Tizenhatodik alkalommal szervezték meg az elmúlt hétvégén Zentán a Hagyományaink Ünnepe elnevezésű rendezvényt, amelynek idén rekordszámú résztvevője volt, összesen hetven kiállító és kétszázhetven fellépő ünnepelt együtt a Művelődési Ház színháztermét zsúfolásig megtöltő közönséggel. A rendezvény fő szervezője szerint azonban nemcsak ezen a téren tapasztalható jelentős előrelépés, hanem annak tekintetében is, hogy a csoportok egyre jobban összetartanak, és egyre többet segítenek egymásnak, ami jelentős mértékben segíti az előrehaladásukat.
Az idei Hagyományaink Ünnepét a szervezők idén Paksa Katalin népzenekutató azon gondolata jegyében szervezték meg, miszerint „A népdal a közösségépítés legegyszerűbb és talán legszebb eszköze, védelmet nyújt az elidegenedés ellen és iránytű a globalizáció idején. Hűségre, önfeladás nélküli befogadásra, szeretetre tanít bennünket.”, magyarázta lapunknak nyilatkozva Hajnal Anna, a rendezvény fő szervezője, aki elmondta, maga is úgy gondolja, a népművészet és a hagyományőrzés valóban szeretetre és összetartozásra tanít. – Nagyon fontos az, hogy a mai elidegenedett világban legyen egy olyan kötelék, egy olyan biztos pont, mint amilyen a hagyományőrzés és a hagyományápolás, hiszen a legfontosabb az, hogy ha ragaszkodjunk a gyökereinkhez, és ezáltal ragaszkodjunk az ittlétünkhöz is, hiszen ha itt is megtalálhatjuk a boldogulásunk kulcsát, akkor kevésbé vágyódunk el innen – fogalmazott Hajnal Anna, aki öt évvel ezelőtt kapcsolódott be a Hagyományaink Ünnepe szervezésébe. – Akkor szembesültem először a Hagyományaink Ünnepével kapcsolatos szervezői feladatokkal, amikor 2009-ben a Thurzó Lajos Művelődési-oktatási Központ, azaz akkor még Thurzó Lajos Közművelődési Központ munkatársa lettem. A Szélrózsa leánykórus tagjaként korábban is minden évben részt vettem a rendezvényen, de egyáltalán nem láttam át a mögötte meghúzódó feladatok sokaságát. Emlékszem, abban az évben Tornyoson szerveztük meg a rendezvényt, mivel a zentai Művelődési Ház még felújítás alatt állt, és akkor kezdtem el igazán átérezni a rendezvény jelentőségét, akkor tudatosult bennem, hogy mindez jóval többről szól annál, hogy találkozzunk egymással, jókat beszélgessünk, és jól érezzük magunkat együtt, hiszen a rendezvény nagymértékben hozzájárul annak a kohéziós erőnek a kialakulásához, illetve a későbbiek során a folyamatos megerősítéséhez is, amely közösséggé képes formálni mindazokat, akik számára fontos nemcsak maga a Hagyományaink Ünnepe, hanem általában a hagyományőrzés és a hagyományápolás is – magyarázta Hajnal Anna, aki elmesélte, szülei és nagyszülei már egészen kicsi korában belé oltották gyökereink tiszteletének, valamint a hagyományainkhoz való ragaszkodásnak a fontosságát. Azt, hogy ennyire erőteljesen ragaszkodik mindehhez, leginkább Bodor Anikónak köszönheti, hiszen – ahogyan fogalmazott – húsz évet tölthetett el a szárnyai alatt, amely időszak meghatározó jelentőségű volt számára.
– Ma már nekem is van egy kis néptánccsoportom, az Ispiláng gyermektánccsoport, amely óvodásokat és alsós kisdiákokat tömörít, akikkel kapcsolatban abban bízom, hogy lesz bennük annyi erő és kitartás, hogy ezt éveken vagy évtizedeken keresztül éltetni tudják annak érdekében, hogy kialakulhasson belőlük egy olyan generáció, amelynek tagjai számára rendkívül fontosak a gyökereik és a hagyományaik is – mesélte.
Az Ispiláng gyermektánccsoport 2010-ben mindössze tizenöt taggal alakult meg, mostanra azonban már hatvannál is több tagja van. – Az egyik évben, amikor a dió volt a kiállítás központi témája, akkor az volt a rendezvény mottója, hogy: „Ezt a diófát nagyapám ültette, nem magáért tette, másért cselekedte.” Úgy gondolom, ez jól példázta azt, mennyire fontos az, hogy az ember ne önmagáért, önmaga kiemelésért, hanem a gyermekért, a gyermekek fejlődéséért csinálja mindezt, azért, hogy ha a gyermekek egyszer felnőnek, akkor maguk is továbbadhassák a gyermekeiknek és az unokáiknak elődeink hagyatékát – fogalmazott Hajnal Anna, aki saját bevallása szerint éppen ezért az idei Hagyományaink Ünnepe kapcsán is annak örült a legjobban, hogy nagyon sok gyermekcsoport vett részt a rendezvényen, hiszen nemcsak Zentáról, hanem a községhez tartozó falvakból is érkeztek óvodások és kisiskolások. – Úgy látom, hogy elindult valami új dolog, amit mindenképpen tovább kell vinnünk annak érdekében, hogy az jövőben olyan biztos pontot jelenthessen az adott település közössége számára, amelyre lehet építkezni – emelte ki a rendezvény fő szervezője.
A rendezvény egyik legfőbb célja az, hogy a csoportok a szakemberek által megfogalmazott tanácsokat megfogadva, tökéletesítve produkcióikat a Durindóra, a Gyöngyösbokrétára, illetve gyermekcsoportok esetében a Kőketáncra.
A Hagyományaink Ünnepe persze nemcsak gálaműsorból áll, hanem fontos részét képezi az azt megelőző kiállítás is, amelyre a résztvevők minden évben nagy-nagy szeretettel és mérhetetlen odafigyeléssel készítik el a bemutatandó finomságokat, ráadásul mindezt teljes egészében saját költségükön. – Nagyon örültünk, hogy amíg a korábbi években a Művelődési Ház előcsarnoka adott helyet a kiállításnak, addig idén már a kiállítási termet is zsúfolásig megtöltötték a látványosabbnál látványosabb és finomabbnál finomabb mákos ételek, ami megerősített bennünket abban, hogy a rendezvénynek ezt a részét is tovább kell vinni, sőt, lehetőség szerint tovább is kell fejleszteni, nemcsak magát a gálaműsort – fejtette ki Hajnal Anna.
