Bognár Nándor életét gyerekkorától napjainkig végigkíséri a lovak szeretete, amibe egyszerűen beleszületett. A családja folyamatosan tartott lovat, így ötévesen már tudott lovagolni. A ’70-es évek elején lovász édesapja, id. Bognár Nándor Joó Józseffel először szervezett ügetőversenyt Adán, majd versenylovak tenyésztésével foglalkozott. Bognár Nándor tőle kapta a ’80-as évek elején azt a telivér lovat, Gitti kancacsikót, amelyből sikeres versenylovat nevelt, és ez végleg az ügetősporthoz kötötte.
Bognár Nándor (Fotó: Csincsik Zsolt)
Bognár Nándor jelenleg egy lovat tart, amellyel hatvanhárom évesen is rendszeresen versenyez. A Halász József Lovasklub vezetőségi tagjaként pedig az adai lóverseny egyik főszervezője:
– Apámtól Tibor öcsémmel kaptunk egy-egy csikót, választhattunk, hogy melyik csődörtől. Az öcsémé lett az első csikó, a második az enyém, Gitti kancacsikó – mesélte Bognár Nándor. – Ezt a csikót már én törtem be és kezdtem el hajtani. Érdekes módon ez nagyon jól sikerült, amit még csak fokozott, hogy nagyon eredményes lett a ló, amely négyévesen a ranglista tizedik helyén szerepelt gyorsasága és keresetre a régi Jugoszláviában. Talán ha az első ló kudarc lett volna, akkor talán lemondok a lovassportról, de nem így történt.
Az adai hajtó amatőrként űzi a lovassportot, és saját lóval versenyez. A ’80-as években három-négy lovat is tartott, az elmúlt másfél évtizedben azonban csak egy versenyló van a Bognár-portán. Mint mondta, a munkájából élő ember, mint amilyen ő is, csak egy lovat tud kitartani, azt is csak azért, mert szereti. Bognár Nándornak az elmúlt három évtizedben 17 lova volt, amelyekkel versenyzett Jugoszláviában és Magyarországon is, illetve tartott még két anyakancát is. A versenylovakat tenyésztette is, volt olyan csikója, amelyért 5000 márkát adtak, de megesett, hogy a sánta lóért már csak 500 eurót kapott. Az amatőr pályafutása alatt öt klasszis lova, köztük Gitti, Gvendolina, Galking, Gordon B és a jelenlegi William B, vagyis Viki:
– A feleségemmel ketten maradtunk, miután a lányok férjhez mentek. Ez a ló viszont olyan, mint egy családtag. Körülbelül annyiba is kerül, mint egy serdülő gyermek nevelése és iskoláztatása. És ugyanannyi gondoskodást is igényel, aminek mindennap eleget kell tenni a munka mellett is. Ha fel akarom készíteni versenyre, akkor naponta legalább 2-3 órát rá kell szánnom munka után, bár a feleségem a reggeli etetésnél besegít. Szobafestőként dolgozom késő délutánig. Utána kihajtom tréningre, kiganézok, és letakarítom, átnézem a lábait, megetetem, ha szükséges megpatkolom. Hiszen 20-25 nap alatt kinő a körme, muszáj megigazítani a patkót. A patkolást egyedül végzem, ezért a lovat úgy nevelem csikókorától, hogy meg lehessen patkolni, és közben ne rúgjon, vágjon és harapjon. Az edzéseket télen két hónapokra felfüggesztem. Általában októberig versenyzek, ha nincs gond a ló lábával. Januárban kezdem újra az edzéseket, ha nincs nagyon hideg. Egy lónak három hónapos edzésre van szüksége ahhoz, hogy megszerezze a versenyzéshez szükséges kondíciót. Ez három hónap aktív munkát jelent, vagyis szinte mindennap kihajtom edzeni.
