Egyre több a határsértő

Egyre több közel-keleti menekült próbál Szerbián keresztül átjutni a jobb élet reményében Nyugat-Európába. A háborúk miatt több ezren a zöldhatáron igyekeznek elhagyni otthonukat és békésebb országban letelepedni. Sokan közülük hosszabb vagy rövidebb időre Szerbiában ragadnak. Jelenleg 16 ezer olyan menekültről tud az állam, aki dokumentumok nélkül, illegálisan tartózkodik az ország területén, de hogy igazából hányan jutottak be az ország déli határain keresztül, senki sem tudja, akár kétszer annyian is itt lehetnek, mint ahányat nyilvántartanak.

– Magyarkanizsa területén 2007-ben 57 határsértési esetet jegyeztek, 2008-ban már 250 esetnél tartottunk, 2009-ben a határsértések száma vészesen megközelítette a 800-at, 2014 szeptember elsején pedig már 2900-nál tartottunk – mutatott rá Csikós László, a munkaügyi, foglalkoztatási és népjóléti minisztérium államtitkára.

– Azelőtt Afganisztánból, Pakisztánból, Irán területéről és Irakból érkeztek. Majd megtörtént az arab tavasz, amely újabb nemkívánatos migrációt indított el, ezt tovább tetőzte a Szíria és Irak területén folyó polgárháború. Most a legtragikusabb a helyzet a szíriai–török határon, Libanonban és Jordániában. 2008-ig, 2009-ig azért volt kevesebb menekült, mert Görögországban magasabb volt az életszínvonal. Amikor bedőlt a görög gazdaság, akkor kezdett el a menekültáradat is nyugat felé vonulni.

Az országos adatok szerint hány ilyen menekült tartózkodik Szerbia területén?

– Becsléseim szerint megközelítőleg 20-30 ezren tartózkodnak az ország területén, azzal, hogy 16 ezer menekültről tudunk. A menekültáradat növekedésének a legnagyobb hátulütője, hogy a ebből egy „magániparág” fejlődött ki. Még 2010–2012 között kisebb mérteket öltött, de ma már „nehéziparrá” fejlesztette ki magát. Most már nemcsak a határ menti településeken foglalkoznak az embercsempészettel, hanem az ország belsejében is.

Milyen eszközei vannak az államnak, hogy ennek gátat vessen?

– Valamiféle párhuzamot kellene vonni a turizmus és az embercsempészet között. A különbség abban van, hogy az embercsempészek többségének nincs bejelentett iparűző tevékenységük. Egy hányada közúti személyszállítással foglalkozik. Ma már nem ritka, hogy az utcán vagy a buszon találkozunk velük. Buszjegyet bárki válthat, nem kell hozzá személyi azonosság, és ugyanez a helyzet a taxival is. Egyre súlyosabb gazdasági ággá alakult, amely során a háború elől menekülő emberek kiszolgáltatottságából próbálnak megélni azok, akik magukra vállalják a nyugatra juttatás megszervezését. Hogy az országnak van-e mechanizmusa ezt megállítani? Azt kell mondanom, hogy nincs. Olyan térségben élünk, ahol az emberek évezredek óta vonulnak keletről nyugatra. Mi is így jöttünk az Urálon túlról a jobb élet reményében. Így indulnak útnak ezek az emberek is a jobb élet reményében a nyugati világ felé.

Mennyibe kerül az országnak az, hogy határsértés miatt időről időre börtönbe zárják vagy menekültközpontban szállásolják el őket?

– Ezek az emberek dokumentumok nélkül, illegálisan tartózkodnak Szerbia területén. Ellátásuk különféle terheket jelent egyrészt az igazságszolgáltatásnak a bírósági tárgyalásokkal vagy a börtönbüntetéssel, ahol ellátást kapnak, illetve a belügyminisztérium is pénzt költ, hogy begyűjtse őket. A szociális védelem a kiskorúak gondviselését vállalja magára, a felnőtt kísérő pedig letölti a börtönbüntetést. Ennek ellenére egyelőre még nem jelent nagy megterhelést az országnak, mert a 16 ezer emberből csupán néhány százan vannak elszállásolva Krnjačában, Banja Koviljačában, Bogoljvođában és Sjenicában, illetve egy kis hányaduk Obrenovácon egy befogadó központban. A befogadó központokat a Szerbiai Vöröskereszten keresztül a Menekültügyi Biztosság finanszírozza. Krnjačában azok vannak, akik Szerbiában szeretnének letelepedni, itt szeretnének élni, szerb állampolgárok szeretnének lenni.

