Az Európai Unió illetékes szervei 63 000 hektoliteres kiviteli kvótát szabtak meg a szerbiai bortermelőknek éves szinten. Az unió ezen lépését Szerbia nagy örömmel fogadta, hisz ezáltal kiváló lehetőség nyílt a hazai borászat, borvidékek és borok népszerűsítésére az EU piacán. A nagy lehetőségből viszont puszta álom lett. A sokéves hanyatlás a boriparban és az európai piacon uralkodó nagy versengés a megszabott kiviteli mennyiség csupán nem egész egyharmadát teszi lehetővé. A statisztika azt mutatja, hogy Szerbia évente átlagosan 20 000 hektoliter bort szállít az unió tagországaiba, melynek értéke 800 000 eurót tesz ki. Ez a mennyiség kétszer nagyobb a külföldi borok behozatalnál, viszont a külföldről importált borok értéke háromszorosa a kivitelinek. Hiába szállítunk ki nagyobb mennyiséget, a külkereskedelmi mérleg a nagy kivitel ellenére is negatív. A szerbiai forgalmazók csak a tavalyi évben 2,2 millió euró értékben importáltak borokat. A kivitel lassú ütemben, de fokozatosan növekszik, ennek ellenére az elkövetkező években valószínű még nem éri el az EU-s kvótát, a jelenlegi termelési kapacitások ezt nem teszik lehetővé. Először a hazai szükségleteket kell fedezni és utána a kivitelen gondolkodni, hisz a szerbiai piacot már nagyban elárasztották a külföldi borok – figyelmeztetnek a gazdasági szakemberek.
Darko Jakšić, a mezőgazdasági minisztérium munkatársa elmondta, hogy jelenleg az országban mindössze 20 000 hektáron van szőlő ültetve, így nem meglepő, hogy Szerbiában évente csak az unió tagországaiból 9300 hektoliter bor kerül behozatalra. Az uniós bortermelők Szerbia iránti kiviteli kvótája 25 000 hektoliter, ilyen tendencia mellett hamarosan ezt a célt el is érik, jóval előbb, mint a hazai termelők az EU felé a kiviteli kvótát. A hazai bortermelők védelmére és nyereségük emelésére az elkövetkező időszakban jelentős beruházásokat kell megvalósítani. A gyártási technológia és a palackozás minőségén javítani kell, ha lépést kívánunk tartani Európa vezető bortermelőivel. Csak komoly befektetések által tudnak versenyképesek lenni a hazai termelők.
Az elmúlt években országunkban főként az asztali borok voltak közkedveltek, ezek előállításában pedig a nagy szeszgyárak domináltak. A nagy mennyiségben gyártott borok viszont a minőségükben vesztettek.
Az európai fogyasztók pedig egyre inkább a minőséges, földrajzi eredetvédelemmel rendelkező borok felé fordultak. Az európai piacot így elöntötték a chilei, argentin, ausztrál és új-zélandi autentikus borok. A távoli országokból érkező borok minőségileg és árban is elfogadhatóak, így nagy előszeretettel vásárolják őket a hazai fogyasztók is.
– Világviszonylatban tíz szőlőfajta dominál a borkészítésben. Az EU-s kvótát viszont mi úgy érhetjük el, hogy a tájjelegű borokra fektetjük a hangsúlyt. A világot már elárasztották az „internacionális” szőlőfajták és borok, nekünk viszont az egyediségre, az autentikusságra kell fektetni a hangsúlyt – nyilatkozta nemrég Milijan Jelić, a Jelić borpince tulajdonosa az Ekonomist hetilapnak. A hazai fogyasztók is inkább a gyártók nevét ismerik fel, nem pedig a tájakat, ahol a bort készítették. Ez ritka példa, ugyanis a legtöbb országban a szőlővidékek viszik a hangsúlyt, gondoljunk csak a magyarországi tokaji vagy egri borokra.
