A Földművelésügyi Minisztérium támogatásával és a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet szervezésében ezen a hétvégén, pénteken és szombaton tartják Szabadkán és Palicson a Külhoni magyar értékgyűjtés – Szakmai nap című rendezvényt, mellyel szeretnének lehetőséget biztosítani a hungarikummozgalom Kárpát-medencei és vajdasági eredményeinek áttekintésére. A szombati szakmai program előtt pénteken sort kerítettek egy a vajdasági magyar értékeket bemutató kiállításra és gálaműsorra is. Varga Tamással, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet megbízott igazgatójával és a Vajdasági Magyar Értéktár Bizottság elnökével beszélgettünk.
– A szakmai nap lényege, hogy az összes értéktárbizottságot egy helyen fogadjuk, és egy kerekasztal keretein belül a Földművelésügyi Minisztérium munkatársaival együtt kialakuljon egy tapasztalat- és eszmecsere. Szakáli István Loránd agrárfejlesztésért és hungarikumokért felelős helyettes államtitkár a kerekasztal vezetője. Vendégeink itt meg tudják osztani tapasztalataikat, és feltehetik a kérdéseiket. Fontosnak tartottuk, hogy az állandó elektronikus kapcsolattartás mellett itt fizikai síkon is tudjunk találkozni egyszerre mindannyian. Budapesten volt már egy ilyen jellegű találkozó, azzal, hogy ott csak a szakmai napra került sor. Jó ötletnek tartanám, hogy az idei vajdasági rendezvényt követően évente mindig más régióban szervezzük meg a találkozóinkat végig a Kárpát-medencében, s ezáltal megismerhessük a különböző értéktárakat, és azokat az értékeket, amiket ezek képviselnek. A közös cél, hogy értékeinket felkutassuk, archiváljuk és közkinccsé tegyük, viszont, hogy ennek elérésében ki milyen nüánszokat hogyan iktat be, annak megismerésére kiválóan megfelelnek az itt lefolytatott eszmecserék.
Ami a vajdasági értékek feltérképezését illeti, hol tartunk jelenleg?
– Ebben a pillanatban 20 megalakult és 4 megalakulás előtt álló települési értéktárunk létezik a Vajdaságban. Eddig 64 a száma a Hungarikum Bizottság által elfogadott tájegységi értékeinknek, ezen túl jelenleg 30 települési értéktárba felvett érték és 25 kidolgozott vagy kidolgozás alatt álló értékjavaslat van. A további lehetőségek száma pedig állandóan növekszik, hiszen Vajdaság-szerte folyamatosan javasolnak értékeket. Felhívnám rá ismét a figyelmet, hogy a www.ertektar.rs oldalon ezt bárki megteheti, amit utána a VMÉB fog elbírálni. Nemrég zajlott le a Kerek e vidéken című vetélkedő, mely általános és középiskolás fiatalokat vont be az értékeink felkutatásába. A saját településeiken gyűjtöttek, végül pedig a döntőn „ütköztek meg”. Hatalmas volt a lelkesedés, a gyerekek nagyon komolyan vették ezt a munkát. A későbbiekben az itteni nyertesekre vár még a magyarországi döntő is. Hasonló rendezvény a Tiszáról gyerekeknek című projekt is, melynek egyik része szintén értékgyűjtő folyamat volt, és körülbelül 20 településről 28 gyerek végzett gyűjtéseket. Nagyon fontosnak tartom, hogy a felnőttek mellett a gyerekeket is bevonjuk a munkába, hiszen igaz, hogy az értékgyűjtés magáért az érték megőrzéséért folyik, viszont azt gondolom, az igazi értékek az emberek, akik a felkutatott értékek között élnek. Ha nincs az a közösség, mely értékeli, akkor mennyit ér az az érték…? Fontos hát, hogy a gyerekeket is bevonjuk a folyamatba, átmentve így az értékmegőrzést a jövőbe.
Vannak-e esetleg olyan részei az eddigi gyűjtésnek, amiket kiemelnél?
– Elsőként mindenképpen az Aracsi pusztatemplomot említeném, melynek az MNT jóvoltából éppen most folyik a felújítása. De ott van még a székely varrottas, a kupuszinai és a doroszlói népviselet, és persze sorolhatnánk még, az eddigi 64 külhoni érték között lehet válogatni…
A regisztrálás és archiválás után mi a további sorsa a felkutatott értékeknek?
– Mindig nagy kérdés volt, mi ennek az egész folyamatnak az igazi értelme. Hiszen ha például egy székely varrottast nem válogatnánk be, attól az még székely varrottas maradna. Mi akkor hát az egésznek a haszna? Anyagi haszonra is szert lehet tenni egyes esetekben, például, ha egy gyógyvíz bekerül az értéktárba, oda később akár fürdő is építhető, amiből aztán profitálni lehet. Viszont sosem ez az elsődleges fontosságú, hanem az, hogy mindezt megőrizzük, és az eszmei értéke is megmaradjon az egésznek. Sok minden csak azért veszik el, mert nem vagyunk tudatában, hogy érték. Ott van például a regutálás, a magyarcsernyeiek májusfa állítási szokása, mely nagy eseménynek számított a községben. Ma már mindez a múlté. A régiek fontosnak tartották, a mostaniak nem…
Nyitókép: Varga Tamás (Szögi Csaba felvétele)