A Gyarmat családban mindenki nagyon jól lovagol, és rendszeres résztvevője a különféle lovas rendezvényeknek. Tizen-egynéhány lovat tartanak, köztük három pónit. A családfő, István a kezdetektől a bácskai lovas túra egyik szervezője és túravezetője. Serdülő fia, a hetedikes István már lovasversenyeken is részt vett, akárcsak a férfi felesége, Szilvia.
Gyarmatékat jól ismerik Adán, illetve a környéken azok, akik szeretik a fogathajtást és különösen a lovaglást, hiszen rendszeresen ötven-hatvan gyermek és felnőtt jár hozzájuk lovagolni.
–Tizenhárom éves korom óta van saját lovam, vagyis huszonnégy éve, időközben talán két napot nem volt. Traktort vezettem egy embernél, akitől fizetségként bárányokat kaptam. Felneveltem őket, majd a tizenegy birkán vettem egy hasas fias lovat kocsistul. Az volt az első lovam, egy keverék, fekete kanca – emlékezett vissza a kezdetekre Gyarmat István. – Tatámnak egész életében két lova volt, apámnak meg egy, nekem eddig szűk háromszáz fordult meg a kezem között. Most tizenhárom ló van az istállóban. Egy-egy ügető és nóniusz, ezek fajtiszták, valamint egy félvér nóniusz. Ezek bértartásban vannak. A többi keverék, azok saját lovak. Van három póniló is, egy fias kanca, illetve egy nagyobb fajta póni. Máskor üzleteltem is lovakkal, adtam-vettem őket. Most már nem nagyon éri meg, mert rendes lovat nehéz arra a célra találni, amire éppen használom. A lovagoltatáskor nem lehet cserélgetni a lovakat, hiszen ezek már megtanulták, hogyan kell viselkedni. A lovakat használom még fuvarozásra, a mezőgazdasági munkára, és az egyik helyi temetkezési vállalkozónak is én vagyok a halottszállítója. Van fiákerem is, amellyel lehet sétakocsikázni. Ezzel szállítom a vadászokat vadászni, illetve lakodalmakon, elsőáldozáson és aratóünnepségen az ünnepelteket és a vendégeket, valamint ezzel veszünk részt a lovastalálkozókon is. Hajtok másoknak is fogatot, járatom a lovakat. Így legújabban Koós Feri bácsi fogatával szoktam lakodalmakba és lovastalálkozókra járni. Vannak nálam bértartáson lovak, amelyeknek helyet és takarmányt biztosítok, valamint rendben tartom őket. Tudok patkolni, de azt szeretem, ha a kovács rakja rá a lovakra a patkót, én meg tartom a lábukat – mesélte a házigazda.
Az egész család részt vesz a lovak rendezésében és a lovagoltatásban, sőt besegít a Gyarmat tata és mama, István és Rózsa is. Kell is a sok dolgos kéz, hiszen Gyarmatékhoz ötven-hatvan gyermek és felnőtt jár rendszeresen lovagolni a környékről, de vannak lovasok Belgrádtól Szabadkáig.
– A lovaglás iránt inkább a lányok és a nők érdeklődnek, férfi lovasunk három-négy van. Ötvenen-hatvanan rendszeresen járnak lovagolni. Vannak beugrók, illetve a szünidőben a külföldről érkező lovasok. A szünidőben megugrik a lovasok száma, olyankor napi tíz órát mennek a lovak, amelyeket ilyenkor váltogatunk. Hol négy lóval, hol kettővel megyek, többet is tudok magammal vezetni. Mindennap jönnek lovaglók, nincs vasárnap és szombat, mindennap munkanap. Nem tudom, hogy miért pont a lányok érdeklődnek inkább a lovaglás iránt, ez így esett. A legidősebb női lovasom hetvenhárom éves, a legfiatalabb kétéves, akik rendszeresen járnak. Az idős asszony azt mondta, hogy nem akar megtanulni vágtázni, mert ahhoz már rövid az élete, de jól érzi magát a ló hátán. A kíséretemben ellovagol a Tisza-partra és a töltésre, mert szeret a szabadban lenni. Szerintem a lovaglás egy kicsit divattá is vált. Vannak „látom-lovasok”, akik úgy vélik, hogy ha látja őket valaki, akkor ügetniük kell. Volt már olyan is, aki megjegyezte a lovaglás után, hogy ez ma nem volt érdekes, mert nem találkoztunk ismerőssel. Viszont sok olyan is van, aki csak azért lovagol, mert szereti a sportot. A lovaglás nálam úgy zajlik, hogy ha valakik bejelentkeznek egy időpontra, akkor az udvaron annyi ló várja őket felnyergelve, amennyit kértek, csak fel kell