Az első hónapban lassú és kitartó munkát végez a ló, hogy az izmai hozzászokjanak a terheléshez. Másfél hónap után már fokozom az iramot, hogy nyíljon a tüdő. A harmadik hónapban már közvetlenül készítem fel a versenyre. Ekkor hetente egy alkalommal úgy öltöztettem fel, és ugyanazt a folyamatot csináljuk végig, mint a versenyen. A mostani lovam jól hajrázik, és úgy alakítottam, hogy jól is rajtoljon. Volt olyan lovam, amelyik jól rajtolt, vezette a versenyt húsz alkalommal, de csak ötször nyert, mert a finist nem bírta. A kiváló ügetőlónak jól kell tudni rajtolni és hajrázni, valamint fontos, hogy jó járása legyen. Sok függ a beállításoktól, a patkó elhelyezésétől, a lábakra rakott gumiharangokat le kell súlyozni, hátul a védőket megigazítani, hogy ne üsse meg magát, a térdét. Sokszor emiatt ugrik a ló a sulkyban verseny közben, ami azonnali kizárást jelent. Nagyon fontos a verseny biztonsága érdekében, hogy a hajtók egymásra is figyeljenek, mivel ez nem veszélytelen sport. A szabadkai lóversenypályán odaveszett az egyik lovam, miután kifordítottak és kiestem a sulkyból, a ló pedig nekiment az oszlopnak és agyonütötte magát. Ez azért történt, mert az előttem lévő, egyébként idősebb hajtó figyelmetlen volt. Így az 1500 eurót érő lovat el kellett adnom 100 euróért a kutyatenyésztőknek, hogy megetessék az állataikkal – magyarázta Bognár Nándor, majd hozzátette, hogy a nyugati országokban egész évben folyamatosan tartanak ügetőversenyeket. Szerbiában viszont áprilistól októberig tart az idény. Bár jelentős színvonalbeli különbség van a hazai és a külföldi mezőny között. Ez a futamok díjalapja között is megmutatkozik. A budapesti ügetőn szerveznek 1500 és 2000 eurós díjalapú futamokat is, nem beszélve a párizsi ügetőről, ahol több tízezer eurós díjalapú futamokat tartanak. Bognár Nándor megjegyezte, hogy nálunk 30 és 50 ezer dinár között alakult a futam díjalapja, ennek a felét kapja meg a győztes, a maradékon osztozkodik a második, a harmadik és negyedik befutó.
Az adai hajtó évente tucatnyi futamon indul, vagyis havonta két alkalommal, ahova gyakran elkíséri unokája, Alekszandra, aki az edzéseken is besegít, és nagyon érdeklődik az ügetősport iránt. Bognár Nándor többnyire csak az A minősítésű salakpályán versenyez szívesen, amilyen Belgrádon kívül Vajdaságban csak Szabadkán, Szenttamáson, Despotovón és Adán található. A többi B és C minősítésű ügető már földes pálya. Mint mondta, ezeken nincs autóstart, csak fordulós start, és szűkek is, könnyű összeakadni rajtuk más hajtókkal, így könnyen lesérülhet a ló, ezért ezeket kerüli. Korábban Vajdaságon kívül versenyzett több szerbiai ügetőn is, Belgrában, Požarevacban és Selevacban, valamint a magyarországi Orosházán is.
Bognár Nándor elmondta, hogy pénzhiány miatt leépül a hazai ügetősport. A ’70-es évekhez képest az ügető lovak száma egyharmadára esett vissza, a hazai lótenyésztés szinte visszafejlődött. Sokan nyugatról hoznak be vágóállatként lefutott versenylovakat, amelyek ennek ellenére végigverik a hazai mezőnyt. A pénzhiány miatt a kis klubok szinte nem is rendeznek ügetőversenyt, legfeljebb évente egy alkalommal a falunap alkalmából. Adán a Halász József Lovasklub is csak a helyi önkormányzat és a Szerbiai Ügetőszövetség segítségével tud évente egy alkalommal ügetőversenyt szervezni.
