Különleges, patchwork technikával készült húsvéti tojások, valamint egyéb látványos kézműves alkotások ékesítik Sok Kornélia zentai magyartanárnő, a Rozetta Kézművestársaság tagjának otthonát. Számára a lakás díszítése fontos elemét képezi a húsvéti hangulat megteremtésének. Az ott fellelhető tárgyak azonban csak a töredéke mindannak, amit a ünnepeket megelőző időszakban elkészített, a tárgyak zömét ugyanis már eladta vagy elajándékozta. Azt mondja, óriási irántuk a kereslet, ami rendkívül örömteli számára, hiszen elsősorban azért készíti a kézműves alkotásait, hogy valakinek örömet szerezzenek vele, illetve valaki szeresse őket.
– A húsvét számomra azonkívül, hogy vallási ünnep, olyan ünnep is, amelyben a megtisztulás, az újjászületés képzete is benne van. Tavasz lévén óriási hatással van rám a megújuló természet, a téli szürkeségből felpezsdült, színessé élénkülő világ lendületet ad nekem. Ilyenkor felelevenednek a régi, gyerekkori húsvétok emlékképei, a teraszra csempészett nyuszifészek, benne a meglepetéssel, a hit, hogy én bizony láttam a sánta nyulat az udvar végében eltűnni, a finom illatok a konyhában, a vasárnapi rádiószó a magyar nótákkal meg az akkori slágerekkel. Aztán a szerepváltás, amikor nekem kellett a zöld fűvel kibélelt fészekbe csempésznem a csokitojásokat és az apró meglepetéseket a gyerekeim számára, amelyeknek ők eleinte sikongva örültek. S bár mára már felnőttek, egy-egy kis csomag még elő-előkerül valahonnan húsvét vasárnapjának reggelén. És fontos a szép terítő az asztalon, a hímes tojások, a barka a vázában, a jóízű ebéd a húsvéti szentmise után, ahogy az is, hogy jókat beszélgessünk, felelevenítsük a régi emlékeket. Így kerek az egész – meséli Sok Kornélia, a zentai November 11. Általános Iskola magyartanárnője, aki már egészen kisgyermekként elkezdett érdeklődni a kézművesség iránt.
– Édesanyám kezdett bevonni ezekbe a dolgokba. Kicsi koromban gyakran ültetett le maga mellé, és megtanított kötni, hímezni, valamint sok egyéb dologra is. Volt egy nagyon kedves rajztanárnőm is, aki a szakkörökön nagyon sok mindenre felhívta a figyelmünket, nagyon sok mindenre megtanított bennünket. Később, egyetemista koromban, amikor már egy kicsit kinyílt számomra a világ, nagyon sok olyan érdekességet láttam, amelyek megihlettek. De természetesen nem elhanyagolható az internet sem, ahonnan szintén rengeteg inspirációt kaphat az ember – magyarázza, majd így folytatja: – Komolyabban öt-hat éve csinálom, és ezalatt az időszak alatt kialakult egy olyan kör, amelynek a tagjai nagyon szeretik a munkáimat, éppen ezért mindig szívesen vásárolnak tőlem, különféle alkotásokat, sőt, van, aki kifejezetten gyűjtögeti a munkáimat, ami nagyon jól esik, hiszen ezek a munkák pontosan azért készülnek, hogy valakinek örömet szerezzenek, illetve valaki szeresse őket. Azt hiszem, idő közben lépésről lépésre óriási szerelemmé vált ez az egész. Egyszerűen azért, mert szeretem a szépet, szeretek mindent, ami a kézművességgel kapcsolatos. Minden évben ellátogatok a Mesterségek Ünnepére, ami egy igazi csoda, hiszen ott a kézművesek valóban megmutatják, mi az, amit egy ember a kezével meg tud teremteni, és ez mindig rendkívül nagy hatással van rám. Jómagam is tagja vagyok a zentai Rozetta Kézművestársaságnak, amellyel mind több és több rendezvényen, valamint vásárban veszünk részt. Ott azonban természetesen mások az igények. De szeretem azokat a kézműves dolgokat is, amelyek a konyhát díszítik, mint például a különféle fogókesztyűk vagy kötények, illetve az egyéb használati tárgyakat is, mint például a különféle neszesszereket, tűpárnákat vagy kulcstartókat is. A vásárokon természetesen inkább ezeknek van keletje.
A húsvéti díszek azonban saját elmondása szerint különösen közel állnak hozzá. Az ünnepekre való készülődés során mindig más-más tárgyak kerülnek előtérbe. Idén a patchwork-tojásoknak jutott a főszerep, ezek iránt volt a legnagyobb az érdeklődés, de ezenkívül természetesen egyéb dísztárgyakat is készített, köztük például régi nagy kedvenceit, a húsvéti nyulacskákat.
– A patchwork-tojások mindenütt igen nagy sikert arattak, sokan kérdezték, hogyan készítem őket, hiszen első ránézésre úgy tűnik, hogy nagyon egyszerű, de korántsem az, hiszen eleinte nekem is igen sok időbe telt, mire kitapasztaltam, mit hogyan csináljak ahhoz, hogy valóban olyan lenyűgöző alkotások szülessenek, mint amilyenek később születtek. Szép, színes anyagokat használok, főleg Magyarországról hozom az alapanyagokat, mivel ott általában könnyebben beszerezhetőek, mint itt, nálunk. A nyulacskákat jóval korábban, ha jól emlékszem, valamikor egyetemista korom környékén kezdtem készíteni, először Magyarországon láttam hasonlókat, nagyon megtetszettek, majd fokozatosan kifejlesztettem a saját stílusomat. Nagyon változó az, hogy mikor milyen nyulacskát készítek, hiszen az alapanyagok mellett nagymértékben meghatározza például az is, hogy éppen milyen a kedvem, van olyan, amelyik mosolyog, van, amelyek szomorkodik, van, amelyik lehunyja a szemét, és még sorolhatnám, de éppen ettől lesznek egyediek.
Tojásokat mostanában már ritkán szoktam festeni, de korábban nagyon sok igazi, hagyományos technikával készült hímes tojást is készítettem mind a locsolkodók számára ajándékként, mind az ünnepi hangulat megteremtése érdekében a lakás díszeként – meséli Sok Kornélia, hozzátéve, a lakás díszítése rendkívül fontos elemét képezi számára a húsvéti hangulat megteremtésének, amelyet a madárcsicsergés, a fák közt járó szél hangja, a tavasz illata és a fű harsogása jellemez. Meg persze az, hogy a család minden tagja hazatérjen, ott legyen körülötte, és együtt élvezzék az ünnepi hangulatot, hiszen – ahogyan fogalmaz – számára ettől igazi ünnep az ünnep.