ülni és indulni. A lovardákban a lovas felnyergeli, kivezeti és megpucolja a lovat, nálam ez nincs. Aki tényleg meg akarja ezt tanulni, mert lovas lett belőle, az eljön és megcsinálja, azért nem kell fizetnie. Kivezetek neki egy nyugodt lovat, azon gyakorolhatja. Ezzel a munkával ugyanis az egyórás lovaglóidőből eltelhet akár háromnegyed óra is. Szerintem ez már egy kicsit pénzcsalás. Aki eljön hozzánk, és megtanul lovagolni, az egy órán át lovagolhat. Nem bánom, ha utána még itt marad két órát, és a lovat pucolgatja. Hiszen van itt olyan ló, amely esetében a tudatlan embernek egy óra kellene, hogy kivezesse az istállóból, nemhogy felnyergelje, és még lovagoljon is rajta. A lovasokat mindig felvilágosítom a lovaglás veszélyeiről és a lehetséges balesetekről. Ez extrém dolog, nem autó és motor, a ló gondolkozik. Megijedhet a fácántól, a nyúltól, a petárda vagy a leengedett ablakredőny hangjától, ami reakciót vált ki az állatból. Büszke vagyok arra, hogy tíz éve, amióta lovagoltatással is foglalkozok, nálam tíznél többen nem estek le a lóról. Ebbe azt is beleszámoltam, amikor valaki az álló lóról esett le. A lovasok csak a kíséretemben lovagolhatnak. Néhány jó lovast a fiam és Tóbiás Vivien kísér, akik már tapasztalt lovasok. A lovaglás során Adát és környékét széltében-hosszában bejártam, nekem már egy kicsit unalmas is. Ezért a jobb lovasoknak azt javaslom, hogy két órát lovagoljanak, így Péterrévéig vagy Zenta irányába a határkanálisig eljuthatunk. Ezekkel a lovasokkal már három járásmódba kell lovagolni: lépésben, ügetésben és vágtában. A kezdő lovasokkal ellovagolunk a Tisza-partra, vagy ahova igénylik, van, aki a városban szeret lovagolni. Kedvelik az emberek, hogy rögtön kint lovagolunk, karámlovaglás és futószár nincs. A legtudatlanabbat is felültetem a lóra, és megkérdezem, hogy merre menjünk, majd arra indulunk el. A lovak már megtanulták, hogy azt a lovat követik, amelyiken én ülök. Most is megtehetem, hogy kivezetek öt lovat, az elsőn én lovagolok, a többi párosával követ lovas nélkül is, anélkül, hogy közben helyet cserélnének. A lovasoknak a lovaglótudásuk szerint választunk hátast. Van két olyan nyugodt lovam, amelyek a teljesen kezdőknek valók, ezek biztos nem ugranak meg – magyarázta Gyarmat István, majd hozzátette: jómaga tizennégy évesen tanult meg lovagolni, miután megindult vágtázni vele a ló, ez annyira megtetszett neki, hogy azóta abba se tudja hagyni. Bár a lovaglásra senki nem tanította, és lovardába sem járt. A feleségét is ő tanította meg lovagolni, miután megismerkedtek, majd a fiát is. Gyarmat István szerint a gyerekeknek legjobb, ha tízéves korukig csak lovacskáznak, pónin lovagolnak, és megismerik a lovakat, hogy elkerüljék az esetleges balesetek. Hiszen a ló veszélyes is tud lenni, mivel rúghat, haraphat és csaphat, egy gyereknek pedig nincs akkor testi ereje, hogy egy 500 kilós jószágot visszafogjon.
– A lovaglás sport, amelyet bármikor el lehet kezdeni. Elég sok idős lovasom is van, és ötven év felettiek is járnak hozzám. Előfordult, hogy az anyuka hordta pónin lovagolni a gyereket, közben kedvet kapott a lovagláshoz, kipróbálta, és azóta is eljár, bár a csemetéje már régen abbahagyta. Volt olyan, aki saját lovat vett magának. Aki heti egy alkalommal lovagol, annak nem ajánlom, hogy lovat vegyen, mert nem éri meg, aki viszont többet lovagol, annak már érdemes. Az, hogy a kezdő mennyi idő alatt tanul meg lovagolni, attól függ, mennyit jár el lovagolni, és ez mennyire érdekli. Az egyik hetedik osztályos lány, Barát Valentina másfél hónap után már vágtázott. Bátori Csilla hat évesen kezdett lovagolni, minden pénteken itt volt, ha esett, ha fújt. Most fejezi a nyolcat, a kilenc év alatt legfeljebb öt pénteken nem lovagolt. Időközben kiváló lovassá vált, augusztusban részt vesz velük az idei bácskai lovas túrán is – hallottuk az adai lótartótól.