Hány ilyen közel-keleti menekült van?

– Tavaly 13 ezren folyamodtak menekültstátuszért, és tudomásom szerint csak négyen kaptak.

Miért ilyen kevesen?

– A 13 ezer emberből több mint 400 kérvényezővel folytattak beszélgetést, és az eljáró hatóság, a belügyminisztérium úgy ítélte meg, hogy négy személynek jár letelepedési engedély.

Mennyiben más ellátásban részesül az, aki menekültstátuszt kap, mint az, akit határsértés után helyzetek el a befogadó központok egyikében?

– Aki menekültstátuszért folyamodik, az tulajdonképpen kap egy papírt, egy bizonyos időt eltölt ebben a nem bezárt krnjačai befogadó táborban, és várja az eljáró hatóság döntését. Ha menekültstátuszt kap, akkor egy hónap után adhatnak neki egy hónapos munkavállalási engedélyt, ezt az időszakot 6 hónapra lehet meghosszabbítani, majd pedig egy évre, és valamikor 5 év után kérvényezheti az állampolgárságot.

Abból a négy emberből, aki menekültstátuszt kapott, van olyan, aki kérvényezheti az állampolgárságot?

– Most már vannak, akik már elérték ezt az időszakot. Azok pedig, akik nem kérik a menekültstátuszt, a szabálysértési eljárás szerint kitoloncolási végzést kapnak, és el kell hagyniuk az országot 5–10 napon belül.

Ebben az esetben is csak egy végzést kapnak kézhez, annak vagy eleget tesznek, vagy nem. Vagy megértik, mi van azon a papíron, vagy nem...

– A belügyi szervek fárszi, illetve különböző alapdialektusú fordítókat alkalmaznak, akik felolvassák ezeknek az embereknek, mi áll a végzésben, azt, hogy el kell hagyniuk az országot 5–10 napon belül.

Elhagyják?

– Amennyiben a szabadkai önkormányzat megszervezi számukra a biztonságos utazást a macedón határra, akkor igen.

Miért a szabadkai önkormányzat?

– Mert a szabálysértési eljárás szankcionálása után Szabadkán jönnek ki a börtönből. A határsértők közül mindannyian szinte előbb-utóbb a szabadkai börtönbe kerülnek. És amikor megtelik a börtön, akkor elviszik őket a zombori, illetve a becskereki börtönbe, ritkábban a szávaszendrődibe.

Ezek az önkormányzatok kapnak valamiféle juttatást az államtól a határsértők kitoloncolásának megszervezésére?

– Nem, semmit.

Arról van adata a minisztériumnak, hogy a kiadott végzés után hányan hagyják el valóban az országot?

– Mondjuk, országos szinten a kiadott 10 ezer végzésből 5000 személyt megpróbálnak kitoloncolni, de a másik fele köddé válik, és ismét próbálkozik Magyarország irányába.

Mi jelenti a legnagyobb gondot a menekültek, illetve a határsértők szociális gondozását illetően?

– Más kultúrából jönnek, mások a szokásaik. Másrészről pedig mi egy intoleráns társadalom vagyunk. Jól elvagyunk magunkkal, de nem fogadunk be senkit sem. Hogy mi lesz ezzel a menekültáradattal, nem tudjuk, egyelőre még nem úgy tűnik, hogy javulna az élet a közel-keleti országokban, és mivel Magyarország egyre több határsértőt fog hozzánk visszadobni, készül egy országos felkészülési terv, ezt reményeink szerint a nemzetközi közösség hajlandó lesz támogatni. A felkészülési terv szerint megpróbáljuk a szerb társadalomba valamilyen úton-módon integrálni azokat, akik hajlandóak elfogadni a mi kultúránkat, életkörülményeinket, munkaszokásainkat. Ezek a menekültek már segítettek a szeptemberi áradások okozta károk elhárításában és a májusi áradások kárelhárításában is, és egyes közmunkákban is részt vállaltak saját döntés alapján.