. Közegnek bármi használható, ami olcsó és könnyű a beszerzése. Ez a két módszer csupán a túléléshez biztosít némi termelést, de az intenzív növénytermesztéstől messze áll. Hasonlít az öko-organikus csatornás módszerhez: A különbség a kanálisok kiképzésében és a felhasznált közegben van.
A hatékonyabb eljárások közül érdekes az úszós, kapilláris táplálás elvén működő megoldás. A palánták a szokásos műanyag csészékben méretre kilyuggatott sztiropor lapon helyezkednek el. A sztiropor tábla valójában nem úszik a tápoldaton, pár centivel felette helyezkedik el a csatornák két oldalára támaszkodva. A gyökerek belelógnak a tápoldatba, melynek a szintje változtatható. Amíg a palánták kezdő növekedési fázisban vannak, a tápoldat szintje magasabb, a későbbiek folyamán, amikor a gyökerek hosszabbak, a tápoldat szintje alacsonyabb. A tápoldaton a felső sztiropor lap alatt egy másik kisebb tábla úszik két palánta sor között. Ezen higroszkopikus anyag, filc vagy hasonló, fekszik úgy, hogy az úszó tábla mindkét oldalán a növény gyökereinek közelében belelóg a tápoldatba. A filc a kapilláris hatás következtében felszívja a tápoldatot és állandóan nedvesen tartja az úszó tábla felszínét, valamint a két oldalt elhelyezkedő gyökérzóna térségét. A levegőben lógó gyökerek magas nedvességtartalmú légtérben nem száradnak el és megfelelő mennyiségű oxigénhez is jutnak. A tápoldatot a hosszabb, belelógó gyökerek biztosítják. Ennek a rendszernek számos előnye van a klasszikus úsztatós rendszerrel szemben. Nem kell a tápoldatot keverni, oxigénnel ellátni, egyszerűen nincs szükség elektromos energiára az üzemeltetéséhez. Bárhol működhet, ott is, ahol nincs áram, sivatagos területeken is. Az egyéb szabályozó feladatokat is megoldották minden energiabefektetés nélkül.
A következő szintén kínai fejlesztés eredménye a mélyvizes eljárás tökéletesítése. Ezzel a módszerrel egész évben termesztenek és pl. salátából évi 16 termesztési ciklust tudnak megvalósítani. A lényege, hogy a sztiropor lapok a palánták helyén félgömb alakúra vannak kiképezve. Felülről kisebb a lyuk és a palánta tartó tölcsér számára van méretezve. A lyuk alsó része félgömb alakú és ennek feladata, hogy oxigént biztosítson a gyökér felső részei számára. A tápoldatot intenzíven keverik a gyökerek körül és ezzel állítólag gyorsabb és tökéletesebb a tápanyag-felszívódás. A tápoldat mélysége a termesztett növénytől függ és 15-35 cm-ig terjed.
Az úsztatós eljárásnak egy tipikus kínai változata a holtágak, mocsaras területek vizeinek hidrokultúrás termesztésre való felhasználása. Leveles zöldségeket és különböző gyógynövényeket termesztenek minimális beruházással. A képen is látható egy gyógynövény a Vetiver termesztése. Ez egy indiai fűféle, melynek szárított gyökereiből lepárlással illóolajakat nyernek. Illatszer komponensnek is használják, de számos gyógyhatása is van. Nyugtató hatású, izom és ízületi fájdalmak, valamint sportsérülések kezelésére is kiváló. Bőrápoló tulajdonsága miatt bőrproblémák kozmetikai kezelésére is alkalmas. Pár négyzetméteres területen egy tutajnak kiképzett vízi alkalmatosság tartja a növényeket, melynek gyökerei 1-1,5 méter mélységbe nyúlnak a vízbe. A víz tartalmaz annyi tápanyagot, mely elegendő a növények fejlődéséhez. Utána partra húzzák a „vízi jármüvet” és learatják a növényt gyökerestől. Ez tiszta mélyvizes hidrokultúrás technológia és nagyon sok vízi növény, gyógynövény, leveles zöldség termeszthető így. Számunkra azért lehet érdekes, mert Vajdaság területén is nagyon sok holtág, mocsaras víz található, melynek felszínét ily módon lehetne hasznosítani. Az így termesztett növényeknek víztisztító hatásuk is van és ez ökológia szempontból hasznos lehet.
Az energia felhasználásra különös gondot fordítanak Kínában. Köztudott, hogy Kína az egyik fő levegő szennyező és fosszilis energia felhasználó. A kormány célkitűzései között szerepel az energiatakarékosság és ez az energiafelhasználás minden területére érvényes. Ennek következményeként az energiatakarékos fóliasátrakat és üvegházakat támogatják. Ezek lényege a fólia szokásostól eltérő hajlítása és az északi oldal teljes lezárása szilárd, hőszigetelő anyaggal. A kínai fóliaházak 90 %-a energiatakarékos.
Kína feladja a leckét a világnak, van mit tanulnunk tőle.
A következő számban is a zöldségnövény-termesztésről lesz szó.
